A Kúria felülvizsgálati eljárásban eljáró tanácsa annak az elvi jelentőségű kérdésnek a megválaszolását kérte a jogegységi tanácstól, hogy a bérelt ingatlan, lakás, nem lakás céljára szolgáló helyiség kiürítése iránt a tulajdonos által indított perben az alperes (bérlő) a kereset elutasítását célzó ellenkérelmében védekezhet-e a felmondás jogellenességével, érvénytelenségével abban az esetben, ha bérbeadóként a tulajdonos perben nem álló vagyonkezelő szerve kötötte a bérleti szerződést és gyakorolta a felmondás jogát.
Az indítványozó tanács álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy az ingatlan birtokbaadása iránti perben a bérlő alperes abban az esetben védekezhet a felmondás jogellenességével, ha magával a felperessel állt bérleti jogviszonyban, és a felmondás jogát a felperes gyakorolta. Amennyiben azonban a tulajdonos egyes tulajdonosi részjogosítványokat a vagyonkezelőnek átenged, a bérleti jogviszonyban a vagyonkezelő a bérbeadó. Ebből következően a bérbeadó joggyakorlásának – idetartozóan felmondásának – jogellenességével nem védekezhet a bérlő, ha a felmondás folytán megszűnt bérleti jogviszony miatt maga a birtoklásra jogosult tulajdonos követeli tőle a birtokot. A felmondás szabályszerűségét ugyanis a bérbeadóval szemben, a bérbeadó által indított kiürítési perben teheti vitássá.
A jogegységi tanács elsődlegesen azt emelte ki, hogy az önkormányzati vagyonnal kapcsolatban a nemzeti vagyonról szóló törvény határozza meg mindazokat az elveket és kereteket, amelyek között a helyi önkormányzat a tulajdonával rendelkezhet, akár úgy, hogy arra vagyonkezelői jogot létesít. A vagyonkezelő a polgári jogban ismert bizományoséhoz hasonló pozícióba kerül a megbízó önkormányzattal, illetve a vele szerződő személyekkel.
A vagyonkezelői jog az állam és a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyon használatának egyik formája, amelyet a törvény lényegében a nemzeti vagyont terhelő korlátolt dologi jogként fog fel.
A vagyonkezelőt a tulajdonosi részjogosítványok jelentős része megilleti, a vagyonkezelő azonban a vagyont nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és nem adhatja biztosítékul. A tulajdonost megillető rendelkezési jog ezen részelemeit – azaz a tulajdonos arra vonatkozó jogát, hogy a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy a tulajdonjogát átruházza – a vagyonkezelői jog létesítése nem érinti: e részjogosítványok a vagyonkezelői jog létesítésével is a tulajdonosnál maradnak.
A vagyonkezelő a részére átengedett tulajdonosi részjogosítványok alapján harmadik személyekkel szemben – hasonlóan a bizományos Ptk.-ban szabályozott jogállásához – az önkormányzat érdekében ugyan, de nem az önkormányzat képviseletében, hanem saját nevében jár el. A vagyonkezelő jognyilatkozatainak eredményeként harmadik személyekkel szemben maga a vagyonkezelő válik jogosítottá és kötelezetté. A vagyonkezelési szerződés alapján önkormányzati ingatlanra kötött bérleti szerződés magát a vagyonkezelőt jogosítja és kötelezi bérbeadóként a vagyonkezelővel szerződő bérlővel szemben.
A vagyonkezelői jog létesítésével, majd a vagyonkezelő által ezt követően kötött bérleti szerződés eredményeként az adott önkormányzati ingatlan feletti fizikai uralom és a jogi értelemben vett birtok elválik egymástól. Egyszerre minősül birtokosnak az ingatlant ténylegesen hatalmában tartó bérlő, és vele együtt mindazok, akiktől a bérlő a birtokát közvetve vagy közvetlenül származtatja, vagyis a tulajdonos önkormányzat és a bérbeadó vagyonkezelő is (többes birtok). Birtokvédelem többes birtok esetén a birtokosok mindegyikét megilleti.
A tulajdonos önkormányzat azzal a bérlővel szemben, aki az önkormányzati ingatlant a vagyonkezelővel kötött bérleti szerződés alapján tartja birtokában, mindaddig nem léphet fel a dolog birtokbaadása iránt, amíg a bérleti szerződés megszűnésével meg nem szűnik a bérlő joga az ingatlan birtokban tartására.
