A Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének előzetes döntéshozatali indítványára a Kúria jogegységi eljárás keretében vizsgálta azt a kérdést, hogy ha a közjegyző által kibocsátott végrehajtási lap vagy a közjegyző által kiállított végrehajtási záradék alapján indult végrehajtási eljárásban a végrehajtó a végrehajtható okirat kiállítását követően szerez tudomást arról, hogy a végrehajtható okirat kiállítását megelőzően valamelyik fél személyében változás következett be (például a fél elhalálozott), a jogutódlás kérdésében a közjegyzőnek kell-e határoznia a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 211. §-a szerint, vagy ez a végrehajtást foganatosító bíróságnak a feladata a Vht. 39. §-a alapján.
A fentiek kérdéssel összefüggésben két hasonló tényállású ügyet terjesztettek fel a Kúriához negatív hatásköri összeütközés miatti kijelölésre, ugyanakkor a Kúria ítélkező tanácsai azonos jogkérdésében egymással ellentétes tartalmú végzéseket hoztak:
A Kúria egyik Tanácsa a negatív hatásköri összeütközés feloldásaként a végrehajtási záradékot kiállító közjegyzőt jelölte ki az eljárás lefolytatására. A Kúria Tanácsa döntését a Vht. 211. § (2) bekezdésére és a Vht. 212. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Vht. 224/A. § a) pontjára alapította, és azzal indokolta, hogy a végrehajtó nem jogutódlás megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a közjegyzőhöz, hanem annak megállapítását követően, hogy az adós évekkel a záradék kiállítása előtt elhunyt, a végrehajtási záradék törlését kérte. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási záradék kiállítását megelőzően az adós elhalálozott, jogképessége megszűnt, ezért a végrehajtási záradék kiállításának időpontjában félként nem járhatott el, ezért a törvény megsértésével került kiállításra a végrehajtási záradék, amit így az eljáró közjegyzőnek törölnie kell.
A Kúria másik Tanácsa a negatív hatásköri összeütközést akként oldotta fel, hogy a végrehajtást foganatosító bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására. Indoklásában a Vht. 39. § (1) bekezdésére támaszkodott, amely kapcsán kiemelte, hogy a jogszabályhely olyan hatásköri szabályt tartalmaz, amely a hatáskört a fél személyében bekövetkezett változásról való hivatalos tudomásszerzés időpontjához kapcsolja, nem pedig magához a fél személyében bekövetkezett változáshoz. Tekintettel arra, hogy jelen esetben az adós halálának ténye a végrehajtható okirat kiállítását követően „derült ki”, a végrehajtást foganatosító bíróság jogosult a jogutódlást megállapítani.
Az indítvánnyal kapcsolatban a Legfőbb Ügyész is kifejtette véleményét. Álláspontja szerint abban az esetben, ha a végrehajtható okirat kiállítása után derül ki, hogy a végrehajtás elrendelése előtt a végrehajtást kérő vagy az adós meghalt (a jogi személy megszűnt), akkor a Vht. 39. §-ának rendelkezései alapján kell eljárni. A Vht. 39. § (1) bekezdése alapján pedig a jogutódlás kérdésében való döntés a végrehajtást foganatosító bíróság hatáskörébe tartozik.
A Jogegységi Panasz Tanács (a továbbiakban: Tanács) álláspontja szerint a Vht. 39. § (1) bekezdése a hatásköri kérdést egy kógens, egyértelmű szabállyal rendezi: ha a felek (tehát akár a végrehajtást kérő, akár az adós) személye a végrehajtható okirat kiállítását megelőzően megváltozott, de a változás a végrehajtható okirat kiállítását követően „derül ki”, a jogutódlás kérdésében a végrehajtást foganatosító bíróságnak kell határoznia.
A Tanács véleményében felhívja arra is a figyelmet, hogy az idézett jogszabályhely a hatásköri kérdést nem a fél személyében bekövetkezett változás, hanem az arról való tudomásszerzés időpontjához kapcsolódóan rendezi. A Tanács kiemeli, a jogszabályszöveg által használt „derült ki” kifejezés ezt egyértelműen és közérthető módon juttatja kifejezésre, amelyből az is következik, hogy a jogszabály a korábbi változásról való tudomásszerzés időpontjának tulajdonít jelentőséget.
A Kúria határozatában kitért a fenti jogszabályhely mögött meghúzódó jogpolitikai indok ismertetésére is. A végrehajtási eljárás gyors és zökkenőmentes lefolytatásának fokozott jelentősége van, így a fél halála esetén sem szakad félbe az eljárás, hanem folytatódik. Előfordulhat ugyanis, hogy a fél személyében bekövetkezett változás nem a végrehajtási eljárás kezdetén, hanem annak késői szakaszában – például a sikeres árverést követően – „derül ki”, amely esetben a végrehajtható okirat hatálytalanná válása (a végrehajtási záradék törlése vagy a végrehajtási lap visszavonása esetén) az addig megvalósult végrehajtási cselekmények hatályának megszűnését jelentené, így a végrehajtás újbóli elrendelését és a már foganatosított végrehajtási cselekmények újbóli elvégzését tenné szükségessé. Ez az oka annak, hogy a Vht. idézett rendelkezései eltérő megoldást alkalmaznak a polgári jog és polgári eljárásjog általános szabályaitól.
Tekintettel arra, hogy általában a végrehajtó az, aki a végrehajtási eljárás során tudomást szerez arról, hogy még a végrehajtható okirat kiállítása előtt változás következett be a felek személyében, a végrehajtó terjeszti az iratokat az eljárást foganatosító bírósághoz. Ha pedig végrehajtási záradék törlése vagy a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet nyújtottak be a végrehajtóhoz, a végrehajtónak – az iratokkal együtt – ezt a kérelmet is továbbítania kell a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végrehajtást foganatosító bíróság, amennyiben megállapítható, hogy a változás még a végrehajtható okirat kiállítását megelőzően következett be (amely változás az előzőek szerint a végrehajtható okirat kiállítását követően, már a végrehajtás során „derült ki”), dönt a jogutódlás kérdésében, a végrehajtási záradék törlése vagy a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet pedig el kell, hogy utasítsa.
A Kúria a fentiekben kifejtett döntésével egy olyan jogkérdésben foglalt állást, amelyben hosszú ideje több, különböző jogalkalmazói gyakorlat élt, ezáltal biztosítva a jövőben az egységes ítélkezési gyakorlatot.
Szerző: Nagy Álmos Lukács
Hivatkozott határozat: 1/2023. JEH határozat
Részesíthető-e egyes nyelvek ismerete előnyben az uniós versenyvizsgán? – Podcast