A Jogász Egylet honlapján korábban beszámoltunk a védettségi igazolásokkal való visszaélést a Büntető Törvénykönyv előírásainál szigorúbban büntető 220/2021. (V. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: büntetőrendelet) hatályba lépéséről (https://jogaszegylet.hu/jogelet/a-koronavirus-vedettsegi-igazolasokkal-valo-kulonbozo-visszaeleseket-a-btk-nal-szigorubban-bunteti-egy-friss-kormanyrendelet/). Cikkünkben arra is felhívtuk a figyelmet, hogy bár a rendeleti szintű szabályozásra az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése teremt a veszélyhelyzeti jogrendben alapot, ezen alaptörvényi felhatalmazó normának a rendeleti jogalkotás tárgykörét a nullum crimen, nulla poena sine lege elvével összefüggésben explicite korlátozó 54. cikk (1) bekezdésében meghatározott kivételszabállyal való viszonyrendszere alkotmányjogilag tisztázatlan.
A büntetőrendelet nem csak új bűncselekménytípusokat kriminalizált, hanem a Btk. alapján eleve büntetendő cselekmények büntetési tételét egységesen öt évig terjedő szabadságvesztésre emelte (minden esetben súlyosítva ezzel a büntetési tételt). A fennálló alkotmányjogi aggályok alapján 2021 októberében ún. közvetlen (kivételes) alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybíróságra, amely a büntetőrendelet megsemmisítését kérte – többek között – a nullum crimen, nulla poena sine lege elvet alapjogként tételező, az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésével való ellentéte miatt. A panaszban megfogalmazott – és alaposan indokolt – álláspont szerint az Alaptörvény 54. cikk (1) bekezdése a rendkívüli jogrend esetén sem engedi meg a nullum crimen elv korlátozását, tehát a törvényi jogforrási szint garanciájától az 53. cikk alapján sem lehet eltérni. A panaszt az Alkotmánybíróság 2022 februárjában befogadta.
Az Alkotmánybíróság a határozatában áttekintette a büntetőrendelet hatályba lépésének és hatályvesztésének, valamint a hatályvesztést követő alkalmazhatóságának helyzetét. Ennek részleteibe nem belebocsátkozva, az alábbiakat emeljük ki. A Kormány a büntetőrendelet hatályát a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény hatályvesztéséig meghosszabbította. E törvény 2022. június 1. napján hatályát vesztette, így a büntetőrendelet is ezen a napon – tehát az alkotmánybírósági eljárás folyamatban volta alatt – a hatályát vesztette. A veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről szóló 2021. évi CXXX. törvény ugyanakkor előírja, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt elkövetett, a büntetőrendelet szerinti bűncselekmény büntetendőségét a cselekmény elkövetésekor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ezzel e törvény célzott kivételt teremt a Btk. 2. §-ának időbeli hatályszabálya alól, amely az elbíráláskor hatályban lévő, tehát a büntetőrendelet hatályvesztését követő enyhébb törvény – azaz az eredeti és ma is hatályos Btk. szabályok – kötelező visszaható hatályú alkalmazását írja (írná) elő.
Az AB határozat hangsúlyozza, hogy az alkotmányjogi panaszeljárásokban a támadott jogszabály hatályvesztése önmagában nem jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak ne kellene érdemben vizsgálnia az indítványt [Abtv. 64. § e) pont], de – amennyiben az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná vált – akkor az Alkotmánybíróság az Abtv. 59. §-a, illetve az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján megszünteti az eljárást. Miután a büntetőrendelet érdemi alkotmányossági vizsgálatának lehetséges következménye a jogszabály megsemmisítése eredményeként annak hatályvesztése, ezért – a határozat többségi indokolása szerint – nem indokolt az eljárás lefolytatása abban az esetben, ha a támadott jogszabály már nem hatályos és nem is alkalmazható. A jelen ügyben az indítványozó nem állította azt, hogy vele szemben büntetőeljárás indult volna a büntetőrendelet alapján, nincs folyamatban olyan, az indítványozót érintő eljárás, amelyben a támadott rendelkezések alkalmazandók lennének és amelyről az Alkotmánybíróságnak tudomása lenne. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
Figyelemre méltó, az érdemi alkotmányossági kérdést érintő megállapítást tesz Sulyok Tamás alkotmánybírósági elnök a határozathoz írt párhuzamos indokolásában. „Amennyiben az Alkotmánybíróságnak lehetősége nyílt volna az indítvány érdemi elbírálására, meggyőződésem szerint a panasszal támadott, a védettségi igazolással való visszaélés elleni fellépésről szóló 220/2021. (V. 1.) Korm. rendelet megsemmisítésének lett volna helye. Álláspontom szerint az Alaptörvény rendszeréből, a XXVIII. cikk (4) bekezdésének, I. cikk (3) bekezdésének, valamint IV. cikk (2) bekezdésének együttes és egymásra tekintettel történő értelmezéséből kiolvasható az anyagi jogi legalitás veszélyhelyzettől független jelentéstartalmaként a büntető anyagi jogi szabályok törvényi jogforrási szinten történő szabályozásának követelménye. A nullum crimen sine lege elv tartalma az Alaptörvény 54. cikk (1) bekezdéséből fakadóan véleményem szerint veszélyhelyzetben sem korlátozható oly módon, hogy a törvényi jogforrási szinten történő szabályozás követelményétől büntető anyagi jogi szabályok esetén el lehessen tekinteni.” (Indokolás [17]-[19]).
