A Kúria Kfv.IV.37.724/2023/8. számú ítéletének releváns tényállása szerint a II. rendű alperes közlekedési infrastruktúrafejlesztés közérdekű célból kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő az I. rendű alperes kisajátítási hatósághoz az I-II. rendű felperesek tulajdonában álló ingatlanok megszerzése érdekében. Az I. rendű alperes az ügyben kisajátítási tárgyalásokat tartott, amelyeken tájékoztatta a felperesek jelen lévő meghatalmazott képviselőjét, hogy a kártalanítás összegének meghatározása céljából kirendelt szakértő véleményével kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket legkésőbb a tárgyaláson tehetik meg. A felperesi képviselő a tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy csereingatlant igényel, továbbá a művelési költségek növekedése, a termésátlag csökkenése, valamint a művelési ág változása miatti többletköltségei miatt kártérítést kér. Az I. rendű alperes a II. rendű alperes kérelmének helyt adott, és határozataival a felepresek tulajdonában álló ingatlanokat a kártalanítás összegének megállapítása mellett kisajátította.
A felperesek keresettel támadták az I. rendű alperes határozatait, az elsőfokú bíróság azonban a kereseteket alaptalanként elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesi képviselő a kisajátítási tárgyaláson a szakértői véleményt érdemben nem vitatta, így a kisajátítási hatóság nem kerül olyan helyzetbe, hogy a felperesek aggályait érdemben vizsgálhassa. A felperesi képviselő tárgyaláson az ingatlanok fajlagos forgalmi értékét és a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésének összegét nem vitatta, hiába tájékoztatta őt az I. rendű alperes arról, hogy a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 26. § (3) bekezdése értelmében erre legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson van lehetősége. A felperesi képviselő a tárgyaláson csak a csereingatlanokra vonatkozó igényét adta elő, és jelezte, hogy nagyobb művelési költséggel jár számára a kisajátítás ténye, ezért erre vonatkozóan kártalanításra tart igényt. A bíróság szerint azonban ezen előadásokat nem lehet akként értékelni, hogy a felperesek nem értettek egyet a kisajátítással érintett területrészek forgalmi értékével és a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésének mértékével. A bíróság szerint a felperesek a kisajátítási tárgyaláson e kifogásaikat nem adták elő, így azokra először a közigazgatási perben alappal már nem hivatkozhattak. Végül utalt arra is, hogy az I. rendű alperes a tárgyaláson a felperesi képviselőt részletesen kioktatta az irányadó eljárási szabályokról, így módjában állt a további kérdések feltétele, amely lehetőséggel azonban nem élt.
A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között azzal érveltek, hogy az I. rendű alperes eljárásával megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alapelvi rendelkezéseit, továbbá az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogukat. Kifejtették, hogy képviselőjük a kisajátítási tárgyalás során tartalmilag valamennyi ingatlan vonatkozásában vitatta a szakértői vélemény megállapításait akkor, amikor a művelési költség megemelkedésére és elmaradt jövedelmére hivatkozva kártérítést kért, illetve kártérítési igényt jelölt meg a művelési ág változása miatti többletköltsége miatt. A képviselőjük nyilatkozatait tehát az Ákr. 38. §-ában foglalt tartalom szerinti elbírálás elvére figyelemmel a szakvélemény vitatásának kellett volna tekinteni. Hivatkoztak arra is, hogy az I. rendű alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a felperesek laikus képviselőjét fenti észrevételeinek megtételét követően felhívta volna arra, hogy – a Kstv. 19. §, 20. §, 21/A. §-ában szereplő jogcímek figyelembevételével – tételesen, jogcímenként tegye meg nyilatkozatát arra, hogy az egyes jogcímeken megállapított kártalanítási részösszegeket vitatja-e. Végül sérelmezték, hogy az I. rendű alperes nem tájékoztatta arról a felperesi képviselőt, hogy a Kstv. csak a törvényben meghatározott jogcímeket ismer el a kisajátítási igény vonatkozásában.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az I. rendű alperes határozatait megsemmisítette, és az I. rendű alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű alperes a kisajátítási tárgyalásra idéző végzésben, továbbá a tárgyaláson is tájékoztatta a felperesi képviselőt a Kstv. 26. § (3) bekezdésében foglaltakról. A Kúria rámutatott, hogy a kisajátítási tárgyalás jegyzőkönyvéből az is megállapítható, hogy a felperesek a kisajátítási kártalanítás összegével nem értenek egyet, hiszen a felperesek képviselője azt több eleme vonatkozásában is vitatta.
A Kúria ennek kapcsán idézte az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontját, amely szerint a hatóság biztosítja az ügyfél számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, továbbá előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. Erre figyelemmel a Kúria álláspontja szerint a kisajátítási hatóság Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontjából fakadó kötelezettsége nem merül ki abban, hogy az ügyfeleket tájékoztatnia kell a Kstv. 26. § (3) bekezdésében foglaltakról, tehát hogy a szakvéleményre vonatkozó kérdések, észrevételek megtételére a törvény határidőt szab. Az idézett alapelvi rendelkezés ugyanis ezen túlmenő kötelezettséget is megfogalmaz a hatóság irányába, amikor deklarálja, hogy a hatóság kötelezettsége az is, hogy az ügyféli jogok gyakorlását elősegítse.
A Kúria szerint ebből a konkrét ügyre nézve az következik, hogy miután a felperesi képviselő a kisajátítási tárgyaláson megtette nyilatkozatát, amely szerint a felperesek nem értenek egyet a megállapított kártalanítási összeggel, az I. rendű alperesnek kötelezettsége lett volna annak tisztázása, hogy a felperesek pontosan mely kártalanítási részelemeket kifogásolják. A hatóságnak tehát tisztáznia kellett volna a felperesi képviselő nyilatkozatának pontos tartalmát, egyértelműsítve, hogy a felperesek a Kstv. által szabályozott mely jogcímen megállapított összegekkel nem értenek egyet. Mindezt alátámasztja az Ákr. 38. §-ban foglalt tartalom szerinti elbírálás elve is, ami megerősíti a hatóság azon kötelezettségét, hogy tisztázza az ügyféli nyilatkozatok pontos tartalmát. Az I. rendű alperes azzal, hogy a felpereseket tájékoztatta a Kstv. 26. § (3) bekezdésének rendelkezéséről, eleget tett az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettsége első fordulatának, de nem tett eleget a második fordulat szerinti alapelvi követelménynek, miszerint a hatóságnak az ügyféli jogok gyakorlását is elő kell segítenie.
A Kúria kiemelte azt is, hogy a felperesek jogi képviselő nélkül jártak el a hatósági eljárás során, amely esetben a hatóság ügyféli jogok megismertetésére és előmozdításának biztosítására vonatkozó kötelezettsége még inkább felértékelődik. A Kúria jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a kisajátítás a tulajdonhoz való jog mint alapjog korlátozását eredményezi, így a kisajátítási eljárás garanciális szabályainak különös jelentősége van. A Kúria végül megállapította, hogy az I. rendű alperes ezen eljárásával nem csak az Ákr. 5. § (2) bekezdés a) pontját, de egyúttal a felperesek Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogát is megsértette, hiszen ezen alapjog részeleme, hogy a hatóság az ügyfelek jogainak gyakorlását az adott helyzetben szükséges módon elősegítse.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.724/2023/8.
A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása tizennegyedik életévét betöltött gyermek esetén