A jogeset szerinti tényállásban a felek 1987. június 6-án kötöttek házasságot, amelyet a bíróság jogerős ítéletével felbontott. A felek házastársi életközössége 1987. június 6-tól 2019. szeptember 13-ig állt fenn. A per tárgyát a peres felek egymás között egyenlő tulajdoni arányban közös tulajdonában állt ingatlan képezte.
A felperes keresetében többek között kérte a bíróságot, hogy a házastársi közös vagyont ossza meg akként, hogy az ingatlanon fennálló közös tulajdont a házastársi közös vagyon megosztásával egyidejűleg szüntesse meg és az ingatlan alperesi tulajdoni hányada megváltására jogosítsa fel. Az alperes a közös tulajdon felperes által igényelt megszüntetési módját nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a házastársak közös vagyonát megosztotta, az ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, az ingatlan alperes nevén nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett forgalmi érték meghatározásánál az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felek peren kívül közösen kértek fel egy ingatlanforgalmi szakértőt és 2022. február 10-én határozottan úgy nyilatkoztak, hogy a szakértői véleményben foglalt forgalmi értéket elfogadják, miszerint az aktuális forgalmi érték 30.200.000 forint.
Az elsőfokú bíróság a felek egyező nyilatkozata alapján a perbeli ingatlan értékét 30.200.000 forintban állapította meg.
A másodfokú bíróság az ingatlan forgalmi értéke kapcsán kifejtette: a peres felek a 2023. február 7-én megtartott első fellebbviteli tárgyaláson egyezően adták elő, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt szakvéleményt nem tekintik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szerinti magánszakértői véleménynek. A peren kívül beszerzett szakértői véleménnyel az volt a céljuk, hogy az ingatlanok értékét egyezően jelentsék be a bíróságnak, ezért a másodfokú bíróság szerint ezt úgy kellett tekinteni, hogy a szakértői vélemény tartalmával a peres felek az ingatlan forgalmi értéke tekintetében egyező előadást tettek. Emiatt pedig az elsőfokú bíróság részéről nem volt szükség igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag az ingatlan értékmeghatározását sérelmezte, álláspontja alapján a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul. A felperes állítása szerint a felek nem közösen kérték fel a szakértőt és annak megállapításait a felperes nem fogadta el, ezért a szakvélemény nem minősül bizonyítéknak, ehelyett a Pp. 302. §-a alapján a magánszakértői bizonyítás szabályait kellett volna alkalmazni a perben. Mindezek alapján pedig a felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:60. § (1) bekezdése értelmében a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapotot kellett volna figyelembe vennie az értékkülönbözet összegének meghatározásakor.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság a megváltási ár alapjául szolgáló értékmeghatározást jogszabálysértően vette-e figyelembe, illetve a házassági vagyonjogi perben a közös tulajdon megszüntetésénél az életközösség megszűnése, vagy a közös tulajdon megszüntetése időpontja az irányadó.
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta annak téves érvelései miatt.
A Kúria indokolásában rámutatott, hogy a felperes által a szakvélemény magánszakértői jellegével kapcsolatban hivatkozott jogszabályhely (Pp. 302. §) az egyik fél által beszerzett magánszakértői vélemény benyújtásának módját, az ellenérdekű fél általi eljárási lehetőségeket szabályozza, nem terjed ki azonban a közösen felkért magánszakértőre, illetve nem tartalmaz előírást arra, ha a felek a magánszakértői véleményben foglaltakat elfogadták. Ezzel szemben a Pp. 266. § (1) bekezdése rendezi azt a helyzetet, amikor az egyik fél tényállítását a másik fél nem vitatja vagy a felek egy tényállítást egyezően adnak elő. Ez utóbbi esetnek is egyetlen korlátja van, a bíróság kételye, jelen ügyben azonban ilyen kételyre a peradatok szerint nem merült fel és a felperes sem hivatkozott rá.
Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a felek a forgalmi értékre egyező nyilatkozatot tettek, azt nem kellett bizonyítani, így annak sem volt jelentősége, hogy a felek a nyilatkozatukat a peren kívül beszerzett szakvéleményre vagy másra alapították.
A Kúria kiemelte, az egyező nyilatkozat alapján a bizonyítás nélkül megállapítható tényállítást később vitató félnek az utólagos bizonyítás szabályai szerint kellett volna eljárnia. A felperes azonban a Pp. 220. § (2) bekezdése szerinti határidőt elmulasztotta és igazolási kérelemmel sem élt, így a saját nyilatkozatával szemben utólagos bizonyítással nem élhet.
A Kúria a Ptk. 4:60. § (1) bekezdésével összefüggésben megállapította, hogy a jogszabály kógens szabályként rendelkezik a házastársat a közös vagyonból megillető vagyon elemeiről és értékéről. E jogszabályhely szerint a közös vagyonból a házastársat megillető hányadot az életközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani, az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti bekövetkezett értékváltozást (akár értékemelkedés akár értékcsökkenés) viszont figyelembe kell venni, kivéve, ha az az egyik házastárs magatartásának a következménye. Jelen ügyben az értékváltozás nem volt kétséges, az alperes magatartására pedig a felperes nem hivatkozott, míg az értékváltozás mértékének alapjául a felek egyező nyilatkozata szolgált.
A Kúria indokolásában végezetül rámutatott arra is, hogy a Ptk. 4:60. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezés a polgári jogi közös tulajdon megszüntetése iránti perek ítélkezési gyakorlatának a házastársi közös vagyon megosztásánál is irányadó volta miatt tartalmazza az értékváltozás figyelembevételét. Ennek kapcsán a Kúria rögzítette: az ingatlan közös tulajdona megszüntetésének egyes kérdéseiről szóló 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény 7. pontja szerint általánosan érvényesülő szabály, hogy a közös tulajdon megszüntetésének alapjául az ingatlannak az ítélet meghozatalakori forgalmi értéke szolgál. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy ha az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között eltelt időben az ingatlan forgalmi értéke a felek magatartásától független, objektív okok miatt változott, a közös tulajdon megszüntetésének alapjául az ítélet meghozatala előtti (általában hat hónapon belüli) aktuális forgalmi érték szolgálhat.
A jogeset száma: BH 2024. 108. (Kúria Pfv.II.20.777/2023/6.)
Részletesebben lásd: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/8879252
Szerző: dr. Nagy Álmos Lukács
közjegyzőhelyettes, magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet
Meg lehet-e tiltani más tagállami állampolgároknak, hogy egy adott tagállamban politikai pártok tagjai legyenek?