Az Alkotmánybíróság fair hatósági eljáráshoz való jogának gyakorlata gazdagodott a 11/2024. (V. 10.) AB határozattal.
Az Alkotmánybíróság eljárására alapul szolgáló ügy lényege a következő volt. indítványozó az alábbi eljárás lefolytatását követően fordult az Alkotmánybírósághoz. A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Győri Járási Hivatala (a továbbiakban: hatóság) hivatalból indított hatósági eljárást, mert videófelvétel által bizonyított módon az indítványozó nem szabályosan látta el halőri feladatait. A hatóság érdemi döntésével halászati bírság megfizetésével szankcionálta, az állami horgász- és halászjegy, valamint a turista horgászjegy váltásától 24 hónapra eltiltotta, továbbá a halőri igazolványát és szolgálati naplóját visszavonta. E döntéssel szemben az indítványozó a Pest Megyei Kormányhivatalhoz (a továbbiakban: másodfokú hatóság) fordult, amelynek eredményeként a másodfokú hatóság az első fokon eljárt hatóság által kiszabott bírság összegét megemelte. Ezt követően az indítványozó közigazgatási pert kezdeményezett, amelyben a Győri Törvényszék ítéletével a másodfokú hatóság határozatát ítéletével megsemmisítette, és a hatóságot új eljárásra utasította. E megismételt eljárásban a hatóság a korábbi döntésével azonos tartalmú döntést hozott, amely ellen újra fellebbezést nyújtott be az indítványozó és a másodfokú hatóság ezt követően a hatóság döntését helybenhagyta. Az indítványozó ismételten közigazgatási pert kezdeményezett. Az újabb közigazgatási perben a Győri Törvényszék az indítványozó keresetét elutasította. Végül az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához; a Kúria a kérelmet nem fogadta be.
Az indítványozó azért fordult az Alkotmánybírósághoz, állítva az ügyében született bírói döntések alaptörvény-ellenességét, mert ügyére vonatkozó hatvan napos ügyintézési határidőt túllépve szabott ki bírságot. Nézete szerint abban az esetben, ha a hatóság hivatalból indított eljárása esetén túllépi a hatvannapos ügyintézési határidő kétszeresét, akkor a hatóság a jogellenes magatartás tényének megállapításán kívül nem alkalmazhatott volna egyéb szankciót. Az irányadó törvényi határidő ilyen mértékű túllépése az indítvány szerint az ügyében született bírói döntések alaptörvény-ellenességéhez vezetett, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmén keresztül.
Az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként azonosítva azt vizsgálata, hogy az objektív elévülési határidő azt jelenti-e, hogy az eljárásban e határidőn belül végleges (a hatóság által nem megváltoztatható) döntésnek kell-e születnie.
Az Alkotmánybíróság döntésében arra a következtetésre jutott, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből az a követelmény fakad az eljáró hatóságokra nézve, hogy a határidő elteltét követően a hatóságnak nincs lehetősége szankciót alkalmazni A döntés annak tulajdonított jelentőséget, hogy az ügyféllel szemben az elévülési határidőn belül végleges döntést hozzon a hatóság, hiszen az elmarasztaló végleges döntés birtokában szűnik meg az eljárás bizonytalanságának való kitettség.
Tehát az elévülési határidőn belüli szankcióalkalmazás követelménye azt a kötelezettséget jelenti, hogy az eljáró szervek e határidőn belül hozzák meg az anyagi joghatás kiváltására alkalmas, végleges, elmarasztaló döntést.
Az Alkotmánybíróság fenti indokok mentén megállapította, hogy a Kúria Kfv.III.37.136/2023/2. számú végzése és a Győri Törvényszék 9.K.700.929/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.
A döntés részletes elemzését a Magyar Jog 2024. nyári (július-augusztus) számában olvashatja.
SZABÓ ANNAMÁRIA ESZTER
Főtanácsadó, Alkotmánybíróság, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi Intézet
Minden, amit a Magyarországgal szemben rekordösszegű bírságot kiszabó ítéletről tudni kell