Az indítványozók kiskorú gyermeke évek óta fennálló, súlyos betegsége miatt szorult kórházi kezelésre. A kezelés során a szülők aggályuknak adtak hangot a kemoterápiás kezelés alkalmazásának megismétlésével összefüggésben. Az indítványozók azt állították, hogy az ügyben keletkezett jogalkalmazói döntések az alapügyben érintett kiskorú gyermekük Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való jogát, illetve a XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított védelemhez és gondoskodáshoz való jogát sérti; másrészt állították, hogy a támadott ítéletek az Alaptörvény XVI. cikk (2) és (3) bekezdésében deklarált és őket mint szülőket megillető nevelési szabadságukat is sérti. Az indítvány szerint az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit az ügyben eljárt bíróságok döntései azért sértik, mert a kiskorú gyermek kezeléséhez szükséges ellátás minősítése és ennek következtében a gyámhivatal hatáskörének megállapítása, vagyis a család életébe történő állami/hatósági beavatkozás, alaptörvény-ellenesen történt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírói döntések nem érintették, és így nem is korlátozták a gyermek törvényes képviselői által gyakorolt önrendelkezési jogát. A bírói felülvizsgálat tárgyát képező közigazgatási határozat nem rendelkezett a fenntartó kemoterápiás kezelés igénybevételére vonatkozó kötelezettségről, amely felülírta volna a szülői döntést a kezeléseket illetően. Ez utóbbi kérdéskört a másodfokú hatóságnak a gyermek személyes körülményeihez illeszkedő – az alapjogi helyzetben is értelmezhető – mérlegelése igazította helyre.
Ezen érvelést még azzal egészítette ki a testület, hogy megállapította: a szülők együttműködve a gyámhatósággal és kórházzal az európai protokoll szerinti kezelési módszert kiegészítve az által választott kínai akupunktúrás kezelést is igénybe vehették, vagyis az állami beavatkozás alapját az a korábbi szülői viselkedés alapozta meg, amikor mindenfelé kommunikáció nélkül eltűntek mind a kezelést végző kórház, mind pedig a gyámhatóság látóköréből.
A szülők neveléshez való joga korlátozást szenvedett, de az megmaradt az Alaptörvény I.cikk (3) bekezdése szerinti szükségességi és arányossági követeleményen belül. A gyermek gyógyulása, egészségessé válása kapcsán tehát a döntés joga a szülőké. Ugyanakkor a közösség egészének érdeke, hogy a szülők ne maradjanak egyedül a döntés súlyával, felelősségével, a gyermek pedig megvédhető legyen minden bajtól, de leginkább a mentális és fizikai szenvedésektől.
A cikk a Magyar Jog 2025. februári számában olvasható.