A bérlő szerződésszegése miatt a jogviszony bérbeadó általi felmondását a Lakástörvény kötelező alakisághoz, illetve az egyes felmondási okokhoz szabott előzetes eljáráshoz köti. A Lakástörvény 25. §-ában foglalt rendelkezések a bérlő felmondást megelőző felszólítását, a felmondás alakiságát és megtételének idejét tekintve egyaránt kógens jellegűek. Ebből következően a törvényben előírt alak vagy a kötelező tartalmi kellék hiánya, valamint a határidők elmulasztása egyaránt érvénytelenné teszi a bérleti szerződés felmondását. A felmondást jogszerűtlenné teszi továbbá az is, ha a felmondásban megjelölt indok nem áll fenn, miáltal a felmondás nem tekinthető alaposnak.
Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye, hogy az érvénytelen jognyilatkozathoz nem fűződik a fél által elérni kívánt joghatás: az érvénytelen felmondás a bérleti szerződést nem szünteti meg.
Ha a bérlő vitatja a felmondás jogszerűségét, érvényességét és a felmondást nem fogadja el, emiatt a bérlet tárgyát önként nem szolgáltatja vissza, visszaadási kötelezettsége kizárólag bírósági úton kényszeríthető ki. A bérbeadó egyedül ingatlankiürítési perben érheti el, hogy részére a bérlő a bérleti szerződés felmondását követően a bérbeadott ingatlant visszaszolgáltassa. A bíróság ebben a perben bírálja el a felmondás jogszerűségét.
A bérlő a számára sérelmes felmondás joghatásának elhárításához nem kell, hogy pert indítson a felmondás jogszerűtlenségének vagy érvénytelenségének megállapítására: a bérbeadó által ellene indított ingatlankiürítési perben álláspontját alperesi pozícióból védekezés keretében felhozhatja. Abban az esetben viszont, ha a bérbeadó az ingatlan visszaszolgáltatása iránt nem kezdeményez pert a bérlővel szemben, a bérleti szerződés megszűnésével járó jogkövetkezmények elhárításához igazoltnak tekinthető a bérlő jogi érdeke abban, hogy megállapítási keresettel kérje a bérbeadóval szemben az általa közölt felmondás érvénytelenségének, jogszerűtlenségének kimondását.
A Kúria rámutatott arra, hogy a többes birtok sem vezet az egyes birtoklásra jogosultak között olyan közös jogközösséghez, amely egységes elbírálást igényelne. Így nem merül fel a bérbeadó vagyonkezelő kötelező perbenállása az önkormányzat által tulajdonosként indított ingatlankiürítési perrel összefüggésben.
Az a körülmény, hogy az önkormányzat által kezdeményezett ingatlankiürítési perben az ítélet anyagi jogereje keresetnek helyt adó döntés esetén – a bérlőt terhelő visszaszolgáltatási kötelezettségen keresztül – kihat a perben nem álló vagyonkezelő és a bérlő bérleti jogviszonyára, a bérbeadó részéről a perbe való beavatkozást alapozhatja meg az önálló beavatkozó jogállása szerint [Pp. 44. § (5) bekezdés], kényszerű pertársasághoz (Pp. 36. §) azonban nem vezet.
Mindebből következően a Kúria álláspontja szerint, amennyiben a helyi önkormányzat a tulajdonában álló ingatlan kiürítése iránt a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint indít pert az ingatlanra a vagyonkezelő által kötött bérleti szerződés felmondását követően, az alperes érdemi ellenkérelmében előadott hivatkozását arra, hogy az ingatlanra vele kötött bérleti szerződés felmondása érvénytelen vagy jogellenes, emiatt birtoklásának a bérleti szerződésen alapuló jogcíme van, érdemben kell elbírálni. Az alperes kifogásának érdemi vizsgálata pusztán a bérleti szerződés alanyi körére tekintettel, a bérbeadó perbenállásának hiánya miatt nem hárítható el.
Szerző: Bodzási Balázs
Előzetes döntéshozatali ügyek törvényszéki hatáskörben? – Podcast