A kényszer-pszichiátriai kezelés alá vont beteg tisztességes eljáráshoz és valódi védelemhez való jogát sérti, ha a kirendelt ügygondnok csak formálisan, érdemi cselekvés nélkül van jelen a tárgyaláson, ráadásul a beteg is csak begyógyszerezett állapotban vesz abban részt, és a szedált állapotát a bíróság figyelmen kívül hagyja.
A kérelmező súlyos demenciában szenvedett, otthonában, folyamatos felügyelet mellett élt. 2020. szeptember 1-jén a szociális gondozó gyanúja szerint túladagolta saját gyógyszereit, aki mentőt hívott hozzá. A kórházi vizsgálatok nem erősítették meg a túladagolást, azonban onnan a beteget átszállították a kórház pszichiátriai osztályára a zavart, nyugtalan magatartása miatt. Itt antipszichotikus és nyugtató injekciókat kapott, és sürgősségi kényszer-felvételre került a demencia diagnózisával. Mivel a telefonját elvették tőle, a fiát nem tudta értesíteni az átszállításról és a kezelésről, aki erről később szerzett tudomást.
A beteg még aznap adott egy meghatalmazást a fiának, hogy járjon el a képviseletében és erről értesítette a fia a kórházat. Másnap reggel 10 órakor telefonon tájékoztatta a kórház képviselője a beteg fiát, hogy 11:00-kor lesz a kórházban az a bírósági meghallgatás, amely a kényszergyógykezelés elrendeléséről dönt. A tárgyalás mindössze 17 percig tartott, melynek során a bíróság a kérelmezőt észrevételezésre ugyan meghallgatta, de zavart válaszokat kapott, és nem mérlegelte, hogy a beadott nyugtatók miként befolyásolhatták az őt hallgató szakértői és bírói megítélést.
A bíróság által kijelölt ügygondnok részt vett a tárgyaláson, azonban nem kereste fel előzetesen a kérelmezőt, nem tájékozódott körülményeiről, nem egyeztetett vele, sem a beteget, sem a hozzátartozóját nem tájékoztatta az eljárás részleteiről, és a tárgyaláson sem terjesztett elő saját érveket, csak jóváhagyta a kényszer-gyógykezelést.
A kérelmezőt egy héttel később engedték haza a kórházból, amikor a kezelő orvos stabilnak ítélte az állapotát. Ezt követően a kérelmező fellebbezett az elsőfokú, sürgősségi eljárásban meghozott ítélet ellen a Fővárosi Ítélőtáblán, amely elutasította a fellebbezést, megállapítva hogy az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a veszélyeztető viselkedést és a döntését indokoló szakértői véleményeket kellő részletességgel mérlegelte. A kérelmező a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel, amelyben ugyan nem támadta az eljárási bizonyítékfelvétel szabályszerűségét, de kifogásolta a gyógyszerezés hatásainak mérlegelését. A Kúria azonban – a formai követelményeknek való részleges megfelelés hiányát leszámítva – anyagi jogi és eljárási szabályoknak megfelelőnek találta a korábbi döntéseket, és helybenhagyta az Ítélőtábla ítéletét. A kérelmező még alkotmányjogi panaszt is benyújtott, azonban 2022-ben az Alkotmánybíróság azt elutasította, mivel megfelelőnek ítélte az eljárási garanciák érvényesülését.
Ezt követően fordult a kérelmező az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely a 2025. május 27-én meghozott ítéletében elmarasztalta a Magyar Államot az emberi jogok európai egyezménye 5. cikkének a megsértése miatt.
Az EJEB az ítélet meghozatala során figyelembe vette azokat a korábbi ombudsmani jelentéseket és a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának állásfoglalását, amelyek súlyos rendszerszintű hibákra mutattak rá a bíróság által kirendelt ügygondnokok működésével kapcsolatosan. Szintén hivatkozik az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európa Tanács elveire a mentális betegek gondozását illetően, valamint a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre.
Az EJEB hangsúlyozta az ítéletében, hogy az ügygondnok formális jelenléte a tárgyaláson nem biztosítja megfelelő módon a tisztességes eljáráshoz való jogot, nem jelent az egyezmény 5. cikk (1) bekezdésének megfelelő valódi védelmet. A beteg szedált állapotának figyelmen kívül hagyása szintén azt eredményezte, hogy nem biztosították megfelelő módon az érintett személy érdemi részvételét az eljárásban.
Az EJEB ítéletében kiemelte, tudatában van annak, hogy a beteg felvételét követő terápiás beavatkozás elsődleges célja a beteg észlelt, azonnal veszélyes magatartásának megszüntetése. Ugyanakkor megállapította, hogy „ha a beteget a felvétel napján vagy azt követően nyugtató gyógyszerrel kezelik, az nem csupán megnehezítheti a bíróság számára, hogy személyes meghallgatás útján megfelelően felmérje a beteg aktuális mentális állapotát és viselkedését, hanem gátolhatja a beteg és képviselője közötti kommunikációt, valamint a beteg aktív részvételét az eljárásban. Következésképpen a gyógyszerelés és annak hatásai kérdését mind a mentálhigiénés szakembereknek, mind a bíróságoknak körültekintően kell mérlegelniük, de a Bíróság nem lát arra vonatkozó bizonyítékot, hogy ez a jelen ügyben megtörtént volna” (az ítélet 73. pontja)
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: Martinez Fernandez v. Hungary, 2025. május 27-i ítélet, Emberi Jogok Európai Bírósága, https://hudoc.echr.coe.int/?i=001-243256
