A Magyar Jogász Egylet elnökének decemberi hírlevele

December hónap folyamán számos olyan látható jelképpel, szimbólummal találkozunk, amely a civilizációnk és kultúránk legmélyebb rétegeiben rezonál. Így például az advent a készülődés és elmélkedés időszakát, karácsony az örök reményt, míg szilveszter napja az óév búcsúztatását szimbolizálja civilizációinkban. A szimbólumokban rendszerint ünnepek öltenek testet, amelyek időről időre közös emlékezésre invitálnak. Valamennyi ünnep emlékezés, a keresztény kultúrában ezek az ünnepnapok évről évre ciklikusan ismétlik egymást: advent, karácsony, húsvét, pünkösd. Ezek az ünnepek és a hozzájuk tartozó jelképek a kereszténység örömhírének útját járják végig, attól kezdve, hogy Isten a mennyből alászállt és emberré lett, majd értünk kereszthalált halt és feltámadott. A kereszt maga így vált a feltámadás és a győzelem szimbólumává. A közös emlékezés mítoszteremtő erejű, és legfontosabb szerepe, hogy annak ismétlődő átélése révén fenntartsa az adott civilizáció állandó vonásait és jellegadó sajátosságait, identitását. A szimbólumok így elválaszthatatlanul kapcsolódnak egy-egy kultúrához, egyúttal azok megóvásának és továbbélésének fontos előfeltételét is jelentik.

Mindez igaz a nemzethez tartozó jelképekre, szimbólumokra is, így például a vizuálisan megjelenő zászlóra, címerre vagy hivatalos fizetési eszköz, illetve a vokális elemeken alapuló himnuszra is. Kommunikációs és csoportkohéziót megerősítő funkciójuk révén egy-egy nemzeti közösség önazonosságának és stabilitásának megóvását segítik elő. Kifejezik az állam szuverenitását és az adott nemzethez tartozó közösség összetartozását, vagyis egyszerre rendelkeznek „kifelé” és „befelé” tekintő funkciókkal. A külső szemlélő szemében elsőként a nemzeti szimbólumuk jelzik a világ felé egy adott politikai közösség függetlenségét, szuverenitását, és bennük számos esetben felsejlenek a történelem során megvívott küzdelmeik, illetve a meglévő vagy elérni kívánt identitásának elemei. Így például a magyar lyukas zászló magán őrzi a szovjet-kommunista elnyomással szembeni ellenállás jegyét, de tágabb értelemben a magyar nép szabadság iránti vágyát is. Európa legrégebbi zászloja, a vörös alapon fehér keresztet ábrázoló dán „Dannebrog” a kereszténység védelmét szimbolizálja. A fehér alapon bíborvörös korongot ábrázoló japán zászló pedig a felkelő nap országát jelképezi. Ebből a szempontból érdekes, hogy még az Amerikai Egyesült Államok tagállamai is különállóságukat jelezvén ma is büszkén őrzik saját zászlojukat vagy a jellegadó sajátoságaikat kifejező egyedi szlogenjeiket, mottójukat, amelyek például a híres negyeddolláros érméken is megjennek. Így Észak-Karolinát jelképező érme a Wright fivérek legendás repülésének, Missouri érméje St. Louis nyugatra nyíló kapu szerepének, Lewis és Clark expedíciójának, míg Indiana államot jelképező érme a neves autóversenynek állít emléket.

A nemzeti szimbólumok és nemzeti ünnepek „befelé” tekintő fontos funkciója, hogy köteléket és kohéziót teremtsen a nemzeti közösség tagjai között, vagyis sajátos integrációs szerepük van. Az önazonosság és identitás jegyeit hordozva emlékeztetnek a közös gyökerekre. A múltat rögzítik és idézik, ugyanakkor mindig a jelennek szólnak és a jövő irányába vernek hidakat. Éppen ezért nemzeti szimbólumok és ünnepek helyezik el a nemzeti közösségeket a múltbéli mitikus időt és a jövőt összefűző tengelyen, amely egy társadalom fejlődésében a hagyományok öröklődése révén állandóságot és kiszámíthatóságot biztosít. Emellett mítoszteremtő hőstörténetet és reményt nyújt, mert a dicső múlt akkor is víziót és sikeres jövőt ígér, ha jelenkor valósága kihívásokkal és küzdelmekkel teljes, vagy egyenesen romlott. Mindez különösen nagy jelentőséghez jut Magyarország esetében, ahol az állam és a nemzet fogalma az ország szétszakadása és a határon túl élő honfitársak jelentős száma miatt nem esik egybe. A nemzeti szimbólumok és az ünnepek ciklikus ismétlődésének közösségképző és közösséget megőrző szerepe, integrációs hatása, a közjogi kötelékek létesítése mellett ezért kulcsfontosságú a magyar diaszpóra megmaradásához. Mindezen megfontolások alapján a nemzeti jelképek és szimbólumok méltán tarthatnak igényt az Alaptörvény és a jog védelmére is.

Karácsony ünnepén nemcsak az örömhírről, hanem a szimbólumok és jelképek szerepéréről is megemlékezhetünk. Az ünnepek állandósága, a közös emlékezet élménye és áthagyományozása elevenen tartja szokásainkat és hagyományainkat, életben tartja kultúránkat, és esélyt kínál megmaradásunkhoz. Ezért becsüljük és tiszteljük őket értékként.

Boldog karácsonyt és pihentető ünnepi időszakot kívánva:

Üdvözlettel:

Prof. Trócsányi László