C-19/20. sz. ügyben hozott ítélet
A fogyasztónak minősülő kölcsönfelvevő adósok 2008-ban 30 éves futamidejű kölcsönszerződést kötöttek egy lengyel bankkal. A kölcsönösszeget lengyel złoty névértékben határozták meg, de azt a svájci frank árfolyamához kötötték. Az eljáró lengyel bíróság megállapította, hogy az adósokat a bank tájékoztatta arról, hogy a svájci frank átváltási árfolyama nőhet, ami kihathat a kölcsön havi törlesztőrészleteinek összegére. Az adósok arról is nyilatkoztak, hogy a kölcsönük svájci frank alapján történő indexálását választják. Nyilatkoztak továbbá arról, hogy megfelelően tájékoztatták őket a devizában nyilvántartott kölcsön kockázatairól.
Az adósok a kölcsönt lengyel złotyban törlesztették, a hitelegyenleget és a törlesztőrészleteket pedig a svájci frank devizaeladási árfolyama alapján, a banki devizavételi árfolyamnyereséget hozzáadva számították ki. A banki árfolyamnyereség meghatározásának a módszeréről a felek közötti kölcsönszerződés nem rendelkezett.
A perbeli kölcsönszerződést a felek 2011-ben módosították. A szerződésmódosítás egyrészt a bank árfolyamnyereségének meghatározására vonatkozóan tartalmazott részletes szabályokat. A szerződésmódosításban másrészt az állt, hogy az adósok ettől kezdve jogosultak a kölcsönüket a választott indexálási pénznemben, vagyis svájci frankban visszafizetni.
A svájci frank árfolyamának emelkedését követően az adósok bírósághoz fordultak és a kölcsön svájci frankban való indexálásának visszaélésszerű jellegére hivatkoztak, kérve a szerződés semmissé nyilvánítását, valamint az általuk a kölcsönszerződéshez kapcsolódóan megfizetett kamatok és költségek visszatérítését.
A lengyel bíróság az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatalt kezdeményezett az Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB) előtt. Az előzetes döntéshozatali kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5- 93/13/EGK irányelv, különösen pedig annak 6. és 7. cikke értelmezésére irányult.
A lengyel bíróság szerint a kölcsön indexálására, valamint azon deviza árfolyamának meghatározási módjára vonatkozó feltételek, amelyben a kölcsönt az adósoknak vissza kellett fizetni, a szerződés elsődleges tárgyát képezte. A lengyel bíróság azokat a szerződési feltételeket ítélte tisztességtelennek, amelyek a bank számára lehetővé tették, hogy a deviza vételéhez és eladásához kapcsolódó árfolyamnyereségben részesüljön. Mivel az eredeti (módosítás előtti) kölcsönszerződés nem határozta meg az árfolyamnyereség meghatározásának módszerét, a kérdést előterjesztő lengyel bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy ez jelentős egyenlőtlenséget idézett elő a fogyasztók kárára.
A lengyel bíróság elsődlegesen azt a kérdést tette fel az EUB-nak, hogy a nemzeti bíróság akkor is köteles-e a fogyasztóval kötött szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét megállapítani, ha szerződésmódosítás következtében a szóban forgó feltétel úgy módosult, hogy az a továbbiakban már nem minősül tisztességtelennek. Emellett pedig a szerződési feltétel eredeti változata tisztességtelen jellegének a megállapítása a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezné.
A kérdés tehát arra irányult, hogy a 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzeti bíróság akkor is köteles megállapítani az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen jellegét, ha a szerződési feltételt érintő hibát a felek utóbb szerződésmódosítás útján elhárították, és az eredeti szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása a szerződés egészének semmisségét vonhatja maga után.
Az EUB ezzel kapcsolatban elődlegesen azt rögzítette, hogy a tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, így az a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. A nemzeti bíróság feladata, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását mellőzze annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve, ha a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának mellőzését a fogyasztó ellenzi.
