Az adós 2016. június 17-én kötött fogyasztói kölcsönszerződést az egyik szlovák hitelintézettel. A kölcsön összege 5.700 euró volt, az ügyleti kamat pedig 7,9 %. A kölcsönt 96 havi törlesztőrészletben kellett visszafizetni.
Az adós 2017 szeptemberétől nem fizette a havi törlesztőrészleteket. Erre hivatkozással a hitelnyújtó bank 2017. december 28-án megállapította a kölcsön lejárat előtti megszűnését és a fennmaradó tőketartozás címén 5.083,79 euró azonnali hatállyal történő visszafizetését követelte. A bank a kölcsönszerződés rendelkezései alapján a kölcsön tőkeösszege és az esedékes ügyleti kamatok után 5 %-os késedelmi kamat megfizetésre tartott igényt, mégpedig a kölcsönszerződés lejárat előtti megszűnésének megállapításától a kölcsön teljes összegének tényleges visszafizetéséig terjedő időszakra. A bank emellett ugyanezen időszakra 7,9 %-os ügyleti kamat megfizetésére is igényt tartott.
A késmárki járásbíróság ítéletében helyt adott a bank arra irányuló kérelmének, hogy a bíróság kötelezze az adóst a felvett tőke teljes összegének visszafizetéséig járó késedelmi kamatok megfizetésére. Elutasította azonban a keresetnek azt a részét, amely a fenti időszakra járó ügyleti kamatok megfizetésére kérte kötelezni az adóst. A járásbíróság álláspontja szerint ugyanis a szlovák jog nem teszi lehetővé a kamatok ilyen halmozódását. Ezenkívül a bíróság jelezte, hogy a szlovák bíróságok már tisztességtelennek minősítették a kölcsönszerződés késedelmi és ügyleti kamatok halmozódását előíró feltételét.
A hitelnyújtó bank a járásbíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtott be. A bank a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az Európai Bíróság ítéletéből (a C-96/16. és C-94/17. számú egyesített ügyekben hozott ítéletből) is az következik, hogy az a kölcsönfelvevő, aki nem tett eleget szerződéses kötelezettségeinek, az általa felvett kölcsön lejárat előtti megszűnése esetén nemcsak a késedelmi kamatok, hanem a felvett tőke visszafizetéséig járó ügyleti kamatok megfizetésére is köteles.
A fellebbezést elbíráló és az előzetes döntéshozatal céljából kérdést előterjesztő bíróság elsődlegesen a szlovák polgári törvénykönyv rendelkezéseire hivatkozott. Ezek a rendelkezések ugyanis felső határt határoznak meg az alkalmazandó szankciók összege tekintetében és tiltják azt, hogy a kölcsönszerződés rendelkezései a hitelező által ténylegesen elszenvedett kárt meghaladó kötelezettséget hárítsanak a fogyasztóra.
A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy az ügyleti kamatok és a késedelmi kamatok együttes alkalmazása a kölcsön lejárat előtti megszűnésének megállapításától (a megszűnés időpontjától) a felvett kölcsön tényleges visszafizetésének időpontjáig terjedő időszak tekintetében egyrészt a szlovák Ptk.-ban meghatározott felső határ túllépéséhez, másrészt pedig szükségszerűen a fogyasztó helyzetének romlásához vezetne.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ügyleti kamatok és a késedelmi kamatok halmozódása lehetővé teszi a bank számára, hogy a ténylegesen elszenvedett kár megtérítésénél többet kapjon. Ez az előny pedig arra ösztönözheti a bankot, hogy akár az adós általi legkisebb késedelem esetén is a kölcsön lejárat előtti megszűnését mondja ki.
A szlovák bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy a bankok általában nem tartják tiszteletben a 2008/48/EK irányelv szerinti kötelezettségüket a fogyasztók hitelképességének elbírálását illetően. Márpedig, ha az adott ügyben a hitelnyújtó bank elvégezte volna ezt az értékelést, megállapíthatta volna az adós hitelképességének a hiányát.
Mindezek alapján a kérdést előterjesztő bíróság az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette az EUB elé: úgy kell-e értelmezni a 93/13-as irányelv rendelkezéseit – összhangban a EUB fent hivatkozott ítéletével –, hogy azzal ellentétes a szlovák Ptk.-ban foglalt védelmi keretszabályhoz hasonló szabályozás, amely nem teszi lehetővé a fogyasztó szerződéses helyzetének hátrányosabbá tételét azon törvényes szabályozáshoz képest, amely a fogyasztó késedelme esetén az általa fizetendő összeget a hitelező által ténylegesen elszenvedett kárban határozza meg.
A kérdést előterjesztő bíróság azt is megállapította, hogy az ügyleti kamatok és a késedelmi kamatok halmozódását lehetővé tevő szerződési kikötések jelentős egyenlőtlenséget idéznek elő a szerződő felek jogaiban és kötelezettségeiben a fogyasztó kárára.
