A jogeset szerinti tényállás alapján a felek közös gyermekük szülői felügyeletének gyakorlásában nem tudtak megállapodni, ezért azt a bíróság jogerős ítéletével rendezte akként, hogy a szülői felügyelet gyakorlására a felperest jogosította fel, míg a folyamatos kapcsolattartást megosztotta a szülők között, így a gyermek páratlan héten péntek 16:00 órától páros hét csütörtök 7:45 percig lehetett az alperessel. A szülők közötti folyamatos viszály és konfliktus miatt a gyermekben lojalitáskonfliktus alakult ki. A gyermek értelmi, érzelmi és erkölcsi veszélyeztetésének fennállása miatt védelembe vételi eljárás is indult több alkalommal.
A felperes keresetében kérte a kapcsolattartás megváltoztatását, míg az alperes viszontkeresetében kérte a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását, továbbá a felperes kapcsolattartásának szabályozását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kereset tárgyában az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette figyelemmel arra, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:181. § 2021. január 1-jét megelőzően hatályos (4) bekezdésében[1] foglaltakra tekintettel a kapcsolattartás megváltoztatására a bíróság nem rendelkezett hatáskörrel. Az elsőfokú bíróság ítéletével a viszontkeresetet elutasította.
A gyermek meghallgatása során elmondta a bíróságnak, hogy az alperessel a jelenleginél több időt szeretne tölteni, azaz az alperessel lakni. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy az alperesnél „lazább, szabadabb” az élet. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában az anya engedékenysége, a kötöttségektől mentesebb élet nem jelent azonban olyan körülményváltozást, amely a gyermek érdekében állóan a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását igényelné.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a szülői felügyelet gyakorlására az alperest jogosította fel, szabályozta a felperes kapcsolattartását, valamint kötelezte, hogy 2022. november 1-től fizessen meg az alperesnek havonta előre esedékesen minden hónap 10. napjáig 70.000 forint gyermektartásdíjat.
A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon indokolásával, hogy nem történt olyan körülményváltozás, ami alapot adhat a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatására. A másodfokú bíróság indokolásában kifejtettek alapján a gyermek többszöri következetes akaratnyilvánítása, hogy édesanyjánál több időt szeretne tölteni, egyértelműen, világosan és határozottan megjelenítette a gyermek véleményét.
A másodfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában is, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján döntött a tartásdíjfizetési kötelezettség tárgyában, ennek elmaradása véleménye szerint ugyanis olyan fokon terhelné a felek egymással szembeni bizalmatlan, viszályokkal teli kapcsolatát, ami közrehatna a gyermek érzelmi fejlődését veszélyeztető állapot kialakulásában.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megalapozatlannak találta a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása tekintetében, azonban megalapozottnak a gyermektartásdíj meghatározását illetően.
A Kúria indokolásában kiemelte, hogy a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának két együttes feltétele van: 1. azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak; 2. ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll.
A Kúria végül a másodfokú bíróságnak a gyermektartásdíjra vonatkozó döntésével is foglalkozott. A Pp. 477. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a bíróságnak a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indított perben hozott ítéletében – szükség esetén erre irányuló kereseti kérelem hiányában is – határoznia kell továbbiak mellett a kiskorú gyermek tartása felől. A Kúria kiemelte azonban, hogy a perbeli esetben a másodfokú bíróság felhívására az ügyvédi tevékenységet gyakorló alperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem kéri a gyermektartásdíj megállapítását. A másodfokú bíróság tehát nem kereseti kérelem hiányában, hanem az igény érvényesítésére jogosult kifejezetten ellentétes nyilatkozatának figyelmen kívül hagyásával döntött a kiskorú gyermek tartása felől.
A jogeset száma: BH 2023. 212. (Kúria Pfv.I.20.052/2023/5.)
Részletesebben lásd: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/2203269
Szerző: dr. Nagy Álmos Lukács
közjegyzőhelyettes
magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet
[1] A Ptk. 4:181. §. (4) bekezdésének 2021. január 1-jét megelőzően hatályos szövege:
„(4) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül a bíróságtól lehet kérni.”
Vajdasági Magyar Jogász Egylet – Határtalan kisebbségi jogvédelem c. konferenciája