Az EUB ezzel összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy a fogyasztó hatékony védelemhez való joga magában foglalja azt a jogosultságát is, hogy a jogai érvényesítéséről lemondjon. Ezért adott esetben figyelembe kell venni a fogyasztó által kifejezett szándékot, amikor a tisztességtelen feltétel kötelező ereje hiányának tudatában azt jelenti ki, hogy tiltakozik a tisztességtelen feltétel mellőzése ellen, ezáltal pedig szabad és tájékozott hozzájárulását adja a kérdéses feltételhez. A 93/13-as irányelv rendelkezései nem terjednek addig, hogy kötelezővé tegyék az irányelv által a fogyasztók javára bevezetett, a tisztességtelen feltételek alkalmazásával szembeni védelem rendszerét. Következésképpen, ha a fogyasztó úgy dönt, hogy nem hivatkozik erre a védelmi rendszerre, akkor az nem alkalmazható.
A 93/13-as irányelv által előírt rendszer nem képezheti tehát akadályát annak, hogy a szerződő felek egy szerződéses kikötés tisztességtelen jellegét a kikötés szerződéses úton történő módosításával megszüntessék. Ennek azonban egyrészt az a feltétele, hogy a fogyasztó szabad és tájékozott hozzájárulásából mondjon le a tisztességtelen jellegre való hivatkozásról, másrészt pedig az, hogy a módosított feltétel ne minősüljön tisztességtelennek.
Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság úgy ítélné meg, hogy a fogyasztó nem tudott a joglemondás rá gyakorolt jogkövetkezményeiről, a tisztességtelennek minősített feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatát. Ezen értelmezésnek azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne.
A 93/13-as irányelv nem követeli meg, hogy a nemzeti bíróság a tisztességtelennek nyilvánított feltételen kívül azokat a feltételeket is mellőzze, amelyeket nem minősített tisztességtelennek. Ez az irányelv által követett cél ugyanis arra irányul, hogy védjék a fogyasztót és helyreállítsák a felek közötti egyensúlyt azáltal, hogy a tisztességtelennek tekintett feltételek alkalmazását mellőzik, de főszabály szerint fenntartják az érintett szerződés többi feltételének érvényességét. Ennek során pedig a nemzeti bíróság nem támaszkodhat kizárólag arra, hogy a szerződés egészének semmissé nyilvánítása a fogyasztó számára esetleg kedvező.
Az EUB szerint ennek alapján a 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből nem következik, hogy abban az esetben, ha a fogyasztó részéről a tisztességtelen jellegre való hivatkozásról történő lemondás a fogyasztó szabad és tájékozott hozzájárulásából ered, az érintett szerződés eredeti feltételei tisztességtelen jellegének megállapítása a módosított szerződés semmisségét eredményezné. Ez abban az esetben sem következik az irányelvből, ha a semmissé nyilvánítás a fogyasztó számára előnyös lenne.
Mindezek alapján az EUB a feltett kérdésre azt a választ adta, hogy a nemzeti bíróság abban az esetben is köteles megállapítani a fogyasztóval kötött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen jellegét, ha azt a felek szerződéses úton módosították. Ennek megállapítása azt eredményezi, hogy a fogyasztó visszakerül abba a helyzetbe, amelyben a tisztességtelennek nyilvánított feltétel hiányában lett volna, kivéve, ha a fogyasztó erről – az említett tisztességtelen feltétel módosítása útján, szabad és tájékozott hozzájárulásából – lemondott.
E rendelkezésekből azonban nem következik, hogy az eredeti feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása főszabály szerint a szerződés semmissé nyilvánítását eredményezi, amennyiben e feltétel módosítása lehetővé tette a felek szerződésből eredő kötelezettségei és jogai közötti egyensúly helyreállítását és a feltételt érintő hiba elhárítását.
Az EUB megerősítette továbbá azt a gyakorlatát, amely szerint a tisztességtelen szerződési feltétel tárgyában eljáró nemzeti bíróság csupán arra köteles, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazását mellőzze annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában. Arra azonban a nemzeti bíróság – főszabály szerint – nem jogosult, hogy e szerződési feltétel tartalmát módosítsa. A 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdését tehát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén a szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse. Ha ugyanis a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, akkor ez a lehetőség sérthetné a 93/13-as irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt.
Ugyancsak nem gyengítheti a fogyasztók számára biztosított védelmet az sem, ha egy szerződési feltételt jogszabály útján tisztességtelennek és semmisnek minősítettek, és azt az adott szerződés érvényben tartása érdekében új szerződési feltétellel váltották fel. Ebből pedig az is következik, hogy nem sérti a 93/13-as irányelv alapján a fogyasztót megillető jogokat, ha a jogalkotó a szerződési feltétel alkalmazásának szabályozására olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek elősegítik az irányelv által az eladók vagy szolgáltatók magatartása tekintetében elérni kívánt visszatartó hatás biztosítását.
