A felperes 2009-ben 2.000.000 Ft, 2014-ben 6.000.000 Ft kölcsönt adott az alperesnek, havonta esedékes 30.000 Ft, illetve 100.000 Ft ügyleti kamat kikötése és a kölcsön egyösszegben történő visszafizetése mellett. Az alperes a kamatot részben megfizette, a kölcsön visszafizetési kötelezettségét azonban nem teljesítette. A felek megállapodtak, hogy az alperes a 2.000.000 Ft kölcsönt akkor fizeti vissza, ha lesz pénze, a 6.000.000 Ft visszafizetésének határidejét pedig több alkalommal meghosszabbították.
2014 májusában az alperes arra az esetre vállalta a két kölcsön visszafizetését, ha részére egy harmadik személy, J.L. megfizeti a 10.000.000 Ft tartozását. 2014 decemberében az alperes megismertette a felperest J.L.-vel, aki vállalta, hogy kifizeti az alperes tartozását és a felperestől 2.850.000 Ft kölcsönt is kapott. A felperes egy 2014. december 12-én keltezett okiratban az aláírásával tanúsította, hogy a 8.000.000 Ft kölcsönt az alperes megfizette, J.L.-vel pedig külön megállapodásban rögzítették, hogy a 15.500.000 Ft kölcsönt 2015. április 30-ig rendezi. Ennek fedezetéül J.L. felajánlotta ingó- és ingatlan vagyonát.
A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 8.000.000 Ft és kamatai megfizetésére. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az J.L.-vel szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy 2014 decemberében J.L. átvállalta az alperes tartozását és ehhez a felperes mint jogosult hozzájárult.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az alperes 8.000.000 Ft kölcsöntartozása tekintetében J.L. – a felperes hozzájárulásával – tartozásátvállaló nyilatkozatot tett. A megállapodás arra vonatkozott, hogy miután az alperesnek követelése áll fenn J.L.-vel szemben, ezért az ő tartozását a felperes felé J.L. egyenlíti ki. A felperes így a Ptk. 6:203. § (1) bekezdése szerint a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti.
A másodfokú bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy arra tekintettel, hogy a tartozásátvállaló nem teljesítőképes, az eredeti kötelezettől a teljesítés utóbb nem követelhető.
A felperes emellett csak a fellebbezési eljárásban hivatkozott arra, hogy az alperes egyetemlegesen felel J.L.-lel a tartozásért, mert tartozáselvállalás történt. A másodfokú bíróság ezt azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 235. §-a alapján nem bírálta el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A Kúria mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a felperes, annak ellenére, hogy a keresettel érvényesített követelése jogcímét neki kellett megjelölnie, a követelése kapcsán nem egyértelmű jogi álláspontot tükröző nyilatkozatot tett. A felperes szerint ugyanis neki az alperes és J.L. is tartozik és akár tartozáselvállalás is történhetett.
A másodfokú bíróság a Ptk. 6:203. § (1) bekezdése (tartozásátvállalás) szerinti jogcímen bírálta el a keresetet és tartotta azt alaptalannak arra hivatkozással, hogy a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti, mivel a tartozásátvállalás a kötelezetti pozícióban alanyváltozáshoz vezet. A felperes azonban utóbb a Ptk. 6:206. § (tartozáselvállalás) jogcímre hivatkozott, amely esetén, ha a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, egyetemleges kötelezettség jön létre, azaz az adós alperes ez esetben nem szabadul a kötelezettsége alól.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezési eljárásban tett hivatkozását a tartozáselvállalásra új tény állításának tekintette és azt érdemben nem bírálta el a régi Pp. 235. §-a alapján.
A Kúria szerint a 2014 decemberében a peres felek és J.L. között létrejött megállapodásra – a 2013. évi CLXXVII. törvény 50. § (1) bekezdése alapján – az 1959. évi Ptk. volt az irányadó. A Kúria azonban kiemelte, hogy a tartozásátvállalás törvényi tényállása, annak a perbeli jogvita elbírálása szempontjából releváns tartalma a 2013. évi Ptk.-ban sem változott. A tartozásátvállalás ugyanis a Ptk. 6:203. § (1) bekezdése szerint is három érintett fél (a kötelezett, a jogosult és egy harmadik személy, az átvállaló) konszenzusát igényli. Így a tartozásátvállaláshoz a jogosult hozzájárulása is szükséges.
A Kúria szerint helyesen ítélték az eljáró bíróságok úgy, hogy a felperes hozzájárulásával J.L. átvállalta az alperes tartozását, amelynek következtében a felperes az alperestől a kölcsönök visszafizetését már nem követelheti.
Jogeset száma: Kúria Pfv. 20.210/2020/8.
Észrevételek a jogesethez kapcsolódóan
Az új Ptk. a tartozásátvállalás (Ptk. 6:203. §) mellett a tartozáselvállalást is szabályozza (Ptk. 6:206. §). Lényeges különbség a két konstrukció között, hogy amíg a tartozásátvállalás a kötelezetti pozícióban alanyváltozáshoz (jogutódláshoz) vezet, addig tartozáselvállalás esetén – ha a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik – egyetemleges kötelezettség jön létre. Ebből következően tartozásátvállalás esetén a jogosult a tartozás visszafizetését a régi kötelezettől már nem követelheti. A kötelezetti pozícióban bekövetkező alanyváltozásra tekintettel a jogosult a tartozást (szolgáltatás) kizárólag az átvállalótól követelheti.
A tartozáselvállalás a teljesítésátvállaláshoz kapcsolódó intézmény. A Ptk. 6:205. §-a szerint, ha harmadik személy megállapodik a kötelezettel a kötelezett tartozásának átvállalásáról, a harmadik személy köteles lesz a kötelezett tartozását teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A jogosult azonban nem követelheti a tartozást a harmadik személytől.
A Ptk. 6:206. §-a szerint, ha a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, egyetemleges kötelezettség jön létre. Tartozáselvállalás esetén az egyetemleges kötelezettet mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették.
A tartozáselvállalás tehát – szemben a tartozásátvállalással – nem eredményez jogutódlást a kötelezetti pozícióban, ebben az esetben azonban egyetemleges kötelezettség jön létre. Ez azt jelenti, hogy a jogosult – figyelemmel a Ptk. 6:29. § (1) bekezdésére – bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést.
Fontos azt is kiemelni, hogy a Ptk. 6:203. § (1) bekezdésétől a felek szerződésükben sem térhetnek el. Ez azt jelenti tehát, hogy a felek nem térhetnek el a Ptk. azon rendelkezésétől, amely szerint a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. Ez ugyanis a tartozásátvállalás fogalmi eleme, lényegi ismérve. Ennek alapján – álláspontunk szerint – nem tekinthető érvényesnek az a szerződéses kikötés, amely szerint tartozásátvállalás esetén a jogosult fenntartja magának azt a jogot, hogy a tartozást először a régi kötelezettel szemben kísérelje meg érvényesíteni. Erre a kötelezetti pozícióban bekövetkező alanyváltozás miatt nincs lehetőség.
Szerző: Bodzási Balázs
Ha kedd, akkor közigazgatási jog
