Az alapjogviszony hitelezőjének teljesítő kezes 2020. október 16-án benyújtott kérelmében az alapjogviszony főadósának fizetésképtelensége megállapítását és felszámolásának elrendelését kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Eszerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
Kérelmét az adós megtérítési igény jogcímén fennálló 39.580.174 Ft tőke- és kamattartozására alapította.
A kérelemben előadottak szerint az adós és a hitelező bank 2017. október 2-án agrár- és vállalkozói folyószámlahitel szerződést kötött 50.000.000 Ft összegű hitelkeretre. A megállapodás biztosítékát képezte az A. Alapítvány és a bank között 2017. október 5-én létrejött készfizető kezességvállalási szerződés, melynek alapján az Alapítvány az esedékessé vált és vissza nem fizetett tőkekövetelés és ügyleti kamatkövetelés 80 %-a, de legfeljebb 41.187.760 Ft erejéig készfizető kezességet vállalt.
A hitelszerződés 2018. szeptember 24-én lejárt, melyről a bank az adóst és a magánszemély készfizető kezest értesítette és felszólította őket a tartozásuk megfizetésére. Ez azonban nem vezetett eredményre, ezért a bank az Alapítvánnyal szemben érvényesítette igényét. Az Alapítvány mint készfizető kezes a kezességvállalásból eredő fizetési kötelezettségének a tőketartozás 80 %-ának megfizetésével eleget tett, és így 2019. január 8-án az adós helyett 39.580.174 Ft-ot megfizetett a bank részére. A teljesítés (fizetés) következtében az Alapítványnak az adóssal szemben – a teljesítés erejéig – a Ptk. 6:57. § (1)-(3) bekezdései alapján megtérítési igénye keletkezett.
A Ptk. 6:57. § (2) bekezdése szerint: ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben. A (3) bekezdés pedig azt rögzíti, hogy ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor.
A kezes az adóssal szembeni követelése összegét 39.580.174 Ft-ban és kamataiban, a követelése jogcímét pedig mindvégig megtérítési igényben jelölte meg.
Az adós a kérelemre tett nyilatkozatában a hitelező követelését nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság megszüntette a felszámolási eljárást. Végzésének indokolásában idézte, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli felszólításra sem teljesítette. A Cstv. rendelkezéseiből következően a megjelölt fizetésképtelenségi ok fennállásának bizonyítása a hitelezőt terheli. Az elsőfokú bíróság a fizetési felszólítások tartalmi hiányosságára figyelemmel úgy látta, hogy a fizetésképtelenség megállapításához a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített törvényi feltételek nem álltak fenn, ezért az eljárást soron kívül megszüntette.
Az elsőfokú bíróság végzését az Alapítvány fellebbezéssel támadta.
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a készfizető kezes adós helyetti teljesítése esetén a kezes megtérítési igényének esedékessége a kezes teljesítésekor áll be.
Ezt követően az ítélőtábla azt hangsúlyozta, hogy az adós fizetésképtelensége megállapításának abban az esetben van helye, ha a felszámolási kérelmet benyújtó hitelezővel szembeni tartozása szerződésen alapul. A jelen esetben azonban a hitelező (aki nem az eredeti hitelező, hanem a készfizető kezesként a hitelezőnek teljesítő Alapítvány) követelése nem vitásan a Ptk. 6:57. § (2) bekezdése alapján támasztott megtérítési igény. A hitelező mint kezes ugyanis az adóshoz és a vele szerződő bankhoz képest harmadik személyként elégítette ki a bank adóssal szembeni követelését.
A jogosult harmadik személy általi kielégítésével az eredeti kötelem megszűnik és a harmadik személy a teljesítése folytán a kötelezettel elszámolási viszonyba kerül. A harmadik személy (ez esetben a kezes) és a kötelezett között a harmadik személy teljesítése folytán kialakuló jogi kapcsolat tehát nem szerződésen alapul, hanem a Ptk. 6:57. § (2) bekezdésén mint törvényi rendelkezésen, amely külön előírás formájában hoz létre elszámolási viszonyt a kötelezett és a harmadik személy között.
Az ítélőtábla ennek alapján rámutatott: a hitelező a kérelmében olyan fizetésképtelenségi okot jelölt meg, amelyet csupán szerződésen alapuló tartozásra alapíthatott volna, e feltétel azonban a fizetésképtelenség alapjául megjelölt követelésére nézve nem állapítható meg.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben nem tévedett, amikor a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette.