Ennek alapján az EUB álláspontja szerint a 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság kizárólag az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétele tisztességtelen elemét törli, az irányelvben kitűzött visszatartó célt pedig a szerződési feltétel alkalmazását szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezések biztosítják, amennyiben ez az elem olyan különálló szerződéses kötelezettségből áll, amelynek tisztességtelen jellege egyedi vizsgálat tárgyát képezheti. Az azonban ellentétes a hivatkozott irányelvi rendelkezésekkel, ha a kérdést előterjesztő tagállami bíróság kizárólag az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen elemét törli, amennyiben ez az említett feltétel tartalmának lényegét érintő megváltoztatását eredményezi.
Az EUB ismételten arra is felhívta a figyelmet, hogy a 93/13-as irányelv 6. cikk (1) bekezdésének célja, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse. E rendelkezések célja tehát nem az, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó szerződés egészét semmissé nyilvánítsák. A szóban forgó szerződésnek azonban – főszabály szerint – úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást. Ebben az esetben a szerződés fennmaradhat, ha a nemzeti jogszabályok értelmében a szerződés ilyen módon való fennmaradása jogilag lehetséges.
Az irányelv tehát nem határozza meg a szerződés tisztességtelen feltételek nélküli fennmaradásának lehetőségét szabályozó kritériumokat, hanem a nemzeti jogrendre bízza, hogy azokat az uniós jog tiszteletben tartása mellett állapítsák meg. Ennek alapján a tagállamok feladata, hogy a nemzeti jogukban meghatározzák a szerződési feltételek tisztességtelen jellege megállapításának és e megállapítás konkrét joghatásai érvényesülésének módját. Az a kérdés tehát, hogy mikor állnak be a szerződés érvénytelenné nyilvánításához fűződő joghatások kizárólag a nemzeti jogtól függ. Feltétel azonban, hogy a nemzeti jog biztosítsa a 93/13-as irányelv rendelkezései által a fogyasztók számára nyújtott védelmet. Ennek során pedig lehetővé kell tenni azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltétel hiányában lett volna.
Ezzel kapcsolatban az EUB azt is hangsúlyozta, hogy a szerződés érvénytelenné nyilvánítása nem függhet a fogyasztók erre irányuló kifejezett kérelmétől, hanem a nemzeti bíróság által a nemzeti jog alapján megállapított szempontok szerinti objektív alkalmazásának körébe tartozik.
A 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell tehát értelmezni, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt tisztességtelen feltétel bírósági megállapításának következményei a nemzeti jog rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak, és az ilyen szerződés fennmaradásának kérdését a nemzeti bíróságnak e rendelkezések alapján hivatalból, objektív megközelítéssel kell értékelnie.
Az EUB döntése végül arra is kitér, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy tájékoztassa a fogyasztót a tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó szerződés semmisségéhez fűződő jogkövetkezményekről. Annak érdekében, hogy a fogyasztó szabad és tájékozott hozzájárulását adhassa, a nemzeti bíróságnak a nemzeti eljárási szabályok keretein belül – a méltányosság polgári eljárásokban érvényesülő elvére tekintettel – objektíven és kimerítő jelleggel ismertetnie kell a felek számára a tisztességtelen feltétel eltörléséhez fűződő jogkövetkezményeket. Az ilyen tájékoztatás különösen akkor fontos, ha a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzése a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezheti, és a fogyasztóval szemben adott esetben visszakövetelést támaszthatnak.
Minderre tekintettel a 93/13-as irányelv 6. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen jellegét megállapító nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti eljárási szabályok keretein belül, kontradiktórius vitát követően a fogyasztót – függetlenül attól, hogy azt jogi képviselő képviseli-e – tájékoztassa az ilyen szerződés semmissé nyilvánításához fűződő jogkövetkezményekről.
Az EUB ítélete magyar nyelven itt érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62020CA0019&qid=1636007865212&from=HU
Szerző: Bodzási Balázs
Módosult-e a Btk. szempontjából releváns kábítószerek és pszichotróp anyagok listája 2021 novemberében?