Az online terek és a platformok kapcsán időről időre felvetődik, hogy ezekben is a jog hagyományos megoldásait is lehetne alkalmazni. Például a fogyasztóvédelem alaphelyzete, az, hogy egy gyenge fogyasztó áll a hatalmas és erős szolgáltatóval szemben, aki információs fölényben van és egyoldalúan rá tudja kényszeríteni az akaratát, és ez a helyzet nem különbözik a hagyományos, „offline” felállástól. Van azonban néhány olyan sajátosság, amely miatt mégsem lehet azt mondani, hogy az online tér a való világ egyszerű tükröződése, és ezek a jellegzetességek természetesen a szabályozást is erősen befolyásolják. Először is, a virtuális tér, amelyben például a platformokon mozgunk mesterségesen létrehozott, és a létrehozója által kontrollálható tér. Másodszor ezt a virtuális teret algoritmusok hozzák létre és működtetik, amelyek döntő része mesterséges intelligencia. Harmadszor az offline világhoz képest a virtuális tereket működtetők, – helyesebben a „nevükben eljáró” mesterséges intelligenciák – az ebben a térben mozgó természetes személyek minden rezdülését megfigyelik és regisztrálják. Negyedszer a nagy platformok társadalmi hatása egyszerűen nem hasonlítható semmilyen más „offline” cégéhez. Nem véletlen, hogy az az utóbbi évtizedben egy sajátos alapjogias- alkotmányos szemlélet kezdett beszivárogni az online terek szabályozásába. A prezentációmban megpróbálok rámutatni ennek a szemléletnek a hátulütőire.
Ződi Zsolt DSc, kutatóprofesszor, NKE