Jogeset száma: BDT 2021. 4406
Észrevételek a jogesethez kapcsolódóan
A Ptk. 6:3. § a) pontja alapján a kötelem a szolgáltatás teljesítésével megszűnik. Közömbös, hogy ki teljesíti a szolgáltatást, a kötelem bárki általi teljesítéssel megszűnik. Ennek a kötelmi jogi főszabálynak meghatározó hatása van a szerződéses biztosítékokra, illetve azok kötelezettjeire, így a zálogkötelezettre és a kezesre is.
Ebből a főszabályból következően mondta ki a Ptk. eredeti 5:142. § (2) bekezdése, hogy a zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés biztosítására. A jogszabályhelyhez fűzött magyarázat kiemelte: a zálogjog a biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad, ha a teljesítő félnek a teljesítés következtében megtérítési igénye keletkezik. A zálogjog e megtérítési követelés biztosítékául marad tehát fenn úgy, hogy a korábbi zálogjogosult helyére a biztosított követelést teljesítő és emiatt megtérítési igénnyel rendelkező személy lép [ld. Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014.1170.].
A kezességre vonatkozóan a Ptk. 6:57. § (3) bekezdése az irányadó. Eszerint, ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják.
A jogalkotó a 2019. évi LXVII. törvénnyel – 2019. július 17-ei hatálybalépéssel – módosította a Ptk. 5:142. § (2) bekezdését. Ennek hátterében az a felismerés állt, hogy a korábbi jogunktól alapvetően eltérő szabály komoly kockázatot jelent a jogosultnak teljesítő biztosítéki kötelezettek, így a zálogkötelezett számára. A hatályos normaszöveg így szól: „A zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés biztosítására akként, hogy a fennmaradó zálogjog a megtérítési követelés jogosultját illeti meg.”
Ez a módosított rendelkezés annyiban jelentett előrelépést, hogy egyértelművé tette, hogy a fennmaradó zálogjogból fakadó kielégítési jogot a megtérítési követelés jogosultja gyakorolhatja.
Álláspontunk szerint ugyanakkor a legjobb megoldást a jelzálogjogról szóló 1927. évi XXXV. törvénycikk (Jt.) 9. § (1) bekezdésével azonos tartalmú normaszöveg jelentené. A Jt. 9. § (1) bekezdése kimondta: „Ha a jelzálogos hitelezőt oly tulajdonos, aki nem személyes adós, kielégíti, a jelzálogos követelés a kielégítéssel a kezesre irányadó szabályoknak megfelelően ő reá száll át, amennyiben a kielégítés alapján a személyes adóstól vagy mástól megtérítést követelhet.” A kezesre vonatkozó rendelkezéseket az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj.) 1200. §-a rögzítette: „Amennyiben a kezes a hitelezőt kielégíti, a hitelezőnek a főadós elleni fennálló követelése a kezesre száll át.”
Az 1945 előtti magánjogunk szerint egyrészt tehát a hitelezőnek teljesítő kezesre, másrészt pedig a zálogjogosultnak teljesítő zálogkötelezettre is átszállt a biztosított követelés, valamint annak biztosítékai. Ez utóbbi esetben ún. tulajdonosi zálogjog jött létre.
Még nagyobb szükség lenne a fenti rendelkezés kimondására a kezességi szabályok körében. Az eredeti biztosított követelés megszűnése és helyette egy új jogcímen megtérítési követelés keletkezése ugyanis számos vonatkozásban hátrányos helyzetbe hozza a jogosultnak teljesítő kezest. Az ismertetett jogeset is rámutat arra, hogy a teljesítő kezes nem tud felszámolási eljárást indítani azzal a főadóssal szemben, akivel szemben a megtérítési követelése keletkezett. Ehhez hasonlóan azonban végrehajtási eljárást sem tud indítani, mivel nem tudja kérni az okiratot készítő közjegyzőtől a végrehajtási záradéki kibocsátását. Ennek oka pedig az, hogy a közjegyző a Ptk. 6:57. § (3) bekezdése alapján nem tudja megállapítani a teljesítő kezes jogutódlásának a tényét, mivel a kezes nem az alapjogviszony jogosultjának lesz a jogutódja, hanem egy követelés jogosultja lesz.
Más volt a helyzet az 1959-es Ptk. alapján, amelynek 276. § (1) bekezdése azt mondta ki, hogy amennyiben a kezes ajogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. Ez a szabály – mint láttuk – az 1928-as Mtj. 1200. §-ából ered.
Szerző: Bodzási Balázs
A szóbeli végrendelet tételének törvényi feltételei