A jogerős fizetési meghagyáshoz is anyagi jogerőhatás kötődik, mivel az a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 36. § (1) bekezdése értelmében ítélet hatályú határozatnak minősül.
Jogeset száma: BH 2025. 191.
Az I. r. alperes 2009. február 2-án a törlesztőrészletek nemfizetése miatt felmondta a felperessel kötött deviza alapú kölcsönszerződést. Ezt követően követelését a II. r. alperesre engedményezte, aki a követelést fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítette. A közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyás 2015. október 20-án jogerőre emelkedett. A jogerős fizetési meghagyás alapján a II. r. alperes kérelmére a közjegyző végrehajtási lapot bocsátott ki. A felperessel szemben folyamatban van a végrehajtás.
A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az általa aláírt kölcsönszerződés nem jött létre. Másodlagosan a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményei levonását – azon belül is az eredeti állapot helyreállítását – kérte azzal, hogy a bíróság kötelezett a II. r. alperest 15.111.358 Ft jogosulatlanul érvényesített szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás visszafizetésére.
Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet visszautasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével – eltérő indokolással – helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. A másodfokú bíróság rámutatott: az, hogy a kötelezett felperes határidőben nem lépett fel a fizetési meghagyással szemben – nem élt ellentmondással –, ítélet hatályú határozatot eredményezett. Az ítéleti hatály következtében a res iudicata perakadályt jelent.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a fizetési meghagyás jogi természetével és a res iudicatával kapcsolatban előadta, hogy a fizetési meghagyás csak a követelés összegére vonatkozó alaki/formális jogerőt eredményez. Az adott ügyben ítélt dolog nem keletkezett, mivel az ügy érdemében kontradiktórius eljárásban bírósági döntés nem született. A perben érvényesített igény nem minősül ítélt dolognak, mivel arról bíróság nem döntött.
A Kúria a jogerős végzést eljárásjogi okból jogszabálysértőnek minősítette, ezért a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta.
A Kúria azonban rögzítette, hogy – a felperes álláspontjával ellentétben – a jogerős fizetési meghagyáshoz is anyagi jogerőhatás kötődik, mivel az a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 36. § (1) bekezdése értelmében ítélet hatályú határozatnak minősül.
A Kúria kifejtette, hogy az anyagi jogerőnek – mint hivatalból figyelembe veendő, feltétlen perakadálynak – a Pp. 360. § (1) bekezdésében rögzített hatása kettős (pozitív és negatív hatás). A pozitív hatás az ítélet tartalmának irányadó voltát jelenti: azt, hogy a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen meghatározottnak kell tekinteni, ahhoz a felek, a bíróság és más hatóságok egyaránt kötve vannak. Ehhez képest a negatív hatás az újabb per, illetőleg újabb bírói döntés tilalmát jelenti. Ennek értelmében kizárt, hogy a felek és jogutódaik ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt keresetet indíthassanak.
A Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja e kettő hatás közül az anyagi jogerő negatív hatását (res iudicata) foglalja magában. Ahhoz, hogy az ítélt dolog (res iudicata) folytán a negatív hatás beálljon, és okot adjon a keresetlevél visszautasítására, három konjunktív (egyidejűleg fennálló, együttes) feltételnek kell teljesülnie: félazonosság, tényazonosság és jogazonosság. Ha e feltételek közül akár csak az egyik nem áll fenn, a res iudicata hatás nem érvényesül.
A tény- és jogazonosság jelentése szerint nem indítható újabb per, ha a felek ugyanarra a történeti tényállásra kívánják alapozni keresetüket, feltéve, hogy az abból fakadóan érvényesített jog is azonos. Ha azonban a fél azonos tényekre, de más, újonnan megjelölt, korábban el nem bírált jogalapra helyezi az új keresetét, az anyagi jogerő res iudicata hatása nem akadályozza a fél- és tényazonos, de nem jogazonos per (igény) elbírálását.
A Kúria ezzel kapcsolatban kiemelte: a jelen esetben a felperes nem a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesített jogot (szerződés teljesítése) jelölte meg a keresetlevelében érvényesíteni kívánt jogként, ezért a fizetési meghagyás anyagi jogerejének negatív hatása nem vezethetett a keresetlevél Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján történő visszautasítására. Más kérdés, hogy a fizetési meghagyásban elbírált jog már nem tehető vitássá a II. r. alperessel szemben indított perben.
A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Észrevételek a jogesethez
A közjegyző a végrehajtási eljárást kétféleképpen rendelheti el. Az egyik esetben az általa készített közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal látja el (ún. záradékolás). A másik esetben azonban végrehajtható határozat alapján végrehajtási lapot állít ki. Ez utóbbi esethez tartozik a jogerős fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtási eljárás is.
A végrehajtás közjegyző általi elrendelésének ezen két módja között lényeges különbség, hogy a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása esetén a közjegyző nem hoz határozatot. Eljárásának alapjául kizárólag az általa készített közjegyzői okirat szolgál. A közjegyző ezen tevékenysége – bár annak során hatósági jogszolgáltató tevékenységet fejt ki – nem ítélkező tevékenység, jogvitát nem dönt el, mivel a követelést, annak megalapozottságát nem vizsgálja. A közjegyző eljárásával szemben azonban biztosított a bírói út, amely törvényességi garanciát jelent az esetleges jogsértő végrehajtással szemben. A bírósági végrehajtás során az adósnak így lehetősége van arra, hogy a követelést vitassa.
A Kúria 9/2023. JEH határozata indokolásának [27] pontja kiemeli, hogy a végrehajtható határozat alapján kiállított végrehajtási lap és az olyan okirat, amelyet a közjegyző az eljárása eredményeként végrehajtási záradékkal látott el, a Vht. 10. §-a értelmében egyaránt végrehajtható okirat. A két eset azonban csak e tekintetben feleltethető meg egymásnak, előfeltételeiket és következményeiket tekintve nem azonosak. Ezen végrehajtható okiratok kiállítására ugyanis eltérő eljárások eredményeképpen kerül sor. Ebből eredően eltérő a végrehajtási lap és a végrehajtási záradékkal ellátott okirat megítélése abból a szempontból is, hogy az annak alapján elrendelt végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránt mikor lehet pert indítani.
A jogegységi határozat kitér arra a kérdésre is, hogy ha van záradékolható okirat, akkor a jogosult érvényesítheti-e követelés más úton, például per vagy fizetési meghagyásos eljárás keretében. A Kúria ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy attól, hogy általában az tekinthető célravezetőnek, a jogosultnak nincs jogszabályi kötelezettsége arra, hogy egy záradékolható okirat esetén követelését közvetlen végrehajtás útján érvényesítse. Ilyen kötelezettség hiányában ennek elmulasztása nem vezethet jogvesztéshez, mert a jogosult szabadon dönthet akár a perindítás mellett is.
DR. BODZÁSI BALÁZS
közjegyző, egyetemi docens
Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Polgári Jogi Tanszék
