A Magyar Jogász Egylet elnökének márciusi hírlevele

Március idusán minden esztendőben az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, amely mérföldkő volt a modern magyar államisághoz vezető úton. Emellett a tétje nemcsak az ország függetlenedése, valamint a nemzeti önrendelkezés visszanyerése volt, hanem a polgárosodás megindulása és a szabadságjogok kivívása is. A nemzeti ünnep alkalmából felidézzük a márciusi ifjak, a tizenkét pont, a Pilvax-kávéház, a függetlenségi nyilatkozat, a Batthyány-kormány, a pákozdi csata, a debreceni országgyűlés és az aradi vértanúk emlékét. Ezek azok az emlékek, amelyek valamennyi magyart összekötnek határon innen és túl.

Jogászként, a jogászi hivatásrendek gyakorlóiként a nemzeti ünnepen túl azonban jogrendünk és alkotmányos hagyományunk mély gyökereit is magunk elé idézhetjük. Egyfelől az 1848-as áprilisi törvényekben testet öltő polgári átalakulást, amely olyan új alkotmányos alapokra helyezte az ország kormányzását, amely demokratikus volt és megkövetelte szabadságjogok tiszteletben tartását. Másfelől pedig mindennek a jelenkorhoz szóló üzenetét, amelyre az Alaptörvény nyitott ablakot azzal, hogy a magyar történeti alkotmány vívmányait az Alaptörvény szövegének fontos értelemzési eszközeként nevesítette. Az Alaptörvény R) Cikk (3) bekezdése ugyanis azt mondja ki, hogy az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.

Fontos felidézni, hogy 1949-et megelőzően, egy egészen rövid időszakoktól eltekintve, Magyarországnak nem volt kartális alkotmánya. Alkotmányosságának fő forrása a Szent Korona volt, az önkény legfőbb gátja: a közhatalmat sem uralkodó, sem valamilyen csoport, sem a többség nem gyakorolhatta kizárólagos módon. Emellett az ország alkotmánya szokásjogból és a történelme során meghozott, olyan kiemelkedő jelentőségű törvényekből állt, mint például az országalapító Szent István öröksége, az Aranybulla, Werbőczy Hármaskönyve vagy éppen az 1848-as áprilisi törvények, valamint ezek mellett ide tartoztak az íratlan, de közösen vallott elvek is. Ezt még olyan idegen elnyomók is tudták, mint Metternich: Magyarországot saját alkotmánya nélkül kormányozni nem lehet – mondta. A történeti alkotmány magyar sajátság, amely jelképes, nemzetmegtartó erővel rendelkezett a történelem folyamán.

A magyar alkotmányosság ennél fogva szélesebb, mint az Alaptörvény, hiszen annak értelmezési elveként felöleli az ezeréves történeti alkotmány vívmányait, vagyis azokat a forrásokat, amelyek kiállták az idő próbáját. A magyar alkotmányosság fogalma csak ezekkel együtt válik teljessé. Az Alaptörvény nem érthető meg és nem alkalmazható e történelmi beágyazódás nélkül. A nemzeti, alkotmányos örökségünk nem múzeumba való, hanem talentum, amit gyümölcsöztetnünk kell. Ez feladatot jelent. A neves közjogász, Concha Győző fogalmazott egykoron úgy, hogy minden alkotmány annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az Alaptörvényhez hasonlóan a történeti alkotmány vívmányainak értelemzése és érvényre juttatása, vagyis összekapcsolása az Alaptörvénnyel, elsősorban az Alkotmánybíróság feladata. Ennek a nehéz, ámde kihívásokkal teljes és rendkívül izgalmas munkának pedig már neki is látott.

A testület a gyakorlatában a történeti alkotmány vívmányának tekintette a 19. században végbement polgári átalakulást konstituáló törvényeket, amelyek a modern jogállamiság feltételeit teremtették meg Magyarországon. Több más döntésében pedig az előzetes cenzúra eltörlése és a sajtószabadság kapcsán éppen az 1848-as áprilisi törvényeket idézte fel, mint a történeti alkotmány vívmányainak szerves részeit. Az uniós hatáskörgyakorlás korlátjaként is kulcsfontosságú szerephez jutott aztán az alkotmánybírósági gyakorlatban a történeti alkotmány. A 22/2016. (XII. 5.) AB határozat a történeti alkotmány vívmányai közé sorolta az ország alkotmányos önazonosságát meghatározó azon értékeket, amelyek védelmében még az uniós hatáskörgyakorlás is felülvizsgálható.

„Az a nemzet, amelyik nem emlékszik múltjára, annak nincsen jövője” fogalmazott Winston Churchill egykoron. Ennek szellemében Alaptörvényünk és alkotmányoságunk történelmi beágyazódása nem maradiságot, hanem éppen ellenkezőleg, szilárd alapokra és értékekre épített jövőt formál. Március idusán jogászként a magyar alkotmányosság ezen egyedülállóságára is emlékezünk.

Üdvözlettel:

Prof. Trócsányi László