A Kúria Kfv.VI.37.369/2022/6. számú határozatának tényállása szerint az ingatlantulajdonos felperes kérelmet terjesztett elő az alperesi érdekeltek szóban forgó ingatlanba bejelentett lakcímeinek fiktiválása érdekében. Az elsőfokú hatóság (az alperes) az eljárást – az ingatlan tulajdoni viszonyainak tisztázatlansága, valamint az egyik alperesi érdekelt nyilatkozatára tekintettel – okafogyottságra hivatkozással megszüntette.
Az alperes felügyeleti szerve ezt követően felügyeleti eljárást indított, amelynek eredményeként határozatával az Ákr. 121. § (2) bekezdése alapján a megszüntető végzést akként változtatta meg, hogy a felperes kérelmét elutasította.
A felperes az alperesi végzéssel szemben „fellebbezés” elnevezésű beadványt terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság keresetlevélnek tekintett. A felperes továbbá keresettel támadta a felügyeleti szerv által hozott megváltoztató határozatot is. Az elsőfokú bíróság az így megindult két peres eljárást nem egyesítette, azokat külön folytatta le.
A felügyeleti szerv határozatával szemben indult pert az elsőfokú bíróság – a felperes elállására tekintettel – megszüntette. Az alperesi végzéssel szemben indult perben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette az indokolási kötelezettségét, így az alperes végzését megsemmisítette, de az új eljárás lefolytatására kötelezést mellőzte. Utóbbit azzal indokolta, hogy a felügyeleti szerv a felperes kérelmét érdemben elbírálta, e döntés felülvizsgálata pedig egy külön perben már megtörtént.
Az elsőfokú bíróság alperesi végzést megsemmisítő ítéletével szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A Kúria végzésében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítélete – több lényeges eljárási szabály megsértése folytán – érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan, így azt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A Kúria rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság egyfelől elmulasztotta tisztázni, hogy a felperes fellebbezés nevű beadványa pontosan mely döntéssel szemben, illetve milyen jogorvoslati kérelemként került előterjesztésre. Utalt arra is, hogy a felperes beadványa nem felelt meg a keresetlevélre vonatkozó szabályoknak, így e tekintetben a Kp. 46. §-a alapján hiánypótlásnak lett volna helye.
A Kúria másfelől kifejtette azt is, hogy a közigazgatási perben a hatóság „alapdöntése” és a felügyeleti eljárás során hozott döntés egymástól elválaszthatatlan egységet képez, hiszen azok csak együtt képesek joghatás kiváltására, így azok jogszerűsége is csak egy perben bírálható el. Következésképp, ha a keresettel támadott döntés vonatkozásában felügyeleti eljárás indult, akkor a bíróságnak a Kp. 83. §-a szerinti, a jogsérelem orvosolására irányuló eljárás szabályai szerint kell eljárnia.
Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a két pert egyesítette volna, majd – a Kp. 83. §-ának megfelelően – felhívta volna a felperest nyilatkozattételre abban a tekintetben, hogy a felügyeleti szerv intézkedése orvosolta-e jogsérelmét. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azzal, hogy elmulasztotta egyesíteni a két peres eljárást, valamint hogy nem folytatta le a jogsérelem orvosolására irányuló eljárást, egy értelmezhetetlen jogi helyzetet idézett elő. A bíróság ugyanis megsemmisítette azon alperesi végzést, amelyet a felügyeleti szerv megváltoztatott. Ezáltal a felügyeleti szerv megváltoztató döntése értelmezhetetlenné vált, hiszen a megváltoztatott döntés megszűnt létezni a jogrendszerben.
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.369/2022/6.
Szerző: Kárász Marcell
Ibrahim K. – A francia Alkotmánytanács a nyomozás szabályaival összefüggésben erősítette meg a magánszférához való jog törvényi védelmének alkotmányosságát