A Kúria két határozata azonos jogkérdésben egymással ellentmondó döntéseket tartalmazott, ezért a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa jogegységi eljárás keretében foglalt állást az ellentétes gyakorlat tisztázása érdekében. Ugyan mindkét eseti döntés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) rendelkezéseivel összefüggésben tartalmaznak különböző jogi értelmezést, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) vonatkozó szabályozása lényegét tekintve azonos a régi Pp. szabályozásával, ezért a Pp. értelmezésére is irányadónak tekinthetők.
1. A Kúria egyik eseti döntésében kifejtette, hogy a keletkezett követelés jogosultját nem terheli igényérvényesítési kötelezettség, ebből következően a felperes az alanyi jog szerint őt megillető követelésnek egy részét is érvényesíthette anélkül, hogy ez a fennmaradó összegre joglemondásnak minősülne. A korábbi perben hozott ítélet jogereje azt zárja ki, hogy a felperes a perben elbírált követelését újból érvényesíthesse. Hivatkozva a Kúria egy korábbi határozatára ismételten kimondta, hogy az ítélet jogereje a korábbi perben nem érvényesített követelésrészre nem terjed ki (BH 2015.230.), mindezekre tekintettel nem áll fenn ítélt dolog (res iudicata), amely a felperes keresetindítását kizárhatná.
A hivatkozott döntés alapján az anyagi jogerő (res iudicata) értelmezése körében azt kell megvizsgálni, hogy mi minősül a „keresettel érvényesített jognak”. Ha a fél az eredetileg előterjesztett keresetében az anyagi jog szerint őt megillető követelésének nem az egészét érvényesítette, a megelőző eljárásban hozott ítélet jogereje a még el nem bírált követelésrészre nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben. Az újonnan megindítandó perben a követelés jogalapja már nem vizsgálható, csak az, hogy a felperest az eredetileg megítélt összegen felül az elbírált jogviszonyból megilleti-e még az új keresetben érvényesített összeg.
A Kúria e döntése értelmében az anyagi jogerő a jogalaphoz és az elbírált alacsonyabb követeléshez fűződik. Ezt tükrözi az a jogirodalmi álláspont is, miszerint az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét a kereset és az ítélet viszonyának szabályozása határozza meg, figyelembe véve azt, hogy a kereseti kérelem az érdemi ítélet korlátja.
2. A Kúria a másik döntésének indokolásában kifejtette, hogy az érvényesített jog fogalma alatt nem lehet az érvényesített követelést érteni. Azzal érvelt, hogy az érvényesített jog a követelés alapjául szolgáló jogot, vagyis azt a jogalapot jelenti, amelynek érvényesítése útján a fél a keresete szerinti követeléshez hozzá kíván jutni.
A Kúria az adott ügyben a felperes által a személyhez fűződő joga megsértésének egyik jogkövetkezményeként érvényesített nem vagyoni kártérítési igényre tekintettel hangsúlyozta, hogy a személyiségi jogok oszthatatlanok, így tényazonosság esetén semmiképpen nincs mód arra, hogy a fél a követelését több részletben érvényesítse.
A konkrét ügy adatai alapján kiemelte, hogy a felperes a korábbi perében ugyanezen a jogalapon követelte az őt már akkor tudottan megillető nem vagyoni kártérítés kisebb részét. Ebből következő álláspontja szerint a jogalapban nincs különbség a két per között, csupán a követelt összegben, vagyis – álláspontja szerint – az ítélt dolog fennállásának harmadik követelménye is megvalósult: a jogalap, azaz az érvényesíteni kívánt jog egyezősége.
3. A Jogegységi Panasz Tanács az indítványban meghatározott elvi kérdéssel kapcsolatban az alábbiak szerint határozta meg álláspontját:
Az anyagi jogerőnek – mint hivatalból figyelembe veendő, feltétlen perakadálynak – a hatását mind a régi Pp. mind a jelenleg hatályos Pp. alapján pozitív és negatív irányból különböztethetjük meg.
Az anyagi jogerő pozitív hatása az ítélet tartalmának irányadó voltát jelenti: a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen meghatározottnak kell tekinteni; ahhoz a felek, a bíróság és más hatóságok egyaránt kötve vannak.
A negatív hatás az újabb per, illetőleg újabb bírói döntés tilalmát jelenti: az a tilalom, amely értelmében kizárt, hogy a felek és jogutódaik ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt keresetet indíthassanak. Az előzetes döntéshozatali indítványban feltett kérdés az anyagi jogerő negatív hatásának értelmezésétérinti.
Az anyagi jogerő megállapításához három együttes feltételnek kell teljesülnie: a fél-, a tény- és a jogazonosságnak. Bármelyik hiánya kizárja az anyagi jogerőhatás megállapítását. A félazonosság az anyagi jogerőhatás személyi; a tény- és jogazonosság a tárgyi terjedelmét határozza meg.
A fentiekben kifejtett ellentétes tartalmú kúriai döntések között abban van eltérés, hogy az ítélt dolog hatása a korábbi keresettel érvényesített és elbírált joghoz vagy a felperest a korábbi keresettel érvényesített és elbírált jog alapján megillető követeléshez kapcsolódik.
Az egyik értelmezés szerint a keresettel érvényesített jog kizárólag a követelés alapjául szolgáló jogot jelenti, amelynek érvényesítése útján a fél a keresete szerinti követeléshez hozzá kíván jutni, következésképpen az érvényesített jog alatt nem lehet az érvényesített követelést érteni. Ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje kiterjed a többletre, azaz a korábban nem érvényesített követelésrészre is. Ezen álláspont szerint ugyanazzal a féllel szemben, ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt kizárt az el nem bírált követelésrészre új eljárás indítása.
A másik értelmezés szerint az érvényesített jogot és a jogerő tárgyi terjedelmét a fél kérelmére megítélt szolgáltatás határozza meg. A bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, ami más megközelítésben azt is jelenti, hogy ítéletének jogereje is csak a fél által kért jogvédelem tárgyára, az érvényesített jogra és az annak alapjául megjelölt tényekre terjedhet ki, és az anyagi jogerő hatása is kizárólag ennek elbírálásához fűződik. Ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében az anyagi jogból eredő követelésének nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrészre.
4. A Kúria jogegységi határozatának indokolásában kifejtett álláspontja szerint a polgári eljárásjog egymással összefüggő szabályrendszere alapján az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmének azaz értelmezése vezethető le, amely szerint, ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje nem terjed ki a nem érvényesített követelésrészre. Ennek alapján nincs akadálya a korábban nem érvényesített követelésrész új perben való érvényesítésének.
A Kúria a fenti álláspontja indokaként kiemeli, az anyagi jogerő magához az ítélethez, tehát a bíróságnak az ügy érdemében, a kereseti kérelemről hozott döntéséhez fűződik.
A kifejtettekből az is következik, hogy az utóbb indított perben nemcsak a még el nem bírált követelés, hanem annak az érdemben el nem bírált anyagi jogi feltételei is vizsgálhatók. Minden esetben egyedileg kell meghatározni a korábbi ítélet indokolása alapján, hogy a bíróság a kereset és a védekezés tartalma alapján a keresettel érvényesített jog mely anyagi jogi feltételeit bírálta el ténylegesen.
A Kúria döntése indoklásában kitér ugyanakkor arra is, hogy jogértelmezése nem érinti azokat az eseteket, ha egyes anyagi jogszabályok zárják ki a követelés oszthatóságát.
A Kúria fentiekben kifejtettektől eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejűként.
Szerző: Nagy Álmos Lukács
Hivatkozott határozat: 6/2022. JEH határozat
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS