Jogeset száma: BDT 2024. 4760.
A felperes az alperes és a néhai örökhagyó gyermeke (fia). A néhai örökhagyó a felperes édesanyja volt. Az örökhagyó 2013. október 18-án közjegyzői okiratba foglalt végrendeletet tett. A végrendeletében rögzítette, hogy házastársa (az alperes) kereső foglalkozásként 1994 óta egyéni vállalkozást működtet, 2002-től családi gazdaság formájában végzi a tevékenységet, amelynek egyetlen további tagja gyermekük, jelen per felperese. Nyilatkozott arról, hogy a vállalkozási tevékenységet a házastársa a házastársi élet- és vagyonközösség fennállása alatt folytatta, így ezen vállalkozási tevékenység eredménye – meglévő vagyonuk – házastársával osztatlan közös tulajdonát képezi. Akként rendelkezett, hogy az egyéni vállalkozásból mint keresőtevékenységből keletkezett, és az egyéni vállalkozást bármilyen módon szolgáló, annak gyakorlásához szükséges valamennyi vagyontárgy, ingó- és ingatlan dolgot, vagyoni értékű követelést és vagyoni tárgyú tartozást, vagy más kötelezettséget, illetve a vagyontárgyak azon részét, amelyekről mint közszerző házastárs tulajdonosként rendelkezni tud, a fia örökölje, a házastársa pedig a haszonélvezeti jogot örökölje.
Az alperes ugyanezen a napon hasonló tartalmú, közjegyzői okiratba foglalt végrendelet tett, amely az egyéni vállalkozás, illetve családi gazdaság vagyonát érintően a házastársával (az örökhagyóval) megegyező végintézkedést tartalmaz. Az egyéni vállalkozást bármilyen módon szolgáló, annak gyakorlásához szükséges vagyontárgy örökösévé a felperest, haszonélvezőjévé pedig a házastársát (a perbeli örökhagyót) nevezte.
A hagyatéki eljárás során eljáró közjegyző mellőzte az alperes nevén lévő lakossági bankszámlák egyenlegének hagyatékként történő átadását, mert az alperes vitatta, hogy azok házastársi közszerzés jogcímén az örökhagyóval közös tulajdont képeznek. A felperes ezzel szemben azt állította, hogy a számlákon lévő pénzösszeg a házastársi vagyonközösséghez tartozik, amelyre a végrendelet nem terjed ki, így e pénzösszegre a törvényes öröklés szabályai vonatkoznak.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes mint egyéni vállalkozó vállalkozói pénzforgalmi számlája, valamint a vállalkozói összevont értékpapír- és ügyfélszámlája összesen 20.991.554 Ft egyenlegének a fele, azaz 10.495.777 Ft házastársi vagyonközösség jogcímén az örökhagyó tulajdonát képezte. Kérte annak megállapítását is, hogy a pénzösszeg az örökhagyó hagyatékát képezi, ezért ezen összeg végrendeleti öröklés jogcímén – az alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten – megilleti.
Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy az alperes lakossági bankszámlájának és lakossági összevont értékpapír- és ügyfélszámlája összesen 71.566.486 Ft egyenlegének a fele, azaz 35.783.243 Ft házastársi vagyonközösség jogcímén az örökhagyó hagyatékát képezi, amelyből törvényes öröklés jogcímén őt 23.855.522 Ft, az alperest 11.927.761 Ft illeti meg. E bankszámlákhoz kapcsolódó másodlagos kereseti kérelme szerint annak megállapítását kérte, hogy a bankszámlák egyenlegének hagyatékhoz tartozó fele összege végrendeleti öröklés jogcímén őt illeti meg az alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.
A felperes érvelése szerint az alperes és az örökhagyó végrendeleteiből kétséget kizáróan megállapítható, hogy valamennyi, az alperes nevén lévő vagyontárgy fele házastársi vagyonközösség jogcímén az örökhagyó tulajdonát képezte. A végrendeletből kitűnően a vállalkozáshoz kapcsolódó valamennyi vagyonelemet, így az alperes nevén lévő vállalkozói számla egyenlegét ő örökli, ezen vagyonelemeken az alperes holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl.
Azt is hangsúlyozta, hogy a végrendelet nem tért ki azon vagyonelemeket öröklésére, amelyek nem a vállalkozás célját szolgálják. Ebből következően ezek vonatkozásában a törvényes öröklés rendje az irányadó. A házastársi vagyonközösség jogcímén az örökhagyót megillető rész, azaz a bankszámlaegyenleg fele olyan hagyaték, amelyre a Ptk. törvényes öröklésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes vállalkozói folyószámlája és értékpapírszámlája egyenlegének, 20.991.554 Ft-nak a fele, azaz 10.495.777 Ft, valamint az alperes a forint fizetési számlája és a két értékpapírszámlája egyenlegének, 71.566.486 Ft-nak a fele, azaz 35.783.243 Ft az örökhagyó tulajdonát képezte házastársi vagyonközösség jogcímén, melynek végrendeleti örököse a felperes, az alperes haszonélvezeti jogával terhelten.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy az alperes lakossági bankszámláján és lakossági összevont értékpapír- és ügyfélszámláján lévő egyenlegének az örökhagyót megillető és ezáltal hagyatékát képező 35.783.243 Ft-ból törvényes öröklés jogcímén őt 23.855.522 Ft, az alperest 11.927.761 Ft illeti meg.
