Jogegységi határozat száma: 5/2024. JEH határozat (Jpe.IV.60.058/2023/9. szám)
Az előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztésének oka, hogy a Kúria végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban meghozott Pfv.20.585/2022/4. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGY) közzétett ítéletével (a továbbiakban: referenciahatározat) összefüggésben széttartó ítélkezési gyakorlat alakult ki. A bíróságok eltérően foglaltak állást a végrehajtási záradék szabályszerűségének megítélésében, amennyiben a közjegyző a felmondás közléséről kiállított kézbesítési tanúsítvány mellékleteként fűzi az okirathoz a felmondásról szóló nyilatkozatot szó szerint tartalmazó jegyzőkönyvet.
A referenciahatározat irányadó tényállása szerint a felmondást tartalmazó közokiratot a közjegyző postai úton küldte meg a felperesnek, a kézbesítésről a közjegyző helyettese tanúsítványt készített, amelyhez hozzáfűzte a felmondást tartalmazó közjegyzői okirat (jegyzőkönyv) hiteles példányát.
A Kúria ítéletében kifejtette, hogy a közvetlen végrehajtás elrendeléséhez – a közjegyzői okirat záradékkal való ellátásához – két közokirat szükséges: egyrészről az ügyleti okirat, másrészről a tartozás esedékessé válását igazoló ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány), amely jegyzőkönyvi vagy záradéki formában az esedékessé válásra vonatkozó jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja.
A közjegyzői okirat tehát akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a felmondást és a felmondás közlését is közokirat tanúsítja. Ennek megfelelően a végrehajtást kérőnek a végrehajtási záradék kiállításának előfeltételeként közokirattal kell tanúsítania azt is, hogy a feltétel bekövetkezett, a követelés felmondás következtében esedékessé vált.
A referenciahatározat úgy foglalt állást, hogy nem felel meg a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 142. § (2) bekezdésében foglalt kógens előírásnak az a megoldás, ha a közjegyző a kölcsönszerződés felmondásának közléséről kiállított tanúsítványba nem foglalja bele a felmondás szó szerinti szövegét, hanem ehelyett a felmondásról szóló nyilatkozat megtételéről felvett, annak egyébként szó szerinti szövegét tartalmazó jegyzőkönyvet hozzáfűzi.
A törvény megsértésével kiállított tanúsítvány a Kjtv. 147/A. §-ára tekintettel nem tekinthető közokiratnak, ezért ennek alapján a kötelezettség közvetlen végrehajtása nem rendelhető el, a már elrendelt végrehajtás esetén (így az adott ügyben) a végrehajtás megszüntetésének, illetőleg a végrehajtási záradék törlésének van helye.
A referenciahatározat nyomán kialakult ellentétes jogértelmezésre és a felmerülő kérdésekre figyelemmel jogegységi határozatot igénylő, elvi jelentőségű jogkérdések merültek fel. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a felmondásról szóló nyilatkozat megtételéről felvett, szó szerinti szöveget tartalmazó jegyzőkönyv a felmondás közléséről kiállított tanúsítványhoz való hozzáfűzés esetén ellátható-e végrehajtási záradékkal.
Ehhez szorosan kapcsolódott az a járulékos kérdés is, hogy megalapozott-e az a jogértelmezés, amely a ténytanúsítványhoz fűzött, a felmondást tartalmazó jegyzőkönyvet a Kjtv. 118. § második mondata szerinti okirathoz fűzendő mellékletként kezeli.[1]
További kérdésként merült fel az is, hogy a Kúria referenciahatározatából levolt jogi következtetés csak a 2015. július 1-jét követően készült közjegyzői okirat közokirati jellegére vonatkoztatható-e, az azt megelőző időszakra nézve azonban nem precedens erejű.[2]
A Kúria Jogegysági Panasz Tanácsa az indítványban meghatározott elvi jogkérdés eldöntéséhez áttekintette a közjegyzői okirat közokiratiságáról és végrehajtási záradékolásáról rendelkező jogi szabályozást. Ennek során megállapította, hogy a végrehajtási záradék kibocsátásának alapjául szolgáló közjegyzői okirat a Kjtv. 142. §-a vagy a Kjtv. 144. §-a alapján készülhet. A közjegyző a Kjtv. 144. §-a szerinti eljárásban egy tanúsítványt készít, ezzel szemben a Kjtv. 142. §-a szerinti eljárásban két tanúsítvány kiállítására kerül sor.
