Többszörösen újraválasztott elnökünk rövid, súlyos betegség után távozott. 2020. február 4-én érte a halál.
Sárközy Tamás a magyar társasági jog és a gazdasági rendszerváltozás meghatározó alakja volt. Szakmai vezércsillaga a hamburgi Max Planck intézet magánjogi kutatóintézetének tudományos stratégiája volt: független, innovatív tudományos kutatás a jogi korszerűsítésért, erős, a politika kézivezérlésétől mentes szervezeti keretben. Hazájában ezt, mint egyszemélyes intézmény gyakorolta.
1984-1988 között tagja volt annak a tudóscsapatnak, amely a Magyar Tudományos Akadémia sáncai mögött a szocializmusból a piacgazdaságba való átmenet elméletét és menetrendjét dolgozta ki. Megadatott neki, hogy tudóstársaival, az 1988-ban hivatalba lépő Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszterrel és Kilényi Géza professzor miniszterhelyettessel közösen – maga is miniszterhelyettesként – elkezdhette a modellt valósággá változtatani. Ez a munka volt a békés rendszerváltoztatás egyik pillére.
A nemzetközileg is elismert tudós, több állami kitüntetés és a Prima Primissima-közönségdíj birtokosa volt, deregulációs kormánybiztosi tisztséget is betöltött.
A gazdaság szereplői nagyra értékelték, mint lényeglátó, világos indokolást adó választottbírót.
Közgazdász- és jogászhallgatók nemzedékei lehettek részesei e reneszánsz személyiség egyéni hangvételű, a diákok körében legendássá vált előadásainak. De szeretett és rajongott tanár és kolléga volt a fehér asztal mellett is. Hiányozni fog nemcsak nekünk, de a jégkorong- és futballmérkőzések lelátóiról is.
Szerette az életet és az élet is szerette őt.
Sárközy Tamás 1940-ben egy polgárrá vált kisnemesi családban született Budapesten. Személyisége egyszerre tagadta és repezentálta a XX. század polgári világát. Mentes volt a polgári korlátoktól, de hordozta társadalmi osztályának erényeit: a műveltséget, a nyelvtudást, a társadalmi felelősségvállalást, a személyes vélemény szabadságát, az értékek feltétlen tiszteletét és igényét.
Az MTA Jogtudományi Intézetének professor emeritusa tanszékvezető egyetemi tanára volt a Budapesti Corvinus Egyetemnek és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek, emellett hosszú ideig betöltötte a Magyar Jégkorong Szövetség elnöki tisztét is.
1963-ban az ELTE jogi karán szerzett diplomát, majd az Építésügyi Minisztérium jogtanácsosa, 1969-től az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa, főmunkatársa, vállalati jogi osztályvezetője volt, 1993-től másodállásban a polgári jogi részleg vezetője, tudományos tanácsadó. 1972-től a budapesti közgazdaság-tudományi egyetem gazdaságjogi tanszékén egyetemi docens, majd egyetemi tanár, 1981-2001-ben tanszékvezető volt. 2005-től 2010-ig a Gazdasági Jogi Intézet igazgatója. 2000-től egyetemi tanár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, az Üzleti Jogi Tanszék alapítója és 2011-ig vezetője.
2008-tól 2011-ig az Általános Vállalkozási Főiskola rektora.
Más kormányzati beosztásai: 1987-90-ben a Minisztertanács parlamenti titkára, deregulációs kormánybiztos, 1988-90-ben igazságügyminiszter-helyettes, a társasági törvényt kidolgozó kodifikációs bizottság vezetője volt.
2002-ben a Kopint-Datorg Rt. igazgatóságának elnöke lett, 2004-2006-ban a közigazgatás reformját előkészítő kormánybiztosként is dolgozott.
1993-tól a Gazdaság és Jog folyóirat főszerkesztője.
Kutatási területe volt a gazdasági jog, a társasági jog, a polgári jog, ezen belül a jogi személyek és a tulajdonjog, a kormányzati intézményrendszer.
Sárközy Tamást 1985-ben Állami Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben pedig Prima Primissima-közönségdíjat kapott. 2019-ben beiktatták a hazai jégkorong Hírességek Csarnokába.
Több mint nyolcvan szakkönyv és számtala cikk, tanulmány szerzője. Rajongott apa és nagyszülő.