Szintén figyelemre méltóak a határozathoz fűzött különvélemények, amelyek az eljárás megszüntetése ellen és az érdemi elbírálás szükségessége mellett érvelnek. Czine Ágnes helyesen mutat rá a többségi határozatban rejlő indokolás ellentmondásra. „A végzés rögzíti, hogy »[a]z alkotmányjogi panaszeljárásokban ugyan a támadott jogszabály hatályvesztése önmagában nem jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak ne kellene érdemben vizsgálnia az indítványt [Abtv. 64. § e) pont]«, de az eljárás megszüntetésének indokaként mégis azt jelöli meg, hogy a büntetőrendelet és az abban foglalt büntető tényállás hatályát vesztette és nincs arra vonatkozó adat, hogy folyamatban lenne az indítványozót érintő olyan eljárás, amelyben a támadott rendelkezéseket alkalmazni kell.” (Indokolás [21]). Rámutat arra, hogy büntetőügyekben a közvetlen panaszok esetén az Alkotmánybíróság megengedőbb gyakorlatot követett – arra tekintettel, hogy bárki a büntetőjogi norma hatálya alá kerülhet –, s a kivételesség feltételének fennállását elfogadta a közvetlen hatályosulás lehetőségére tekintettel. A közvetlen hatályosulásra és ezzel az érdemi vizsgálathoz alapul szolgál az a tény, hogy a Btk. időbeli hatályszabályától való eltérést előíró törvényi rendelkezés a büntetőrendelet alkalmazását rendeli azon időszakban elkövetett cselekményekre, amikor a rendelet még hatályban volt, ezért az alkotmányjogi panaszt érdemben kellett volna elbírálni.
Ezzel egyező álláspontot fogalmaz meg Schanda Balázs, aki különvéleményében helyesen rámutat, hogy a büntetőjogi normák esetében az indítványozó ügyén túlmutató jelentősége van annak, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás alkotmányos-e: kihat minden olyan ügyre, amelyben a normát alkalmazták vagy alkalmazni fogják. Erre tekintettel az Alkotmánybíróságnak érdemi választ kellett volna adnia arra, hogy veszélyhelyzeti kormányrendelet megállapíthat-e büntető tényállást.
A büntetőnormát támadó kivételes panasz lehetőségével, az annak befogadására kialakult alkotmánybírósági gyakorlattal korábbi cikkeinkben is foglalkoztunk (lásd pl. a kuruzslás alkotmányosságát vizsgáló AB határozatot; https://jogaszegylet.hu/jogelet/serti-a-nullum-crimen-elvet-a-kuruzslas-buntetotenyallasanak-2019-evi-modositasa/). Amíg korábban e gyakorlat megszilárdítását méltattuk, addig most nem lehet elsiklani afelett, hogy jelen AB határozat ellentmondásai ezt a gyakorlatot látszanak gyengíteni, ahogy arra különvélemények is rámutatnak. Ha a panasz befogadására – a korábbi gyakorlatot követve, az érintettség megkövetelése nélkül – sor került, akkor önellentmondást teremet az eljárást megszüntető határozat azon indokolása, hogy a panasz előterjesztőjével szemben nem folyik büntetőeljárás. Ha vele szemben büntetőeljárás folyt volna, akkor nem kivételes, hanem egyedi normakontrollra irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett volna elő az ABtv. 26. § (1) bekezdése alapján.
Mivel – a Btk. 2. §-át lerontva – a büntetőrendelet a hatálya alatt elkövetett cselekményekre továbbra is alkalmazandó, ezért a jövőben sor kerülhet a rendelet alkalmazásával történő elítélésre. Egy ilyen elítélést pedig újabb alkotmányjogi panasszal lehet majd támadni, amikor is a kérdés érdemi vizsgálata már nem lesz megkerülhető.
A határozatot még nem tették közzé, 2022. június 28-án kelt szövege itt érhető el:
https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2022/06/sz_iv_3759_2021.pdf
Szerző: Szomora Zsolt
A közszereplő és a nyilvánosság