A Kjtv. 142. § (2) bekezdésében előírt eljárás két részből áll. A közjegyző először a Kjtv. 136. § (1) bekezdés a) pontja szerinti közjegyzői tanúsítvánnyal igazolja, hogy a jogosult a záradékoltatni kívánt okiratba foglalt kötelezettséget egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tette: a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vagy értesítés szövegét a nyilatkozat tevő előtt felolvassa és vele aláíratja. Az eljárás azzal fejeződik be, hogy a közjegyző az okiratot postai vagy elektronikus küldeményként feladja és a nyilatkozat vagy értesítés közléséről a kérelmet előterjesztő félnek tanúsítványt ad, amelyben a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét is feltünteti. Ez a kézbesítési tanúsítvány is a Pp. 323. § (3) bekezdés b) pontja szerint közokirati bizonyító erejű.
A referenciahatározat meghozatala előtt általános volt az a gyakorlat, hogy a közjegyző a kézbesítési tanúsítványba nem foglalta bele a felmondást tartalmazó jegyzőkönyv szó szerinti szövegét, hanem a jegyzőkönyvet mellékletként az okirathoz fűzte.
A Jogegységi Panasz Tanács ezt követően a Kjtv. 118. §-a és a Kjtv. – 2023. szeptember 30. napjáig hatályos – 142. § (2) bekezdése egymáshoz való viszonyát értelmezte. Az ezzel kapcsolatban felmerült elvi kérdés az volt, hogy a kézbesítési tanúsítványhoz a felmondást szó szerint tartalmazó jegyzőkönyv mellékletként való hozzáfűzése a Kjtv. 142. § (2) bekezdésében előírt, a Kjtv. 118. §-ára utalással a Kjtv. 111. § (2) bekezdése szerinti közokirati jelleget érinti-e. A Kúria ennek a kérdésnek a megítélésénél az Alaptörvény 23. cikkében foglalt értelmezési alapelvből indult ki.
A Kjtv. 118. §-a rögzíti, hogy a melléklet az okirat része. Az okirat része megfogalmazás azt a jelentést hordozza, hogy a két iratnak egységet kell alkotnia, tartalmi összefüggésben kell állnia. Kizárólag tartalmi kapcsolat esetében képezhet az okirat és a melléklet egységet, válhat a melléklet az okirat részévé és alkothatnak együttesen egy közokiratot.
A melléklet hozzáfűzése esetén az okirat tehát akkor felel meg a Kjtv. 118. §-a alapján a Kjtv. 111. § (2) bekezdésében definiált közokiratnak, ha a kézbesítési ténytanúsítvány tartalmazza egyrészt a kötelező tartalmi elemeket (a felek neve, lakóhelye, tartózkodási helye, székhelye a feladás pontos dátuma), másrészt a Kjtv. 118. §-a előírásának való megfelelése mellett a melléklettel való tartalmi összefüggés egyértelműen kitűnik.
A tanúsítványban „feltüntetés” követelményének megfelel az is, ha a közjegyzői okirathoz hozzáfűzött, így annak (tehát a tanúsítványnak is) a részét képező, beazonosítható és tartalmi kapcsolatban levő melléklet foglalja magában a nyilatkozat szó szerinti szövegét.
Ez a jogértelmezés a Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint nem ellentétes a referenciahatározattal. A referenciahatározat ugyanis azon a tényálláson alapult, hogy a kézbesítési ténytanúsítványból nem volt beazonosítható a melléklet tartalma, a két irat közötti bármilyen összefüggés.
