Az adós cég az ellene megindult felszámolási eljárás elrendelését követően a jogelődje és a hitelezők között létrejött kölcsönszerződést azonnali hatállyal, közjegyzői okiratba foglaltan felmondta. A kölcsönszerződést egy harmadik személy tulajdonában lévő ingatlanra alapított jelzálogjog biztosította. A közjegyzői okiratba foglalás díját az adós megfizette a közjegyző részére.
A felszámolás alatt álló adós ezt követően pert indított a hitelezők, valamint a jelzálogkötelezett ellen a kölcsön visszafizetése iránt. Az eljáró bíróság kötelezte az adóst mint felperest a fellebbezési eljárási költség alperesek részére történő 15 napon belüli megfizetésére. Az adós nem tett eleget fizetési kötelezettségének. Az alperesek felhívására az adós felszámolója arról tájékoztatta az alpereseket, hogy a perköltségtartozásba beszámítja a közjegyzői okirat elkészítésével felmerült és az adós által megfizetett összeget. A felszámoló nyilatkozata alapján a beszámítás eredményeként a perköltségtartozás megszűnt.
A hitelezők a felszámoló beszámításra irányuló nyilatkozatával szemben kifogást terjesztettek elő. Sérelmezték, hogy a felszámoló a perköltségtartozást beszámította a közjegyzői okirat elkészítéséért fizetett összegbe. Kifejtették, hogy a jogerős bírósági határozaton alapuló perköltségtartozással szemben csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be, a közjegyzői eljárással felmerült díj azonban nem. Álláspontjuk szerint továbbá a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 36. § (1) bekezdése szerint csak az adós hitelezőjét illeti meg a beszámítás joga.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a beszámításra a Ptk. 6:49. § (1) bekezdése alapján joga volt.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 8 napon belül fizesse ki a kifogást előterjesztőknek a vitatott perköltségtartozást és a kifizetésről haladéktalanul értesítse a bíróságot.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kifogást elutasította. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló által tett beszámítási nyilatkozat megfelel a Ptk. 6:49. § és 6:50. §-ában foglaltaknak. A felszámoló jogosult volt az adós tartozásának oly módon történő rendezésére, hogy azt az adós által a hitelezőkkel szemben támasztott követelésbe beszámította.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló nem sértette meg a beszámítás Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében írt korlátait sem. Az adott ügyben a hitelezők követelése bíróság jogerős végzésén, míg az adós követelése közjegyzői okiraton alapult. Így mind a hitelezők, mind az adós követelés a jogszabályban megjelölt okiraton alapult.
Az ítélőtábla szerint tévesen állították a kifogást előterjesztők, hogy az adott követelésbe csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be. Az ítélőtábla álláspontja szerint ugyanis a törvényhelyben [Ptk. 6:50. § (2) bekezdés] felsorolt bármely okiraton alapuló tartozás a felsorolt bármely okiraton alapuló követelésbe beszámítható. Erre tekintettel a beszámítási nyilatkozat megtételekor a beszámítás törvényben megjelölt feltételei fennálltak, mivel a követelések a felsorolt okiratokon alapultak. Mindezek alapján nem tekinthető jogszabálysértőnek a felszámoló beszámítást tartalmazó intézkedése, mivel a beszámítási nyilatkozat megtételekor a feleknek egymással szemben fennálló, lejárt pénzkövetelésük állt fenn, és mindkét követelés a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében foglalt okiraton alapult.
Az ítélőtábla álláspontja szerint emellett alaptalanul hivatkoztak a kifogást előterjesztők arra is, hogy a felszámolási eljárásban csak az adós hitelezője számíthat be. A Cstv. 36. § (1) bekezdése valóban csak az adós hitelezőjét megillető beszámítási lehetőséget szabályozza, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felszámolót a Ptk.-ban írt szabályok szerint ne illetné meg a beszámítás joga.
A kifogást előterjesztők felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk szerint a beszámítás törvényes feltételei nem álltak fenn.
A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó jogkérdés az volt, hogy helytállóan értelmezte-e a másodfokú bíróság a Ptk. 6:50. § (2) bekezdését. E jogszabályi rendelkezés szerint végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.
A Kúria ezzel kapcsolatban elsődlegesen arra hívta fel a figyelmet, hogy a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése – amint az a rendelkezés történeti értelmezése alapján megállapítható – a végrehajtható követeléseket kívánja privilegizálni. A szabály célja annak biztosítása, hogy a követelés végrehajtását a kötelezett beszámításra hivatkozással alapvetően ne tudja megakadályozni. Ennek érdekében a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése a végrehajtható követelésbe csak ugyanilyen, tehát ugyancsak végrehajtható ellenkövetelést engedi beszámítani.
A Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében – a végrehajtható okirattal megállapított pénzkövetelés mellett – említett egyezséggel meghatározott, illetve közokiratba foglalt pénzkövetelés, pénztartozás alatt ezért a jogszabályi rendelkezés helyes értelme szerint a végrehajtható egyezséggel meghatározott, illetőleg az olyan közokiratba foglalt pénzkövetelést, pénztartozást kell érteni, amelynek alapján az adott pénzkövetelés, pénztartozás vonatkozásában közvetlen végrehajtásra kerülhet sor.
A végrehajtható okiraton kívül tehát a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése értelmében csak a bíróság vagy a közjegyző előtt kötött egyezséget, illetve az olyan közokiratot lehet figyelembe venni a beszámítás során, amely önmagában, a jogosult kérelmére (közvetlenül) végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgálhat.
A közjegyzői okirat – függetlenül annak tartalmától – a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Kjtv.) 111. § (2) bekezdése szerint közokirat. Azonban csak a Kjtv. 112. § (1) bekezdésében meghatározott, szolgáltatást és ellenszolgáltatást, illetve egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó, közjegyző által készített okirat látható el végrehajtási záradékkal, és válik így végrehajthatóvá.
A felmondást tényét tanúsító közjegyzői okiratban rögzített közjegyzői díj megfizetésére vonatkozó felhívás nem tartozik a Kjtv. 112. § (1) bekezdésében szabályozott körbe. Az ilyen közjegyzői okirat ebben a részében nem alapozhat meg közvetlen végrehajtást. A felszámoló nyilatkozatában szereplő összeg ezért – a Kúria álláspontja szerint – nem számítható be a végrehajtható okiratban megállapított pénztartozásba.
Jogeset száma: BH 2021. 231.
Szerző: Bodzási Balázs
A bántalmazás ezer arca? Jogi megközelítések a zaklatástól a cyberbullyingig