A Kúria jogegységi eljárását a Győri Ítélőtábla elnöke kezdeményezte, mert megosztott volt a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtását azért nem kezdi meg határidőben, mert külföldről hazatérve a járványhelyzet miatt kötelező hatósági karanténba került, ez önhibának tekinthető-e. A Bv. tv. 87. § (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárni, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés letöltését önhibájából határidőben nem kezdte meg. A kérdéses ügyekben a végrehajtás megkezdésére szabott határidőre külföldről hazatérő elítéltek karanténba kerültek, ezért végül a határidőre nem jelentek meg a bv. intézetben. A karantén lejártát követően viszont azonnal jelentkeztek a végrehajtásra. Ügyeikben eltérő bv. bírói döntések születtek az önhiba vizsgálatát, és így következésképpen a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárását illetően.
A Kúria a Bv. tv. 87. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó kérdés eldöntésénél figyelembe vette, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ott meghatározott kizárás mögöttes alapelvi normája a Bv. tv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott alávetési kötelezettség. Eszerint az elítélt köteles magát a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásának alávetni, ennek megtagadása esetén vele szemben a törvényben meghatározott jogkövetkezmények állnak be, illetve kényszer alkalmazható. A feltételes szabadság törvény által és a perbíró ítéletében biztosított lehetőségének elvesztése tehát szükségképpen kapcsolódik az alávetési kötelezettség megsértéséhez, annak kvázi szankciója. Mindebből pedig az is következik, hogy nem maradhat el az önhiba vizsgálatakor az sem, hogy a mulasztás mennyiben vezethető vissza az alávetési kötelezettség megsértésének szándékára.
A szabadságvesztés megkezdésére szóló felhívásban megjelölt jelentkezési kötelezettség időpontját megelőzően hatósági házi karanténba helyezett és ott lévő személy a büntetés-végrehajtás megkezdése okából nem rendelkezik jogszabályi felmentéssel a karantén elhagyására. A két konkuráló jogszabályi kötelezettség alapján, ha a karantén leteltét követően a terhelt a jelentkezési kötelezettségének nyomban eleget tesz, terhére a késedelmes jelentkezés miatti önhiba megállapítása – a karanténban maradás okából – fogalmilag kizárt.
A kérdés fenti eldöntéséhez a Kúria kísérletet tett az önhiba fogalmának általános felelősségtani elemzésére is, és az általános megállapításai alapján döntötte el a fenti módon a konkrét kérdést. A BJE-nek az elvárhatóságra, felróhatóságra, szándékosságra és gondatlanságra vonatkozó, olykor alig követhető gondolatmenetéből a rendelkező rész azon megállapítása emelhető ki, amely szerint, ha nincs kiismerhető igazodási pontja annak a magatartásnak, ami az önhiba vonatkozásában végsősorban számon kérhető, felróható, akkor az önhiba megállapítására kizárólag szándékos magatartásból vonható következtetés. Ahhoz a gondatlanság – megfelelő törvényi mérce hiányában – nem lehet felelősséget megalapozó körülmény. A BJE értelmében eltérő, illetve kizáró törvényi rendelkezés hiányában a Btk. Általános Része szerinti, a magatartás felróhatóságát kizáró rendelkezések értelemszerű alkalmazásának van helye, a Bv. törvény alkalmazása során is.
Szerző: Szomora Zsolt