Amennyiben a kézbesítési tanúsítvány tartalmazza a hozzáfűzött jegyzőkönyv ügyszámát vagy abból más módon kiderül a melléklet tartalmával való összefüggés, a referenciahatározat eltérő tényálláson alapuló elvi tartalma nem irányadó.
A referenciahatározat tehát az adott tényállás alapján megfelelt a Kjtv. 118. §-ának: a melléklet a ténytanúsítvány tartalmi hiányossága nem vált az okirat részévé, ilyen módon nem felelt meg a Kjtv. 142. § (2) bekezdésének, ennek jogkövetkezményeként pedig a Vht. 23/C. §-ában foglalt előírásnak.
A Jogegységi Panasz Tanács mindezek alapján úgy döntött, hogy a Kjtv. 118. §-a szerinti „okirat része” megfogalmazást a Kjtv. 111. § (2) bekezdésével és a Kjtv. 142. § (2) bekezdésével együttesen úgy kell értelmezni, hogy a kézbesítési ténytanúsítvány okiratából a melléklettel való tartalmi összefüggésnek, a melléklet beazonosíthatóságának ki kell tűnnie, mert csak ebben az esetben válik az okirat részévé, felel meg a Kjtv. 118. §-a szerinti, a Kjtv. 111. § (2) bekezdésében rögzített közokirat fogalmának.
A Jogegységi Panasz Tanács határozatában végül azt is kiemelte, hogy a 2015. július 1. napja előtt a Kjtv. 142. § (2) bekezdése szerinti eljárásban keletkezett közjegyzői ténytanúsítványok esetén a mellékletként való puszta hozzáfűzés a közokirati jelleget nem érinti.
A Kjtv. 147/A. §-ának hatálybalépését megelőzően a Kjtv. 136-147. §-ában foglaltak megsértésével vagy elmulasztásával készített közjegyzői tanúsítványokra nem áll a közokiratiság hiánya. Ezek a tanúsítványok csak abban az esetben nem minősülnek közokiratnak, ha a Kjtv. 12. §-ában, valamint a 120-129. §-aiban foglaltak megsértése vagy elmulasztása állapítható meg. A Kjtv. 147/A. §-a ugyanis visszaható hatállyal hátrányos jogkövetkezményt nem állapíthat meg.
A jogegységi határozat többször is hivatkozik a Kjtv. 142. § (2) bekezdését 2023. október 1-jei hatálybalépéssel módosító 2023. évi XXXI. törvény 15. §-ára, valamint az ahhoz fűzött miniszteri indokolásra is. A Kúria ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy a módosítás által előírt, a nyilatkozat vagy értesítés szövegének szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalási kötelezettsége a jövőre szól, ebből pedig az következik, hogy a közjegyző a Kjtv. 142. § (2) bekezdésének 2023. szeptember 30-ig hatályos szövege alapján a felmondás közléséről szóló ténytanúsítványhoz hozzáfűzheti a felmondást. Erre a következtetésre különösen a miniszteri indokolás utolsó mondatában beszúrt szövegrész – „figyelemmel a Kjtv. 118. §-ára is” – ad alapot.
Összefoglalót készítette: dr. Bodzási Balázs, az MJE Kutatási Igazgatója, közjegyző, egyetemi docens, KRE ÁJK
[1] Kjtv. 118. §: „Ha a papíralapú közjegyzői okirat több lapból áll, ezeket zsinórral össze kell fűzni, és a közjegyző bélyegzőjével kell megerősíteni. A közjegyzői okirat mellékleteit, melyek az okirat részét képezik, ugyanígy kell az okirathoz fűzni. Ha a melléklet erre nem alkalmas, azt a közjegyzői okirat ügyszámával ellátva az okirathoz csatolva kell őrizni.”
[2] A Kjtv. 147/A. §-a 2015. július 1-én lépett hatályba.
A kastélyok ingyenes tulajdonba adásának alaptörvény-ellenességéről döntött az Alkotmánybíróság