Az A.P. és R.P., valamint az A.D.-K. és társai Lengyelország elleni ügyekben hozott döntésében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) erősen megosztott szavazataránnyal mondta ki, hogy az azonos nemű szülőpár külföldön született gyermekének anyakönyvi bejegyzését elutasító lengyel hatóságok nem mérlegelték megfelelően a gyermek mindenek felett álló érdekét, míg egy másik, hasonló ügyben nem talált egyezménysértést – az ítélet a hagyományos családmodellt védő közrendi kikötések és a gyermek jogi identitáshoz fűződő joga közötti feszültséget járja körül.
Az A.D.-K. és társai ügyben (30806/15. sz. kérelem) A.D.-K. (lengyel, 1976) és S.D.-K. (brit, 1976) bejegyzett élettársi kapcsolatban élő nők Essexben nevelik lányukat, L.D.-K.-t (brit, 2011), akinek brit születési bizonyítványán S.D.-K. az anya, A.D.-K. a másik szülő. 2012 augusztusában kérték a bizonyítvány honosítását a łódźi anyakönyvi hivatalnál, amit ugyanazon év októberében elutasítottak, mivel a lengyel jog szerint a gyermek anyja csak szülő nő, apja pedig férfi lehet; a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 2014 decemberében a felülvizsgálati kérelmet is elutasította.
Az A.P. és R.P. ügyben (1298/19. sz. kérelem) A.P. (lengyel, 1978) és fia, R.P. (lengyel, 2014) az érintettek; A.P. élettársa E.K., szintén lengyel nő, hármuk otthona Northamptonban van. R.P. brit születési bizonyítványán A.P. az anya, E.K. a másik szülő. 2015 augusztusában a myszkówi anyakönyvi hivatalhoz fordultak a bizonyítvány honosításáért, amit ugyanabban a hónapban elutasítottak; a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 2018 júniusában a felülvizsgálati kérelmet is elutasította, mivel egy két nőt szülőként megjelölő bizonyítvány sértené a lengyel jogrend alapelveit. A kérelmezők 2015. június 16-án és 2018. december 12-én fordultak az EJEB-hez; a Kormány elismerte, hogy R.P. születésétől lengyel állampolgár.
A kérelmezők az Egyezmény 8. cikkére (magán- és családi élet tiszteletben tartása) és 14. cikkére (a megkülönböztetés tilalma) hivatkozva azt állították, hogy a külföldi születési bizonyítvány honosításának megtagadása sérti magán- és családi életüket, és a szülők szexuális irányultsága miatti hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
Az EJEB Első Szekciója 2026. július 2-i, nem jogerős ítéletében az A.D.-K. ügyet elfogadhatatlannak nyilvánította: a S.-H. Lengyelország elleni ügy következmény-alapú megközelítését alkalmazva megállapította, hogy a család véglegesen az Egyesült Királyságban él, Lengyelországba nem tervez visszatérni, a szülő-gyermek kapcsolatot ott jogilag elismerik, ezért az elutasítás következményei nem érték el a 8. cikk alkalmazásához szükséges súlyossági küszöböt – így a 14. cikk sem volt alkalmazható.
Az A.P. és R.P. ügyben a Bíróság a 8. cikket alkalmazhatónak találta, mivel R.P. vitathatatlanul lengyel állampolgárságot szerzett születésekor; az elutasítás indoka pedig kifejezetten a szülők szexuális irányultságához és a hagyományos családmodell védelméhez kötődött. Nem talált egyezménysértést a családi élet tekintetében, mivel a család az Egyesült Királyságban él, áttelepülési terv nélkül, és egyhangúlag nem talált sérelmet A.P. magánélete kapcsán. Ezzel szemben megállapította a 8. cikk megsértését R.P. magánéletét illetően: a hatóságok nem vizsgálták kielégítően a gyermek érdekeit, csupán arra hivatkoztak, hogy az „apa” rovatba nem írható be női név; R.P. lengyelnek érzi magát, otthon lengyelül beszélnek, sokat tartózkodnak Lengyelországban, a honosítás hiánya pedig – lengyel állampolgársága ellenére – megakadályozta okmányai, útlevele és személyi száma megszerzését, jogi bizonytalanságba sodorva őt. A lengyel jogrendben nincs hatékony mechanizmus az ilyen szülő-gyermek kapcsolat elismerésére.
A 14. cikk kapcsán a Bíróság 4:3 arányban nem talált megkülönböztetést a családi élet tekintetében, és A.P. magánélete kapcsán sem, ám 4:3 arányban megállapította a 14. cikk sérelmét R.P. magánélete tekintetében: az elutasítás kizárólag vagy döntően a gyermek azonos nemű családba születésén és szülei szexuális irányultságán alapult, amit az Egyezmény nem tesz lehetővé. Lengyelországot 5000 euró nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte R.P. javára. Az ítélethez több bíró különvéleményt csatolt, jelezve a testület megosztottságát; valamint az ítélet a kihirdetéstől számított három hónapon belül a Nagykamara elé utalható, így addig nem emelkedik jogerőre.
Szerző: Szalai Anikó
Ügyszám: A.P. and R.P. v. Poland, App. No. 1298/19, 2026. július 2-i ítélet, https://hudoc.echr.coe.int/fre?i=001-250890 ; A.D.-K. and Others v. Poland, App. No. 30806/15, 2026. július 2-i ítélet, https://hudoc.echr.coe.int/fre?i=001-251238