A Szegedi Ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak.
Az ítélőtábla szerint a másodfokú eljárásban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes nevén lévő lakossági bankszámlák örökhagyó halálakori egyenlegének hagyaték részét képező összegére a végrendeleti vagy a törvényes öröklés rendje szerint történik az öröklés.
Ennek eldöntéséhez a végrendelet értelmezésére volt szükség. A Ptk. 7:24. §-a szerint a végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson. Ennek alapján a végrendeletet az akarati elv szem előtt tartásával, a favor testamenti elvének érvényre juttatásával kell értelmezni úgy, hogy az örökhagyó akarata a lehetőség határai között a legmesszebbmenően érvényre jusson.
A végrendelet értelmezésénél az örökhagyó szándékának helyes megállapításához nemcsak a végrendelet egyes intézkedéseit és a végrendeletben használt egyes kifejezéseket önmagukban véve kell értelmezni, hanem a végrendelet egész tartalmának összefüggéseiben történő feltárása alapján kell a végrendelkező valódi akaratát felderíteni. Ha az ilyen módon történő értelmezés a végrendelkező szándékát illetően kétséges lenne, a végintézkedés körülményeiből, az örökhagyónak a végintézkedésen kívül, azt megelőzően tett nyilatkozatából, kijelentéseiből, vagy akár ráutaló magatartásából is lehet következtetni arra, hogy mi volt a valódi akarata.
A peradatokból megállapítható volt, hogy a család megélhetését a peres felek által működtetett családi gazdaság biztosította. A szülők (alperes és örökhagyó) célja a saját végintézkedéseikből kitűnően a család megélhetését biztosító családi gazdaság működtetésének biztosítása volt, bármelyikük halála bekövetkeztét követően is. Lényeges, hogy a családi gazdaság nem rendelkezik a tagjaitól elkülönült önálló jogalanyisággal, ezért vagyoni elkülönítés nincs a gazdaság és a tagjai között. Ebből következően az alperes lakossági számláján elhelyezett pénzösszeg alkalmas arra, hogy adott esetben a vállalkozást szolgálja, működését biztosítsa.
Az örökhagyó ugyan nem volt tagja a családi gazdaságnak, a végintézkedés szabadsága elvéből következően rendelkezhetett a házastársi vagyonközösség jogcímén őt megillető pénzösszegről, mint a vállalkozás működésének biztosítására alkalmas vagyonról. Lényeges emellett, hogy az örökhagyó a végintézkedés megtételekor meglévő valamennyi vagyonáról rendelkezett. Az ingatlanaira és a perbeliektől eltérő bankszámlán lévő megtakarításra vonatkozó elkülönített végintézkedés tényéből az a következtetés vonható le, hogy minden más vagyonát olyannak tekintette, mint ami a vállalkozás célját szolgálta. Annak, hogy a lakossági bankszámlán elhelyezett pénzösszeg ténylegesen felhasználásra került-e a vállalkozás működtetéséhez, nincs perdöntő jelentősége.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes nevén nyilvántartott lakossági bankszámla hagyatékhoz tartozó összege a végintézkedés alapján öröklődik.
Észrevételek a jogesethez
A perbeli esetben a házastársak ugyanazon a napon, két különböző közjegyzői okiratba foglalt – azonos tartalmú – végrendeletet tettek. A Ptk. 7:23. § (2) bekezdése azonban emellett azt is lehetővé teszi, hogy a házastársak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendeletet tegyenek, ha az idézett bekezdésben írt feltételeknek megfelelnek. Más esetekben a törvény a közös végrendelet tételét nem teszi lehetővé.
A közös végrendelet azonban – a Ptk. 7:43. §-ába foglalt rendelkezésekre is figyelemmel – jelentős mértékben korlátozza a túlélő házastárs utólagos rendelkezési, végintézkedési szabadságát. Így a közös végrendeletet házastársa halálát követően a túlélő házastárs nem vonhatja vissza és azt nem is módosíthatja.
Ezzel kapcsolatban a BH 2023. 218. számú eseti döntésben a Kúria azt is kimondta, hogy amennyiben a házasfelek a közös vagyonról közösen végrendelkeztek és az egyoldalú visszavonás tilalmát is vállalták, az a hagyatéki vagyonná váló közös vagyon tekintetében a túlélő házastársat továbbra is köti, a házastársa halála esetén – mivel az együttes visszavonás már nem lehetséges, az egyoldalú visszavonást pedig kizárták – nem tehet a közös végrendelet hatályát megszüntető újabb végrendeletet.[1]
dr. Bodzási Balázs
közjegyző, egyetemi docens
Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudomány Kar
Polgári Jogi Tanszék
[1] A hivatkozott esetről és a közös végrendeletről lásd Nagy Álmos Lukács: Miként érinti a közös végrendeletbe foglalt egyoldalú visszavonás tilalma a túlélő házastárs végrendelkezési szabadságát? Magyar Jog, 2023/11. szám, 667-669.
A Kúria az ingatlan-nyilvántartási hatóságot terhelő indokolási kötelezettség terjedelmével foglalkozott ítéletében