A 2025 nyarán hatályba lépett 2025. évi XIX. törvény jelentősen átalakította és egyben szigorította a kábítószeres bűncselekmények büntetőjogi szabályozását. Mindehhez a büntetőjogi kábítószerfogalom módosítása is kapcsolódott. A Btk. 459. § (1a) bekezdés értelmében kábítószer a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet 1. mellékletében a kábítószerek 1. vagy 2. jegyzékén szereplő anyag, 2. mellékletében a pszichotróp anyagok 1. vagy 2. jegyzékén szereplő anyag, valamint 3. mellékletében meghatározott anyag. A 160. §, a 164. §, a 184. §, a 339. §, a 340. §, a 365. §, a 366. §, a 370. §, a 371. § és a 380. § alkalmazása szempontjából kábítószernek minősül továbbá a bódult állapot előidézésére alkalmas, nem emberi fogyasztásra szánt anyag, ideértve a más szer hozzáadásával vagy szerkezete átalakításával előállított anyagokat, illetve a más tudatmódosító szereket is.
Az új kábítószerfogalom elemzésével itt most nem foglalkozunk, annyit emelünk ki, hogy a listás kábítószerek mellett megjelent egy általános kábítószerfogalom, ami a tételesen felsorolt bűncselekmények esetében bír relevanciával. Ez utóbbi körből most azokat az eseteket vizsgáljuk, ahol a jogalkotó új minősítő körülményként szabályozza a kábítószerfogyasztást. Az emberölés [Btk. 160. § (2) bekezdés m) pont], a testi sértés [Btk. 164. § (4) bekezdés d) pont, (6) bekezdés f) pont], és a rongálás [Btk. 371. § (2) bekezdés bc) pont] törvényi tényállásaiban – 2025. június 15-i hatállyal – minősítő körülményt képez, ha a bűncselekményt úgy követik el, hogy az „elkövető a cselekményt megelőzően – annak elkövetésével összefüggésbe hozható módon – kábítószert fogyasztott.”
E tényállási fordulat – objektív oldalon – leginkább elkövetési módként kategorizálható. Az elkövetési mód szempontjából a kábítószer kibővített fogalma irányadó, tehát azt a listás és az általános kábítószerek fogyasztásával is meg lehet valósítani. A kábítószerfogyasztásnak a bűncselekmény elkövetését megelőzően kell történnie, és ezen felül a fogyasztásnak (mint múltbeli eseménynek) a bűncselekmény elkövetésével (mint jövőbeli eseménnyel) egyfajta oksági kapcsolatban kell állnia. A kábítószerfogyasztás a bűncselekmény elkövetése mögött állhat egyfajta kiváltó okként (kiváltó okozatosság) vagy legalábbis az elkövetést (annak konkrét lefolyását) befolyásoló körülményt kell jelentenie (elősegítő okozatosság). Mivel a fogyasztás alatt a kábítószernek a szervezetbe való bekerülését értjük, ezért a bűncselekmény elkövetésével való összefüggés szakkérdés, a fogyasztás emberi magatartásra gyakorolt hatásainak in concreto vizsgálatát teszi szükségessé. Az itt felsorolt törvényi tényállások kifejezetten az elkövetésnek a fogyasztással összefüggésbe hozható voltát követelik meg, ami valamiféle konkrét hatás bekövetkezését szükségképpen feltételezi. Ez nem függetleníthető a bűncselekményt elkövető, azt megelőzően kábítószert fogyasztó személyétől, ahogy a konkrét kábítószer típusától sem. A stimuláns vagy hallucinogén hatású szerek lényegesen eltérően befolyásolhatják az erőszakos bűncselekmények elkövetését, míg például a szedáló típusú szereknél kisebb valószínűséggel fordulhat elő releváns, az elkövetést befolyásoló összefüggés.
Az elkövetési módra valamennyi bűncselekmény esetében az elkövető (legalább eshetőleges) szándékának ki kell terjednie; a bűncselekmény elkövetésekor legalábbis bele kell nyugodnia annak a lehetőségébe, hogy még mindig a kábítószerfogyasztás hatása alatt van, ami megkönnyítheti az elkövetésre irányuló szándék kialakulását, illetve befolyásolhatja az adott elkövetést. E szándékkossági elem vizsgálata különös nehézséget okoz az általános kábítószerfogalom meghatározatlansága miatt is. Az mindenesetre kijelenthető, hogy ha a kábítószer vétlenül (pl. italba, ételbe csempészés; vagy inhalásoknak való vétlen expozíció) vagy gondatlanul kerül az elkövető szervezetébe (inhaláns anyagokkal való munka során az óvintézkedések gondatlan figyelmen kívül hagyása), e tényállási fordulat nem állapítható meg.
