Az olasz Államtanács a Sigal kontra Gazdaságfejlesztési Minisztérium (Ministero dello Sviluppo Economico) ügyben kimondta, hogy a közigazgatási eljárásokat ésszerű időn belül kell lefolytatni. Ez az ésszerű idő nem egyenlő a hatósági eljárási határidővel. Az Államtanács a legvégső időpontot a tíz éves elévülési időben állapította meg. A legfőbb közigazgatási bírói fórum egyúttal megerősítette az időbeli hatékonyság elvét az olasz közjog rendszerében.
[I] Az ügy tényállásaA Kérelmező szállodai szolgáltatást nyújtó vállalkozás, aki részére 2001. november 30-án a Gazdaságfejlesztési Minisztérium jogelődje a programban résztvevő bank útján állami gazdaságösztönző támogatást nyújtott ideiglenes jelleggel. Az ideiglenes jelleg abban állt, hogy a támogatást nyújtó bank megfelelő idő eltelte után ellenőrzi a Kérelmező által vállalt fejlesztések megvalósulását és Kérelmező pénzügyi helyzetét. Amennyiben a jogszabályban meghatározott feltételekkel nem valósult meg a fejlesztés úgy a folyósított összeget a Kérelmező köteles visszatéríteni. A Bank 2011. november 2-án kelt szakértői jelentésében a Minisztérium részére a támogatás visszakövetelését javasolta, ugyanis szabálytalanságokat vélt felfedezni Kérelmező tevékenységében a támogatással összefüggésben. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium 7 évvel később, 2018. július 30-án, a Bank által elkészített jelentésre hivatkozással közigazgatási eljárást indított, amely eredményeként 2022. március 8-án kelt végleges határozatával kötelezte Kérelmezőt a támogatás visszatérítésére. Kérelmező először a Nápolyi Közigazgatási Bírósághoz (Tribunale Amministrativo di Napoli) fordult keresettel, majd annak elutasítása után terjesztett elő jogorvoslati kérelmet az olasz Államtanácshoz (Consiglio di Stato).
[II] A bíróság döntése és jogi indokaiAz Államtanács ítéletében kiemelte, hogy a közigazgatás magatartása megsértette az ésszerű időn belüli eljárás elvét, így pedig az Alkotmány 97. cikkében foglalt jó közigazgatás (buon andamento dell’amministrazione) alkotmányos elvét. A döntés megerősíti, hogy az ésszerű határidő elve áthatja az egész élő jogot és a közigazgatás minden cselekményére vonatkozik, de különösen a szankcionáló, eltörlő, hátrányos és a korábbi kedvező döntés visszavonására irányuló cselekvésnél, azaz hazai terminológiával élve az onerózus aktusoknál, bír kiemelt garanciális jelentőséggel. Az Államtanács alkotmányjogi és európai uniós joganyagokra hivatkozva a hatékony jogvédelem elvével, a tisztességes eljáráshoz való joggal és a jogbiztonsággal hozza összefüggésbe az ésszerű időn belüli eljárást. Ebben a körben kiemelendő az indokolás azon része, amikor a bíróság kiemeli, hogy az ésszerű időn belüli eljárás követelményének megsértése nem csupán az érintett jogalany magánszférájába történő „elviselhetetlen behatolás”, hanem egyúttal sebezhetővé teszi a jogalanyok döntési szabadságát és kereskedelmi kapcsolatait, ami pedig az egész társadalom számára káros.[1]
Az Államtanács egyúttal az ésszerű időn belüli eljárás alelveként azonosította, hogy egyetlen jogalanyt sem fenyegethet az a veszély, hogy sine die, azaz előre, pontosan meghatározott határidő nélkül őt hátrányosan érintő közigazgatási eljárás alá vonjanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényben előírt eljárási határidő túllépése automatikusan a közigazgatás hatáskörének elenyészését eredményezné. A döntés értelmében a szankcionáló aktusok a Polgári Törvénykönyv (Codice civile) által megszabott tíz éves elévülési idő elteltével biztosan nem alkalmazhatók.
[III] A döntés jelentőségeJelen ítélet azért bír kiemelt jelentőséggel, mivel Olaszország európai viszonylatban különösen rossz helyen áll a közigazgatási és bírósági eljárások átalagos hosszával, és így azok eredményességével.[2] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által kidolgozott „rendelkezési idő” (Disposition Time) mutató szerint egy olasz közigazgatási per átlagosan 889 nap után fejeződött be első fokon 2018-ban.[3] Az ügyben látott húsz éves időelhúzódás bár nem gyakori, de mégsem meglepő az országban. Könnyű belátni, hogy az elhúzódó eljárások jogbizonytalansághoz vezetnek, ami pedig ebben a mértékekben arra ösztönzik a jogalanyokat, hogy a hivatalos fórumok helyett más módon oldják meg vitás ügyeiket. Ez tehát azt jelenti, hogy az állam csak nehézkesen tud eleget tenni egyik alapvető feladatának, az igazságszolgáltatásnak és a közérdek érvényesítésének. Mindezek mellett bár első látásra üdvözlendő az Államtanács ítélete, amely kiterjesztő értelmezés folytán megerősíti az ésszerű időn belüli eljárás elvét, azonban kétséges, hogy a megszabott tíz éves elévülési idő mennyiben tudja orvosolni ezt a társadalmi problémát. Bár elsődlegesen nem a bírói hatalom feladata a kormányzati kudarcok megoldása, azonban éppen az Államtanács történelmi és jelenleg is meglévő javaslattevő, konzultációs szerepére tekintettel elvárható lenne a helyzet kezelésének valamilyen szorgalmazása.
Szerző: Kis Krisztián
[1] Hasonló gondolatmenet fedezhető fel a Szicília Régió Közigazgatási Államtanács ítéletében is, Consiglio di Giustizia Amministrativa per la Regione Siciliana, sentenza n. 408 del 30 marzo 2022
[2] Ld. az Európai Unió 2020-as országjelentése, ill. European judicial systems CEPEJ Evaluation Report
[3] CEPEJ Evaluation Report, 119. o.
Az orvhalászat miatt büntetőjogi és közigazgatási jogi szankcionálás párhuzamosságát vizsgálta az Alkotmánybíróság