A felperes kft. fő profilja a gépjármű-értékesítés, valamint a hozzá kapcsolódó karbantartás és javítás volt. A felperes tagjai 2016 februárjában a felperes értékesítéséről döntöttek. Az üzleti tárgyalások során felmerült lényeges szempont volt, hogy a felperesnek gépjármű fényezés tevékenységre is van-e engedélye. Az engedély felkutatása nem vezetett eredményre, az alperes önkormányzat alkalmazottja azt állapította meg, hogy a felperes fényezésre nem rendelkezik önálló engedéllyel.
A vevőjelölt 2016. július 4-én megküldte az adásvételi szerződés tervezetét a felperes ügyvezetőjének. 2016. július 5-én a felek üzleti tárgyalást tartottak, amely során a felek 195 millió forintos vételárban egyeztek meg. A felperes ügyvezetője a tárgyalás alatt kapott egy e-mailt az alperes alkalmazottjától, amelyben arról tájékoztatta, hogy a felperesnek gépjármű javítás-karbantartás tevékenység végzésére és gépjármű-kereskedelemre van engedélye, de gépjármű fényezés, azaz fémfelület-kezelési tevékenységre nem rendelkezik engedéllyel. Az ügyvezető az e-mailt ismertette a tárgyalópartnereivel. A vevőjelölt képviselői azzal álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy 1-2 napon belül tisztázni kell a fényezés lehetőségét, különben tárgytalan az üzlet.
A felperes ügyvezetője másnap, 2016. július 6-án másolatot kért a működési és a telepengedélyről, valamint állásfoglalást kért a meglévő engedélyekről. Az alperes ezen a napon e-mailben tájékoztatta az ügyvezetőt, valamint a vevőjelölt képviselőjét arról, hogy a felperes gépjármű javítás-karbantartás ipari tevékenységre engedéllyel rendelkezik, amely magában foglalja a mosást, fényezést, festést, szórásos lakkozást is. A felperes ügyvezetőjének kérelmére a kormányhivatal 2016. július 8-án igazolta, hogy a felperes ingatlanán végzett gépjárműjavítás telepengedély keretében a gépjárművek festése, fényezése jogszerűen végezhető, a gépjármű javítás TEÁOR kódba beletartozik a gépjárművek festése, lakkozása és fényezése is.
A felek között az adásvételi szerződés nem jött létre, a vevőjelölt nem élt vételi szándékával. Az értékesítésre egy másik vevő részére 2016. szeptember 14-én került sor, a vételár 162.160.000 Ft volt.
A felperes keresetében 32.840.000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperes önkormányzatot a Ptk. 6:548. §-a alapján (felelősség közigazgatási jogkörben okozott kárért). Indokolása szerint 2016. július 5-én a 195.000.000 Ft vételáron való szerződéskötés kizárólag azért maradt el, mert az alperes tévesen azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes nem rendelkezik a fényezési tevékenység végzéséhez szükséges fémfelület-kezelési engedéllyel, annak ellenére, hogy a gépjármű-javítási tevékenységre kiadott engedély az autófényezési tevékenység végzésének a lehetőségét is magában foglalta. Mivel az értékesítésre utóbb alacsonyabb, 162.160.000 Ft vételáron került sor, a vételár-különbözet megtérítésére tartott igényt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a szerződéskötés a felperes által előadott okból maradt volna el. Állította, hogy ha téves is volt a tájékoztatás, hiányzik a magatartás felróhatósága.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, indokait azonban pontosította. A másodfokú bíróság ennek során rámutatott: a Ptk. 6:519. §-a szerinti felelősségi alakzatból következően polgári jogilag nem minden, az adott ágazatra vonatkozó szabály előírásait sértő, hanem azok közül csak a kárt is okozó magatartás a jogellenes.
A felperesnek ezért nemcsak azt kellett előadnia és bizonyítania, hogy az alperes 2016. július 5-i állásfoglalása téves volt, hanem azt is, hogy ennek hiányában egyébként még ugyanezen a napon 195.000.000 Ft vételáron az adott vevőjelölttel végleges szerződést kötött volna. A vevőjelöltnek a végleges szerződés megkötéséhez minden lényeges kérdésre kiterjedő írásbeli vételi ajánlatot kellett volna tennie. A vevőjelölt által készített tervezet azonban egyáltalán nem tartalmazta az ingatlan vételárát, valamint azt sem, hogy a tervezetet készítő ügyvédnek milyen összegeket kell a vevő megbízásából eljárva a felperes tulajdonában lévő ingatlan tehermentesítésére fordítania.
A másodfokú bíróság azt is kiemelte, hogy a vevőjelölt ügyvezetőjének tanúvallomásában utalt arra, hogy 2016. július 5-én eleve nem lehetett volna megkötni a szerződést, így az alperes téves tájékoztatása biztosan nem okozta a szerződéskötés elmaradását. Másnap, 2016. július 6-án az alperes pontosította az állásfoglalását, a felperes megkapta az engedélyei másolatát, így elhárultak az ügyletkötés akadályai. A ténylegesnél magasabb vételáron való eladás elmaradását ennek alapján nem az alperes téves tájékoztatása okozta. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy bár a tájékoztatás valóban téves volt, azonban a szerződéskötési tárgyalások során, egy olyan napon adott téves tájékoztatás, amelyen a szerződést a felek egyébként sem köthették meg, nem képes a szerződéskötés elmaradásából eredő kárt okozni, ha a hibát már másnap orvosolták, és erről a szerződni kívánó felek tudomást szereztek.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélettel szemben.
A felülvizsgálati eljárás során hozott ítéletében a Kúria is kiemelte, hogy a magánjogi jogellenesség nem azonos a jogszabálysértéssel, a közigazgatási jogsértéssel. A magánjogi jogellenesség magából a kár okozásából következik, mert a magatartás a károkozás általános tilalmába ütközik.
A Kúria végül arra is felhívta a figyelmet, hogy a felülvizsgálat a jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló – így részleges átszármaztató hatályú – rendkívüli perorvoslat, ezért érvényesül a felülmérlegelés korlátozottsága. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg. Nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtés is levonható lett volna. Az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni.
Jogeset száma: BH 2021. 256.
Szerző: Bodzási Balázs
Létrejött a Munkajogi és Szociális Jogi Szakosztály