A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ, hogy a 93/13-as irányelv rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni – az EUB fent hivatkozott ítéletével összhangban –, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hitelezővel kölcsönszerződést kötő fogyasztó a kölcsön lejárat előtti megszűnése esetén nem kötelezhető a megszűnés megállapítása és a kölcsön tényleges visszafizetése közötti időszakban ügyleti kamatokat fizetni, amennyiben a kölcsönszerződés értelmében fizetendő késedelmi kamatok és más szerződéses kötbér lehetővé teszi a hitelező által ténylegesen elszenvedett kár megtérítését.
Az EUB már a C-96/16. és C-94/17. számú egyesített ügyekben hozott ítéletében kimondta, hogy a 93/13-as irányelvből nem következik, hogy valamely kölcsönszerződés késedelmi kamat mértékét rögzítő feltételének tisztességtelen jellegéből következő mellőzése vagy megsemmisítése szükségképpen magával vonná e szerződés ügyleti kamat mértékét meghatározó feltételének mellőzését vagy megsemmisítését is. A kétféle kamatra vonatkozó feltételeket ugyanis egyértelműen el kell határolni egymástól.
A késedelmi kamatok célja, hogy szankcionálják azt, ha az adós nem teljesíti a kölcsön szerződésben kikötött esedékesség szerinti visszafizetésére vonatkozó kötelezettségét, hogy visszatartsák az adóst a kötelezettségei késedelmes teljesítésétől, és adott esetben ellentételezzék a hitelezőt a fizetési késedelem miatt bekövetkező veszteségért. Ezzel szemben az ügyleti kamatok funkciója valamely pénzösszeg hitelező általi rendelkezésre bocsátásának ezen összeg visszafizetéséig terjedő díjazása.
Az EUB azonban azt is kiemelte, hogy a C-96/16. és C-94/17. számú egyesített ügyekben hozott ítéletből nem következik, hogy a 93/13-as irányelv rendelkezéseit úgy kellene értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a fogyasztóval kölcsönszerződést kötő hitelező számára, hogy a szerződés lejárat előtti megszűnése esetén a késedelmi kamaton felül ügyleti kamat megfizetését is követelje a megszűnés megállapítása és a felvett kölcsön tényleges visszafizetése közötti időszakra vonatkozóan.
Mindezek alapján az EUB a feltett kérdésre azt a választ adta, hogy a 93/13-as irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó olyan nemzeti rendelkezésekre, amelyek értelmében a hitelezővel kölcsönszerződést kötő fogyasztó a kölcsön lejárat előtti megszűnése esetén nem kötelezhető a megszűnés megállapítása és a felvett kölcsön tényleges visszafizetése közötti időszakra vonatkozóan ügyleti kamatot fizetni, amennyiben a kölcsönszerződés értelmében fizetendő késedelmi kamatok és más szerződéses kötbér lehetővé teszik a hitelező által ténylegesen elszenvedett kár megtérítését.
Jogeset száma: C-192/20. számú ügyben hozott ítélet
Észrevételek az esethez kapcsolódóan
Az ügyleti kamat és a késedelmi kamat egyidejű kikötése és felszámítása a magyar banki gyakorlatban is széles körben elterjedt. A kamatok ilyen típusú halmozódását, a kamatos kamat kikötését a magyar jogszabályok nem tiltják.
A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fhtv.) 17/A. § (1) bekezdése ugyanakkor rögzíti, hogy a hitelező fogyasztónak nem nyújthat olyan hitelt, amelynek teljes hiteldíj mutatója meghaladja a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét. A (2) bekezdés alapján pedig hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó, továbbá kézizálog fedezete mellett nyújtott hitelek esetében a teljes hiteldíj mutató nem haladhatja meg a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékét.
A teljes hiteldíj mutató (THM) meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése azonban kimondja, hogy a THM számításánál a késedelmi kamat nem vehető figyelembe.
Ennek alapján a magyar jog jelenleg nem határoz meg olyan felső határt, amelyet az ügyleti kamat és a késedelmi kamat együttes alkalmazása során figyelembe kellene venni.
A túlzott mértékű kamat kikötése azonban tisztességtelen szerződési feltételnek minősülhet. A Ptk. 6:104. § (2) bekezdésének j) pontja alapján ugyanis fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a kikötést, amely a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem szerződésszerűen teljesít.
Ennek hiányában is lehetőség van arra, hogy a Ptk. 6:132. §-a alapján a bíróság a túlzott mértékű kamatot – a kötelezett kérelmére – mérsékelje. Ez a bírósági szerződésmódosítási lehetőség az ügyleti kamatra és a késedelmi kamatra egyaránt vonatkozik. Alkalmazásának feltétele azonban az, hogy ezt az adós a bíróságtól külön kérje.
Szerző: Bodzási Balázs
Az azonnali hatályú munkavállalói felmondást megalapozó körülmények