Salamon László 1947-ben született Budapesten, katolikus polgári értelmiségi családban. A családi szellemi örökségét a nemes értelemben vett keresztény-középosztályi hagyaték képezte: vallásos nevelés, tisztesség, hazaszeretet, a tanulás és a megszerzett tudás fontossága.
Pályaválasztását illetően nagyon sokáig tanári pályára készült, mivel ezt érezte politikai-történelmi érdeklődéséhez a leginkább kapcsolhatónak. A jogi pálya számára másodlagos preferenciából vált választott hivatássá. Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta 1967-72 között. Ezalatt (1969-72 között) az Államigazgatási Jogi Tanszéken demonstrátor volt és tagja az ELTE Bartók Béla Egyetemi Énekkarának. 1972-ben summa cum laude minősítéssel szerezte meg diplomáját.
A diploma megszerzése után az ügyvédi hivatást választotta. 1972-74 között ügyvédjelölt a Budapesti 24. számú Ügyvédi Munkaközösségben, majd az ügyvédi- jogtanácsosi szakvizsga letétele után a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként ugyanitt folytatta ügyvédi tevékenységét 1990-ig. 1990-től ügyvédi működését szüneteltette, 1996-98 között a szüneteltetést félbeszakítva praxisát egyéni ügyvédként gyakorolta. Ügyvédi tevékenységét megtisztelő hivatásként, a jogkereső közönség szolgálatában gyakorolta.
A politikai érdeklődésének kialakulása szoros kapcsolatban állt a történelem tanulmányozásával. A rendszerváltás időszakában bekapcsolódott a közéletbe a nemzeti, demokratikus, tradicionális és keresztény értékek iránti elkötelezettség jegyében. Az ellenzéki megmozdulásoknak 1988-ban vált aktív résztvevőjévé, 1990-től kezdődően pedig alkotmánybírói hivatalába lépéséig országgyűlési képviselő volt. Jelentősebb parlamenti tisztségei: az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának – egy ciklus kivételével – mindvégig tagja, illetve 2011-től elnöke; az Országgyűlés ügyrendi bizottságának 1998-től 2002-ig elnöke, 2002 és 2006 között alelnöke. Tagja volt továbbá az 1995-98-ban tevékenykedő Alkotmány-előkészítő bizottságnak. 1994-96-ban az Országgyűlés alelnöke volt. 2010-11-ben az Alkotmányelőkészítő eseti bizottság elnöke volt.
Közéleti pályájának alakulásában nagy szerepet játszott, hogy az MDF színeiben bekapcsolódott a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokba. Jelentős része volt a szabad választásokat biztosító új választójogi törvény kialakításában. Országgyűlési pályafutása során három frakciónak is tagja volt: 1996-ig az MDF, kilenc hónapi független státus után 2006-ig a FIDESZ, 2013 elejéig (alkotmánybírói hivatalba lépéséig) a KDNP frakciónak.
Huszonhárom éven át volt országgyűlési képviselő. Szakpolitikai feladatai elsősorban a választójoggal, illetve az Országgyűlés működésével kapcsolatosan végigkísérik parlamenti tevékenységét. Ez idő alatt több törvény megalkotásában vállalt jelentős szerepet, többek között az 1990. évi alkotmánymódosítás, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény, valamint a lakástörvény megalkotásában.
Bár a jogi pályát választotta a tanári pálya helyett, fontos volt számára a következő jogásznemzedékek oktatása. Ezért 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán bekapcsolódott az alkotmányjog oktatásába, ahol 1997-től címzetes docensként, 2005-től mestertanárként, 2013-tól pedig címzetes egyetemi tanárként parlamenti jogi stúdiumot és választójogi tárgyú speciális kollégiumokat vezetett.
Az Országgyűlés 2012 decemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává, 2013. február 25-ei hatállyal. 2024. március 1-jétől 2024. június 11-ig az Alkotmánybíróság elnökhelyettese volt, amely időszak alatt az Alkotmánybíróság elnökének a feladatait is ellátta. Alkotmánybírói mandátuma 2025. február 25-én járt le.
Salamon László történelmi időkben vett részt a haza szolgálatában, ezalatt a jogtudományok területén tartósan kiemelkedő jogalkotói és jogalkalmazói tevékenységet végezett, így életútja alapján a deáki hagyományok méltó utóda.