A visszaható hatályú jogalkotás következményei az önkormányzati rendeletalkotás esetében

Az Alkotmánybíróság 7/2024. (IV. 3.) AB határozatában megállapította, hogy Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest Hegyvidék XII. kerület Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 14/2005. (VIII. 10.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: KVSZ) 48. § (2a) bekezdése, valamint Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzat Képviselő-testületének az Észak-Hegyvidék kiemelt jelentőségű területek Kerületi Építési Szabályzatáról szóló 26/2020. (XI. 30.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: KÉSZ) 72. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította továbbá, hogy a KÉSZ 72. § (6) bekezdése a Fővárosi Törvényszéke előtt 4.704.537/2022/7. számon folyamatban volt ügyben nem alkalmazható.

Az indítványozó 2016-ban szerzett tulajdonjogot egy 2003-ban épült társasházban, az érintett ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban „iroda” megnevezésű albetétként szerepelt, azonban azt az indítványozó lakásként használta a kezdetektől. 2017. április 19-én azért fordult Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidéki Önkormányzat Jegyzőjéhez (a továbbiakban: jegyző), hogy hatósági bizonyítványt állítson ki az ingatlan rendeltetésének megváltozásáról, ennek alapján szerepelhetett volna „iroda” helyett „lakásként” az ingatlan nyilvántartásban.

Az indítványozó fenti célját két, egymással párhuzamosan folyó eljárásban akarta érvényesíteni: egyrészt településképi eljárást indított, másrészt településképi bejelentést is tett az illetékes polgármesternél. Az ügyében eljárt jogalkalmazó szervek arra hivatkozással utasították el kérelmét, hogy a KÉSZ 72. § (6) bekezdése értelmében az érintett övezetben, 2008 előtt megvalósult „iroda” rendeltetés megváltoztatása nem megengedett. Hivatkoztak továbbá a településtervek tartalmáról, elkészítésének és elfogadásának rendjéről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 419/2021. (VII. 15.) Korm. rendelet 48. §-ára, amely szerint a hatósági bizonyítvány kiadásához a rendeltetésváltozásnak meg kell felelnie a helyi építési követelményeknek. A KÉSZ 72. § (6) bekezdésében foglalt kizáró rendelkezés ilyen helyi építési követelménynek minősül, az ügyben tehát alkalmazandó norma.

Az indítványozó az alkotmánybírósági eljárást kezdeményező kérelmét mind az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdésére, mind 26. § (1) bekezdésére alapozta. Kérte ugyanis a KúriaKfv.VII.37.337/2023/2. számú végzésének, és az annak alapját képező alsóbb fokú döntéseknek a megsemmisítését, valamint a KVSZ48. § (2a) bekezdésének, a KÉSZ 72. § (6) bekezdésének, Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzat Képviselő-testületének a településkép védelméről szóló 42/2017. (XI. 17.) önkormányzati rendelete 2. § (2) bekezdés c) pontjának és 42. § (1) bekezdés k) pontjának, valamint Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzat Képviselő-testületének a településkép védelméről szóló 25/2021. (IX. 28.) önkormányzati rendelete 2. § (2) bekezdés c) pontjának és 51. § m) pontjának megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott önkormányzati rendeletek esetében a visszaható hatály léte megállapítható, hiszen a KÉSZ a kihirdetést követő napon, azaz 2020. december 1-jén lépett hatályba, és arról szól, hogy az érintett övezetben található ingatlanok esetében a 2008-ban kialakult rendeltetést őrizze meg, tiltva annak megváltoztatását. A hátrányos helyzet tehát ipso iure – hatósági eljárás és döntés nélkül – jön létre, hiszen az ingatlan tulajdonosai ha kezdeményezik is a rendelkezésre álló (településképi) eljárást, az csak egy féle – elutasító – döntéssel zárulhat, mint ahogyan az indítványozó esetében is történt.

A döntés részletes elemzését a Magyar Jog 2024/6., 374-377. oldalán olvashatja.

SZABÓ ANNAMÁRIA ESZTER
Főtanácsadó, Alkotmánybíróság. Egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Közjogi Intézet