A szándékosság vizsgálatával összefüggésben elengedhetetlen, hogy a kábítószerfogyasztással járó elkövetési módnak a Btk. 18. §-ával, azaz a bódult állapotban történő elkövetés általános felelősségi szabályával való viszonyát tisztázzuk. Amennyiben ugyanis az önhibából eredő kábítószerfogyasztás hatása olyan szintű, hogy az elkövető beszámítási képességét korlátozná vagy kizárná, akkor a Btk. 18. §-a teremti meg a felelősségre vonás lehetőségét, a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezések (Btk. 17. §) alkalmazásának kizárásával, és a szándékosság fiktiválásával.
Az, hogy kábítószerfogyasztásnak a bűncselekmény konkrét elkövetésére hatással kell lennie, még nem jelenti szükségképpen a Btk. 18. § szerinti, a beszámítási képességet befolyásoló bódult állapot bekövetkezését. A bódult állapotot el nem érő helyzetekben a releváns minősítő körülmény aggály nélkül megállapítható. Ellenben ha a fogyasztás konkrét hatására a beszámítási képességet kizáró bódult állapot bekövetkezik, akkor kétszeres értékelési helyzet merül fel. Ha a kábítószerfogyasztás hatásként az elkövető beszámítási képessége kizárt, akkor felelősségre vonását a Btk. 18. §-a – mint objektív felelősségi szabály – alapozhatja meg, ez pedig a három említett bűncselekmény minősítő körülményének egyidejű megállapítását kizárja, az ugyanis a kábítószerfogyasztás hatásának kétszeres értékelését jelentené. A beszámítási képességet kizáró bódult állapot esetén ugyanis a Btk. 18. §-a teszi egyáltalán lehetővé, hogy pl. az emberölés vagy a testi sértés alapesetéért az elkövetőt felelősségre lehessen vonni. Ugyanennek a körülménynek, az elkövetésre gyakorolt konkrét összefüggésnek a minősítő körülményként értékelése alapelvet sért. Így például ha valaki stimuláns, gátlásoldó szer hatása alatt könnyebben követ el erőszakos cselekményt, ez a beszámítási képességét nem feltétlenül fogja érinteni; a minősítő körülmény megállapítható. Ellenben egy hallucinogén szer hatása a felismerési képességet kizárhatja, ezért álláspontunk szerint – a Btk. 18. § egyidejű felhívása mellett – a minősítő körülmény megállapítására nincsen lehetőség. Ilyen hatás esetén az elkövető az emberölés és a testi sértés alapesetéért (vagy más minősített esetéért), illetve a rongálás szabálysértési alakzatáért vonható felelősségre.
Álláspontunk szerint a szabályozási megoldás különbözik a Btk. 237. §-a szerinti bódult állapotban történő járművezetés bűncselekményétől, ahol ez a kétszeres értékelési helyzet nem merül fel. A bódult járművezetés ugyanis absztrakt veszélyeztető bűncselekmény, a törvényi tényállás alapján a vezetési képességre hátrányosan ható szernek a szervezetben való létét szükséges vizsgálni, annak a vezetési képességre gyakorolt in concreto hatását nem. Ahogyan alkoholfogyasztás esetén annak konkrét hatása az ittas járművezetés esetén sem releváns, objektív véralkohol szint alapján minősíthető a bűncselekmény [Btk. 236. § és 240. § (3) bekezdés]. A Btk. 237. §-a tehát a kábítószerfogyasztásnak a konkrét hatását nem értékeli, ezért a bódult állapotot szabályozó 18. §-al való kollíziója nem merül fel. Ha in concreto a 18. § szerinti bódult állapotban van a járművezető, a felelőssége bódult állapotú járművezetésért aggály nélkül megállapítható. Nem ez a helyzet azonban az emberölés, a testi sértés és a rongálás itt tárgyalt minősítő körülményével, amely a kábítószerfogyasztásnak a bűncselekmény elkövetésével való konkrét összefüggésére épül.
A kétszeres értékeléssel összefüggésben arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az emberölést, a testi sértést és a rongálást megelőző kábítószerfogyasztás a minősítő körülmények megállapítása mellett önálló bűncselekményként már nem róható az elkövető terhére, a Btk. 178. § (6) bekezdése szerint büntetendő kábítószerfogyasztás látszólagos anyagi halmazatban a háttérbe szorul az itt tárgyalt minősítő körülmények mellett.
A kétszeres értékelési helyzeteket összegezve:
1) Ha a kábítószerfogyasztás hatása nem éri el a Btk. 18. § szerinti bódult állapot szintjét, akkor az emberölés és a testi sértés minősített esete, továbbá a rongálás vétségi alakzata megállapítható. Ezekkel halmazatban a Btk. 178. § (6) bekezdése nem állapítható meg.
2) Ha a kábítószerfogyasztás hatása eléri a Btk. 18. § szerinti bódult állapot szintjét, akkor az elkövető csak az emberölés és a testi sértés alapesetéért (vagy más minősített esetéért), vagy a rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértésért vonható felelősségre. Ezek mellett a fogyasztással elkövetett kábítószer birtoklásának vétségért való felelősség is [Btk. 178. § (6) bekezdés] megállapítható.
Szerző: Szomora Zsolt
