A 8/2024. Jogegységi határozat (továbbiakban: JEH) alapjául fekvő probléma lényege a bűncselekményi egység anyagi jogi kategóriáiban rejlik. Mind a természetes egység, mind a folytatólagosság és a törvényi egység más eseteiben (különösen az összefoglalt bűncselekménynél) előfordulhat, hogy jogerős elítélést vagy felmentést követően derül fény olyan részcselekményekre (vagy azonos elkövetőjük később válik ismertté), amelyek a törvényes minősítés szempontjából a már elbírált egység körébe tartoznak. Párhuzamos eljárások esetén az is előfordul, hogy az ország különböző pontjain eljáró nyomozó hatóságok, ügyészségek vagy a bíróság nem tudnak egymás eljárásairól. Ilyenkor, ha valamely részcselekményekről jogerős bűnösséget megállapító határozat születik, akkor – a jogerőhatásra tekintettel – az összes többi részcselekmény törvényesen csak úgy bírálható el, ha perújításra kerül sor, és mindezeket együttesen bírálják el. A bűncselekményi egység törvényes minősítése és a szankció csak így határozható meg.
Ezt a kérdést korábban a 6/2009. BJE a következők szerint rendezte: amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. Nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ebben az esetben perújításnak lehet helye. Ezt a BJE határozatot az Alkotmánybíróság a 3103/2013. (V. 17.) AB határozatában – a funkciómegosztás és a tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából – alkotmányosnak minősítette.
A jogegységi határozatban áttekintett konkrét büntetőügyekből is látszik, hogy ilyen helyzet tipikusan előfordulhat a költségvetési csalás (törvényi egység), a csalás (folytatólagos elkövetés) a hűtlen kezelés (természetes egység vagy folytatólagos elkövetés), de akár a gyermekpornográfia (törvényi egység) esetén is. De e körben említendő például a több emberen elkövetett emberölés is (összefoglalt bűncselekmény). A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 2022 márciusától hatályos módosítása óta az egységkeletkezés végső időpontja a vádemelés időpontja [Btk. 6. § (3) bek.]. A kérdés gyakorlati jelentőségével kapcsolatosan az előzetes döntéshozatali indítványt előterjesztő legfőbb ügyész is kiemelte, hogy a költségvetési csalás jelenlegi anyagi jogi szabályozására figyelemmel egyre gyakrabban kell ilyen típusú eljárásjogi helyzetekkel szembesülni, gyakran jelentős tárgyi súlyú cselekményekkel összefüggésben (Indokolás [55]). A legfőbb ügyész – a korábbi jogegységi határozat mellett is – széttartó gyakorlatot észlelt, ezért előzetes döntéshozatalai indítványt terjesztett elő jogegységi eljárás lefolytatására.
A 8/2024. Jogegységi határozat rendelkező része szerint:
1. Amennyiben a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmények elbírálására több jogerős ítéletben került sor, a legkorábban jogerőre emelkedett ítélettel szemben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény [továbbiakban: Be.] 637. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján, a terhelt terhére lehet, a későbbi ítélettel vagy ítéletekkel szemben pedig a 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján a terhelt javára van helye perújításnak. A perújítást minden jogerős ítélet ellen külön kell kezdeményezni és azok önállóan bírálandók el.
2. A Be. 637. § (1) bekezdés b) pontján alapuló perújítás – alapossága esetén – kizárólag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez és az eljárás megszüntetéséhez vezethet, ami nem akadálya az azzal érintett cselekmények miatti büntetőigény 637. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján elrendelt perújítás keretében való érvényesítésének. Ebben az esetben az ügyész nem vádirat, hanem a perújítás lefolytatását célzó perújítási indítvány előterjesztésével kezdeményezi a bíróság eljárását.
3. A Kúria Bfv.296/2022/19. számú határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése a továbbiakban nem hivatkozható kötelező erejűként.
Cikkünkben áttekintjük a JEH határozat indokolását, valamint az ahhoz csatolt különvéleményeket is. Ismeretink szerint ez az első olyan büntetőjogi tárgyú jogegységi határozat, amelyhez különvéleményt csatoltak. A különvélemények arra mutatnak rá, hogy hogy a JEH alapvető, alapelvi jelentőségű, sőt alkotmányos szempontokat hagy figyelmen kívül. Ezeket az aggályokat osztjuk, cikkünkben a különvélemények álláspontját további szempontokkal támasztjuk alá, valamint rámutatunk a JEH rendelkező részének és indokolásának ellentmondásaira. Végső konklúziónk szerint a JEH alkalmazása a jogerős felmentő és bűnösséget megállapító ítéletek találkozása esetén, a felmentő ítélettel elbírált részcselekményekre vonatkozó, valódi új bizonyíték hiányában alkotmányellenes lehet. A határozat rendelkező részében citált, a Be.-ben meghatározott perújítási feltételeket szigorúan kell értelmezni.
A cikk a Magyar Jog 2024/11. számában olvasható:
https://szakcikkadatbazis.hu/doc/6273744
Szerző: Szomora Zsolt
SZOROSABBRA FŰZI AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT A NAK ÉS A MAGYAR JOGÁSZ EGYLET