Az alperes 2018. június 1-jén az általa vezetett tehergépkocsival – amelynek üzembentartója a felperessel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést – balesetet okozott. Erre tekintettel a felperes 1.500.000 forintot meghaladó kártérítési összeget teljesített a károsultnak. Az alperes vezetői engedélyének érvényességi ideje 2018. március 26-án lejárt.
A felperes 1.500.000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 34. § (1) bekezdésének d) pontja és a 34. § (3) bekezdése alapján 1.500.000 Ft erejéig köteles a megtérítésre, mert a baleset időpontjában nem rendelkezett vezetésre jogosító érvényes engedéllyel.
A Gfbt. 34. § (1) bekezdésének d) pontja kimondja: a biztosító az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti a vezetőtől, ha a gépjármű vezetésére jogosító engedéllyel nem rendelkezett.
A felperes biztosító szerint irreleváns, hogy valaki eleve nem rendelkezett vezetői engedéllyel, vagy annak érvényességi idejét nem hosszabbította meg. A jogalkotói cél szerint a vezetői engedély kizárólag az annak hát-oldalán feltüntetett kategória érvényessége időpontjáig, az egészségi alkalmassági vizsgálaton megállapított időpontig igazolja a vezetési jogosultságot.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a törvényi szabályozást nem lehet kiterjesztően értelmezni, visszkereseti igényt kizárólag az engedély nélküli vezetés alapoz meg, a jogszabály nem szabályozza az érvényességet. Mivel az alperes a károkozás időpontjában rendelkezett vezetői engedéllyel, ezért vele szemben a felperes nem érvényesíthet megtérítési igényt.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és kötelezte az alperest 1.500.000 Ft megfizetésére.
A másodfokú bíróság figyelembe vette a KRESZ 4. § (1) bekezdésének a) pontját, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 5. § (2) bekezdését is. Ezen rendelkezések szerint járművet az vezethet, aki a jármű vezetéséhez előírt engedéllyel rendelkezik. E jogszabályi rendelkezések alapján jármű akkor vezethető, ha van érvényes vezetői engedély. Ha nincs ilyen, úgy a lejárt vezetői engedély vezetésre nem jogosít. Az érvénytelen vezetői engedély nem azt jelenti, hogy a vezető rendelkezik jogosítvánnyal, hanem azt, hogy a vezetőnek nincs engedélye. Ebből következően pedig a Gfbt. 34. § (1) bekezdésének d) pontja kizárólag úgy értelmezhető, hogy megtérítési igény azzal a vezetővel szemben is érvényesíthető, akinek nincs érvényes jogosítványa, mert az lejárt. Ez nem jelent kiterjesztő értelmezést, hiszen az engedély érvénytelensége azonos annak hiányával. Mindezek alapján a felperes megtérítési igényt érvényesíthet az alperessel szemben.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyet azonban a Kúria alaptalannak talált.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy sérti-e a Gfbt. 34. § (1) bekezdésének d) pontját az a jogértelmezés, hogy megtérítési igény azzal a vezetővel szemben is érvényesíthető, akinek a károkozáskor lejárt a vezetői engedélye.
Magyarország Alaptörvénye 28. cikke a jogszabályok szövegének értelmezése során a cél szerinti értelmezést teszi elsődlegessé azzal, hogy annak összhangban kell állnia az Alaptörvénnyel. A jogszabály céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a megalkotására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni, valamint azt kell feltételezni, hogy a jogszabály a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál. Ez a bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály azonban nem zárja ki az egyéb jogértelmezési módszerek alkalmazását, ugyanakkor ezek eredményét össze kell vetni a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel.
A Kúria álláspontja szerint a Gfbt. értelmezése körében a rendszertani értelmezés alapján a Kkt. és a KRESZ rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni.
Mindezekre figyelemmel a Gfbt. 34. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a biztosító az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti attól a vezetőtől, akinek a vezetői engedélye a károkozáskor az egészségi alkalmassági vizsgálaton megállapított időpont eltelte miatt nem jogosított vezetésre. A jogszabálynak ez az értelmezése megfelel az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelményeknek, mert a kárt olyan személy okozta, aki a közúti közlekedésre vonatkozó szabályok alapján nem volt jogosult a vezetésre.
Jogeset száma: BH 2021. 335.
Szerző: Bodzási Balázs
A végrendelet keltezése