A kastélyok ingyenes tulajdonba adásának alaptörvény-ellenességéről döntött az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság 5/2024. (II. 6.) AB határozatában, a köztársasági elnök beadványa alapján eljárva, előzetes normakontroll keretében megállapította, hogy az Országgyűlés a 2023. december 12-i ülésnapján elfogadott, a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló törvény (a továbbiakban: Törvény) 1. §-a, 2. § (1), (2), (4) és (5) bekezdései, a 3. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 7. §-a, 8. § (1) bekezdése, a 10. § (3) bekezdése, valamint 18. §-a alaptörvény-ellenes.

A Törvény meghatározott műemlékek [azon kastélyok, kúriák, udvarházak, valamint ezek rendeltetésszerű használatát közvetlenül biztosító egyéb állami ingatlanok, különösen parkok és kertek és ingó vagyonelemek tekintetében, amelyek vagyonkezelését a kulturális örökség védelméért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítása alatt álló költségvetési szerv, vagy gazdasági társaság látja] kezelésére alapvetően két utat határozott meg. Az egyik forma az érintett ingatlanok és ingó javak ingyenes tulajdonszerzése, a másik pedig a vagyonkezelése. Az ingyenesen tulajdonba adott ingatlanon a Törvény erejénél fogva a tulajdonszerzéstől számított 99 évig elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn, az ezt követően értékesíteni kívánt ingatlanon pedig az államot elővásárlási jog illeti meg. Az ingyenesen tulajdonba adott ingatlan tulajdonjoga az államra ingyenesen visszaszáll a tulajdonszerző jogutód nélküli megszűnésével vagy halálával, valamint akkor is, ha a tulajdonszerző a részére átruházott vagyonról lemond, illetve, ha a tulajdonszerző a bíróság által megállapított súlyos szerződésszegést követ el.

A köztársasági elnök az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdésében foglalt hatáskörével élve, az Országgyűlés által elfogadott Törvény előzetes alkotmányossági kontrollját indítványozta az Alkotmánybíróságnál. Az elnöki indítvány alapvetően az ingyenes tulajdonba adásra vonatkozó rendelkezéseket vitatta, állítva az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján a normavilágosság hiányát, valamint a 38. cikk (1)-(3) bekezdései sérelmét (sarkalatosság követelménye, értékgarancia).

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Törvény indítvánnyal támadott rendelkezéseiből nem következik egyértelműen, hogy a megnevezett háttérjogszabályok mely rendelkezéseit kell figyelembe venni, és melyektől enged eltérést. Nem állapítható meg továbbá a felsorolt jogszabályok egymáshoz való viszonya, illetve az sem, hogy azok a tulajdonba, vagy vagyonkezelésbe adás során mennyiben alkalmazandóak. Azt az indítványozói állítást is igazolni látta az Alkotmánybíróság, hogy a Törvény tárgyi hatálya bizonytalan, több értelmezés is lehetséges, amely akár ahhoz is vezethet, hogy az Nvtv. 2. mellékletében szereplő, kiemelet jelentőségű nemzeti vagyon körébe tartozó ingatlanokra is kiterjedhet. Mindez olyan eljárás keretében, amelynek során a miniszter diszkrecionális döntési jogköre során hozott döntés megalapozást nyerne, vagyis a Törvény nem tisztázza azon szempontrendszert, amely a miniszter eljárására vonatkozik.

Hiányoznak továbbá azok a törvényi garanciák, amelyek a sarkalatossági tárgykörben hozott törvényi részletszabályokat tartalmazzák. Az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdése szerinti követelmény, hogy a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyontárgy tulajdonba adását törvényi szinttől alacsonyabb norma vagy egyéb egyedi aktus (miniszteri döntés) nem alapozhatja meg. Az Alaptörvény 38. cikk (2) bekezdése alapján a kiemelt nemzeti vagyon elidegenítésekor a korlátok és feltételek körében az elidegeníthető ingatlanok közötti differenciálást, illetve az arra vonatkozó egyértelmű szempontrendszert sarkalatos törvényben kell rögzíteni.

Az Alaptörvény 38. cikkéből fakadó követelmény, hogy a jogalkotónak konkrétan, az érintett ingatlanok helyrajzi számának felsorolásával kell meghatároznia, mely vagyontárgyak esnek a szabályozás hatálya alá, továbbá meg kell határoznia, hogy mely szempontok szerint és ki szerezhet jogosultságot az azzal való rendelkezéshez; a jogviszony alatt milyen jogok illetik és kötelezettségek terhelik a jogviszonyban szereplő jogalanyokat, és a jogviszony megszűnését követően mi a nemzeti vagyon tárgyának sorsa. Az Alkotmánybíróság értelemzésében jogbizonytalanságot eredményező helyzetet teremthet, hogy a Törvény e vagyontárgyak esetében külföldi magánszemélyek, illetve gazdasági társaságok garanciák nélküli tulajdonszerzését is lehetővé teszi. Mivel a nemzeti vagyonnak a köz érdekét kell szolgálnia, ezért alkotmányos elvárás, hogy annak átruházásakor az átruházás feltételeinek megfelelő pályázatok szintén a közérdeknek megfelelően nyilvánosak legyenek.