A Btk. 296. § (1) bekezdésében meghatározott, „vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban” címet viselő törvényi tényállás értelmében: aki azért, hogy a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
E bűncselekmény miatt folyt és a Fővárosi Ítélőtábla által jogerősen lezárt büntetőügyben felmerült központi jogkérdés lényege az volt, hogy a terhelt a vallomástétellel kapcsolatos törvényes jogát nem gyakorolja vagy kötelezettségét nem teljesíti-e akkor, amikor jogtalan előnyért (a konkrét ügyben pénzért) cserébe határozza meg a vallomásának a tartalmát. Mivel a terheltnek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 39. § (1) bekezdés f) pontja alapján egymás mellett létezik a vallomástételi és a feltétlen vallomásmegtagadási joga, továbbá vallomástétel esetén nincs igazmondási kötelezettsége, ezért értelmezést igénylő kérdés, hogy egy ilyen karakterű eljárási jogosultság esetén mit jelent annak nem gyakorlása.
A jogerős határozat alapos eljárásjogi okfejtéssel mutatja ki, hogy a terhelt védelemhez való jogának és vallomástételi jogának a helyes – az Emberi Jogok Európai Egyezményét és az Alaptörvényt is figyelembe vevő – értelmezéséből az fakad, hogy a vallomása tartalmának előnyért cserébe történő meghatározása nem tekinthető az eljárási joga nem gyakorlásának vagy kötelezettsége nem teljesítésének. A felmentő ítélet és annak indokolása annak fényében különösen is jelentős, hogy a Legfőbb Ügyészség külön körlevelet szentel e jogértelmezési kérdésnek, amelyben a bűncselekmény megvalósulása mellett érvel és ezzel orientálja az ügyészi vádemelési gyakorlatot [Legfőbb Ügyészség 5/2019. (VIII. 31.) főosztályvezetői körlevele]. A bíróság jogerős ítélete ezzel ellentétes álláspontot fogadott el.
Cikkünkben az ítélőtáblai határozat eljárásjogi jogi érveit anyagi jogi érveléssel erősítjük meg, ugyanis álláspontunk szerint a Btk. korrupciós fejezetében található más bűncselekményi tényállásokkal való összevetésből is az következik, hogy de lege lata a terhelt ilyen módon nem követheti el a passzív vesztegetést. Kimutatjuk továbbá, hogy a legfőbb ügyészségi körlevél érvelése alapvető dogmatikai félreértésen alapul e bűncselekmény jogi tárgya és a kényszerhelyzet egymásra vonatkoztatott értelmezésében.
A cikk Magyar Jog 2024/3. számába olvasható: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/7984283
A határozat ügyszáma: Fővárosi Ítélőtábla Bf.46/2023/16.
Szerző: Szomora Zsolt
Tavaszi Jogásznap Tatán