Az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-38/24 számú előzetes döntéshozatali ítélete egy szociálpolitikai, munkajogi, valamint esélyegyenlőségi kérdést vizsgál: a fogyatékosságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés és a munkáltatók alkalmazkodási kötelezettségének értelmezését, különös tekintettel arra a helyzetre, amikor egy munkavállaló fogyatékossággal élő gyermekről gondoskodik, noha ő maga nem fogyatékos.
G. L., az alapügy felperese, egy olasz városi közlekedési vállalatnál (AB SpA) dolgozott állomáskezelőként. Több alkalommal kérte munkáltatójától, hogy munkafeltételeit – elsősorban munkaidő-beosztását és munkakörét – szervezzék úgy, hogy fogyatékossággal élő, súlyosan sérült gyermekét folyamatosan gondozni tudja. Kérelmét egy fix, reggeli műszakra való áthelyezés formájában nyújtotta be, ami lehetővé tenné családi kötelezettségei teljesítését. A munkáltató, bár ideiglenes munkarendi engedményeket tett, a tartós áthelyezést és az ezzel járó rugalmas feltételek biztosítását megtagadta. G. L. keresetet nyújtott be a nemzeti bíróságokhoz hátrányos megkülönböztetés miatt, ügyében pedig az olasz legfelsőbb bíróság (Corte suprema di cassazione) előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett az EUB elé.
Az előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ, hogy az uniós jog értelmezésekor (különösen a 2000/78/EK irányelv, az EU Alapjogi Chartája, valamint az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye alapján) fennáll-e a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma olyan munkavállalók esetében is, akik nem maguk fogyatékosak, de fogyatékossággal élő gyermeküket gondozzák, és emiatt munkahelyi hátrányokat szenvednek. Felmerült továbbá, hogy e munkavállalók részére köteles-e a munkáltató – a fogyatékos személyekhez hasonlóan – „észszerű alkalmazkodási” intézkedéseket hozni. Harmadik kérdésként azt vizsgálta a bíróság, pontosan kik tekinthetők „gondozónak” ilyen jogi összefüggésben.
Az EUB ítéletében kiemelte, hogy a 2000/78/EK irányelv (foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód keretei) – az EU Alapjogi Chartával és az ENSZ egyezményével összhangban – nem korlátozza a fogyatékosságon alapuló védelmet kizárólag a fogyatékos személyekre. Irányadó, hogy e védelem kiterjed azokra is, akiket e minőség (pl. gyermekük fogyatékossága) miatt ér hátrány munkahelyükön, vagyis a kapcsolat révén megvalósuló hátrányos megkülönböztetés is tilalmazott. Mind a közvetlen, mind a közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén az uniós jog egységes védelmet garantál. A Bíróság részletesen értelmezte a releváns alapjogi chartacikkeket (21., 24., 26. cikk) és az ENSZ-egyezményt, jelezve, hogy egy gyermek jogai és a fogyatékossággal élő személyek méltósága az ügy szempontjából kiemelten érvényesülnek.
Az EUB hangsúlyozta: az „észszerű alkalmazkodás” elve nem merül ki kizárólag a fogyatékos személyek szükségleteinek figyelembevételében, hanem adott esetben a gondozó családtagok tekintetében is alkalmazandó. Így a munkáltatónak – amennyiben az intézkedés nem ró aránytalanul nagy terhet rá – kötelessége a gondozást ellátó munkavállaló felé is olyan intézkedéseket hozni, melyek lehetővé teszik számára, hogy fogyatékos gyermekének az állapota miatt szükséges gondozást jelentős részben biztosítani tudja. Ezek az intézkedések lehetnek a munkaidő csökkentése, munkakör módosítása, vagy bármi olyan, ami a szakmai és családi kötelezettségek összehangolását elősegítheti, feltéve, hogy a munkáltató számára ezek nem aránytalanul megterhelőek.
Az ítélet meghozatalakor az EUB külön kitért az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) releváns döntéseire (pl.: Guberina v. Horvátország ügy, 2016), amelyek megerősítették, hogy az ilyen kapcsolat révén megvalósuló hátrányos megkülönböztetés az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény hatálya alá tartozik, és a jogvédelem nem tesz különbséget a közvetlen és a közvetett forma között. Az EUB végkövetkeztetéseiben deklarálta, hogy a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint az észszerű alkalmazkodási kötelezettség ezen ügyben is érvényes – a fogyatékossággal élő gyermeket gondozó nem fogyatékos munkavállaló jogai védelmet élveznek, és a munkáltatói intézkedési kötelezettség fennáll. A nemzeti bíróságnak kell egyedileg vizsgálnia, hogy a kért intézkedés aránytalan terhet jelent-e a munkáltató számára.
A nemzeti bíróságnak a gondozó definíciójára utaló harmadik kérdést az EUB elfogadhatatlannak minősítette, mivel a nemzeti bíróság nem fejtette ki kellő részletességgel a jogdogmatikai hátterét.
Az ítélet összegzése szerint az uniós jog és az ENSZ-egyezmény fényében a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma nem csak a fogyatékos személyre, hanem a gondozását végző családtagra is kiterjed, különösképp, ha az érintett munkavállaló munkahelyi feltételei miatt nem tudja megfelelően ellátni gondozási kötelezettségét. Ezért a rugalmas alkalmazkodás elvének érvényesítését a munkáltatónak biztosítania kell, kivéve, ha az aránytalanul nagy terhet jelent.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: C-38/24. sz. ügy, Bervidi, 2025. szeptember 11-i ítélet, ECLI:EU:C:2025:690
