Menyhárd Attila
A felelősség új irányai
Recent trends in tort law
https://doi.org/10.61382/MJE.Ertekezesek.2026.Menyhard.199
Hivatkozás
Menyhárd Attila: A felelősség új irányai. In: Bodzási Balázs (szerk.): Jogászegyleti Értekezések 2026. Felelősség a jogban. Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2026. pp. 199-223.
Összefoglaló
A kártérítési felelősség a polgári jognak a leginkább dinamikusan fejlődő területe és voltaképpen a polgári jog bölcsője is. A kártérítési felelősség története a sumér király, Ur-Nammu (i.e. 2100–2050) törvényéhez vezethető vissza, aki a törvénykönyvben meghatározott személyi sérülések okozása esetén pénzfizetési szankciót írt elő. Általános az a gondolat, hogy ahol jogosultság van, ott van a jogosultság megszegése esetén érvényesíthető jogorvoslati igény (remedy) is. Ez fordítva is igaz: ahol van érvényesíthető jogorvoslati igény (remedy), ott van jogosultság is. A kártérítési felelősség megállapítása így a védett jogosultságokat, ezáltal pedig a jogilag védett érdekeket és értékeket határozza meg. A kártérítési felelősség ugyanakkor elsősorban kockázattelepítési mechanizmus. A kártérítési felelősség egyre inkább externáliákat kiküszöbölő kockázatkezelési mechanizmusként működik, háttérbe szorítva a vétkes magatartás szankcionálását. Ez egyúttal válasz a technológiai fejlődés kihívásaira is. Egyre világosabb az igény az anyagi és az eljárási jog eszközrendszerének tudatos és egymásra reflektáló együtt alkalmazására különösen olyan esetekben, amelyekben az információhiány kockázatát kell allokálni. A kártérítési felelősség végső menedékként való használata erodálja a kártérítési felelősség dogmatikai határait, miközben valós társadalmi igényre ad választ, és szabályozási résekre mutat rá.
Kulcsszavak: kártérítési felelősség; anyagi és eljárási jog; technológiai fejlődés; társadalmi változások hatása
Recent trends in tort law
Abstract
Liability for damages is the most dynamically developing area of civil law and, in fact, the very cradle of civil law. The history of liability for damages can be traced back to the laws of the Sumerian king Ur-Nammu (2100–2050 BC), who prescribed penalty in his code of laws for causing personal injury as defined therein. It is generally accepted that where there is a right, there is also a remedy that can be enforced in the event of a breach of that right. The reverse is also true: where there is an enforceable remedy, there is also a right. The determination of liability for damages thus defines the protected rights and, consequently, the legally protected interests and values. At the same time, liability for damages is primarily a risk allocation mechanism. Liability for damages is increasingly functioning as a risk-management mechanism designed to eliminate externalities, pushing the sanctioning of culpable conduct into the background. This also paves the way to finding the responses to the challenges posed by technological progress. There is a growing need for the conscious and mutually reflective application of the tools of substantive and procedural law, particularly in cases where the risk of information asymmetry or lack of information should be allocated. The use of liability for damages as a last resort erodes the dogmatic boundaries of liability for damages, whilst responding to a genuine social need and pointing at regulatory gaps.
Keywords: tort law; liability for damages; substantive law and procedure; techno logical development; the impacts of social change in tort law