Minthogy hírül adtuk második alkalommal Pécsett került megrendezésre október 9-én a II. Munkajogi és szociális jogi doktorandusz konferencia és verseny. A rendezvényt a Magyar Jogászegylet Munkajogi és Szociális Jogi Szakosztálya ezúttal a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Munkajogi és Társadalombiztosítási Jogi Tanszékével szervezte közösen. Ezúttal is hazánk nyolc Jogi Karának a munkajog és szociális jog oktatásáért felelős Tanszékei által kiválasztott doktoranduszok tartottak előadást tudományos kutatásuk témájában, és egy ehhez kapcsolódó tanulmányt is készítettek.
A második helyezett dr. Buzás Petra a Pécsi Tudományegyetem ÁJK doktorandusz hallgatója lett, aki a „A munkáltatói foglalkoztatási kötelezettség új dimenziója” címmel készített írást és tartott előadást, amelynek összefoglalója az alábbi:
A munkáltatói foglalkoztatási kötelezettség természetével és terjedelmével kapcsolatos értelmezési gyakorlat 2025 elején újabb fejezetéhez érkezett. A kötelezettség tartalmával foglalkozó eseti döntések és a tételes jogi megoldások az értelmezési nehézségek nyugvópontját jelezték – hiszen a bírói gyakorlat álláspontja már kikristályosodni látszott az egészségi okból való alkalmatlanság, mint foglalkoztatási kötelezettséget kizáró tényező tekintetében. E jogalkalmazásban kimunkált – és időközben jogszabályi formát öltött – tétel újragondolásának létjogosultságát az Alkotmánybíróság bírói indítványra lefolytatott III/3704/2024. számú eljárása adta, amelynek tárgya az egészségi okból való alkalmatlansághoz kapcsolódó egyes jogszabályhelyek alaptörvényellenességének megállapítása, illetve megsemmisítése volt. Az AB határozat egyik releváns megállapítása – az Alkotmánybíróság által változatlanul hagyott – 55. § (1) bekezdés a) pontja vonatkozásában az ún. általános foglalkoztatási kötelezettség deklarálása, amely a határozat indoklása alapján fennáll a munkavállaló egészségi okból való alkalmatlansága esetén is.
Az AB határozat folyományaként a joggyakorlat egy olyan alkotmányos követelmény alkalmazásának kötelezettségével szembesül, amely konzekvenciáit tekintve bizonytalan helyzetet teremt, hiszen ez a koncepció az egészségi okból alkalmatlan és ezáltal a munkavégzés alól a törvény alapján mentesülő munkavállaló vonatkozásában állapít meg foglalkoztatási kötelezettséget. Az általános foglalkoztatási kötelezettség – eddig ismeretlen –terminusának beemelése a tárgykörrel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatba vitathatatlanul fordulópontot képez, hiszen az Alkotmánybíróság e döntésével egy a munkakörön (és munkaszerződésen) túl is értelmezhető munkáltatói kötelezettséget alkotott meg.
A munkaszerződéses kereteket meghaladóan is fennálló foglalkoztatási kötelezettség koncepciója a nem is olyan régre visszanyúló értelmezési gyakorlatban kifejezetten szélsőséges megközelítésnek számított. Ebből kifolyólag a tanulmány célja azoknak a dogmatikai kérdéseknek a felvetése, illetve azoknak a megfontolásoknak a számbavétele, amelyek az Alkotmánybíróságot feltehetően e formabontónak tekinthető döntés meghozatalára ösztönözték.
