87 éves volt. Személye máig hatóan meghatározta a jogi rendszerváltás irányát és kereteit. Temetési gyász-szertartása és temetése 2020. április 17-én 14 órakor lesz Budapesten, Megyeri úti temetőben. (Újpest, ravatalozó 1.)
Újpesten született 1933. november 20-án. Újságírónak, szerkesztőnek készült, belső munkatársa volt a Cserkészfiúk című lapnak. 1952–56 között végezte el a jogi egyetemet, ahol – olyan neves tanárai, mint Marton Géza, Beck Salamon, Nizsalovszky Endre, Világhy Miklós kristálytiszta polgári jogi dogmatikus gondolkodása hatására – egy életre elkötelezte magát a civilisztika mellett.
A bírói vizsgát 1959-ben tette le, 1962-ben rendelték be az Igazságügyi Minisztériumba. Már 1964-ben átkerült a jogi szakma presztízságazatának tekintendő Törvény-előkészítő Főosztályra, ahol az akkor jogászi szakma elitjével dolgozott együtt.
Kezdetben a családjoggal foglalkozott, majd a 1970-es évek elején a gazdasági joggal. 1974-ben a Gazdasági Kodifikációs Osztály vezetője lett, nevéhez fűződik az 1977-es Polgári Törvénykönyv reformja, amely a Ptk.-ból kiiktatta a tervszerződéseket, megszüntette a szerződési alapfeltételeket és a szocialista szervezet kategóriáját, bevezette a nem vagyoni kártérítés intézményét és többek között az alapítvány jogintézményét.
A hatvanas évektől kezdve számtalan törvény szerzője vagy szerzőtársa, így például a szabadalmi oltalomról, a szerzői jogról szóló törvényeknek, a hetvenes években a bíróságokról szóló törvénynek, az egységes társadalombiztosítási kódexnek, a környezetvédelmi törvénynek, továbbá a tisztességtelen gazdasági tevékenységről, a gazdasági társulásokról szóló törvényerejű rendeleteknek.
1970-től feltalálója és műsorvezetője a Magyar Televízió Jogi esetek című műsorának, amely abban az időben a televízió egyik legnézettebb műsora volt, mely a nem jogász végzettségű nézők körében végzett jogi ismeretterjesztést, felvilágosítást, a hiányzó fogyasztóvédelmi, ombudsmai szerepet pótolta. 1970–1978 között ő volt a Magyar Televízió legfoglalkoztatottabb forgatókönyvírója, havonta 30-40 percnyi forgatókönyvet írt.
1978-ban igazságügyi miniszterhelyettesként a teljes magyar jogalkotás irányítója lett. A nyolcvanas évek második felében a felszámolásról, az adókról, a versenytárgyalásokról, a cégbírósági eljárásról szóló jogszabályok, továbbá olyan a rendszerváltást elősegítő törvények kidolgozója, mint az egyesülési törvényé, gyülekezési jogról szóló törvényé. 1987-ig vezetésével kidolgozták egy jogi átmenet (később: rendszerváltás) egy lehetséges forgatókönyvét, melynek indító vezérnormája a Jogalkotási törvény lett.
1988 nyarától a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyetteseként megszervezte a Közigazgatási Kollégiumot, amellyel újra teremtette a közigazgatási bíráskodást. A Kúria Közigazgatási Kollégiumának vezetőjeként vonult nyugdíjba.
A nyolcvanas évek végén létrehozta és vezette a Deák Ferenc Továbbképző Jogakadémiát, amely 1998-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi továbbképző intézetévé vált. Hosszú évekig szerkesztője a Bírósági Határozatoknak és a Közigazgatási Döntvénytárnak.
Negyedszáznál több jogi szakmai mű szerzője, így többek között a Százegy jogi eset, a Perben a joggal, A törvénybe zárt szerelem, A törvényszerkesztő dilemmái, Az elvarázsolt tulajdon című köteteké. Számos kódex kommentárjának szerkesztője és szerzője, így a Polgári Törvénykönyvé, a Polgári Perrendtartásé, Az ingatlan-nyilvántartásé, a Közigazgatási eljárás szabályaié, és más törvényeké, száznál több tanulmány, cikk szerzője.
Generációk hasznlták szakkonyveit a hétköznapok során.
A Magyar Jogász Egylet és a hazai jogásztársadalom sokat köszönhet személyének és munkásságának. Életműve, emléke és hatása velünk marad.
Trócsányi Lászlót jelölték a Magyar Jogász Egylet elnöki tisztségére