Ki minősül „volt haszonbérlőnek” a Földforgalmi törvény szerinti előhaszonbérleti jog alapján a közvetlen megelőző időszak minősítése tükrében

1. A Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében is közzétett határozatai a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 46. § (1) bekezdés a) pontjában és 47. § (1) bekezdésében foglalt előhaszonbérleti jogosultsággal rendelkező „volt haszonbérlő” fogalmának meghatározása során használt „közvetlen megelőző” kifejezést eltérően értelmezték, amelyből megállapítható volt, hogy nem egységes a joggyakorlat. A határozatok által alkalmazott értelmezések közti eltérés oka az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII. 28.) AB határozatában (a továbbiakban: AB határozat) megállapított alkotmányos követelmény volt.

1.  A Kúria AB határozatot megelőző értelmezése a volt haszonbérlő fogalmát érintő, „közvetlen megelőző” kifejezés tekintetében:

Az AB határozatot megelőzően a Kúria a „volt haszonbérlő” fogalmának meghatározásához használt „közvetlen megelőző” kifejezést akként értelmezte, hogy a felperest volt haszonbérlőként akkor illette meg az előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérleti ajánlat közlésének napján, illetve az ajánlat közlésének napját megelőző napon haszonbérlőnek minősült, a haszonbérleti jogviszonya fennállt. Az ajánlat közlését „közvetlenül megelőző” 3 évben fennálló vagy fennállt haszonbérlet követelménye a szerződéses jogviszony és az ajánlat időpontjának megszakítatlanságára utalt. A Kúria álláspontja szerint a jogalkotó nem kívánt időbeli korlátozás nélkül előhaszonbérleti jogot biztosítani. Előfordulhat ugyanis, hogy a haszonbérleti szerződés lejárta után a tulajdonos használja a földet, majd később úgy dönt, hogy mégis haszonbérleti szerződést köt. Ez az időtartam azonban a földhasználat folyamatosságát megszakítja, amiért a felperes nem minősülhetett „volt haszonbérlőnek” (Kfv.III.37.328/2016/7., Kfv.III.37.301/2017/4.).

•  Az Alkotmánybíróság értelmezése:

Az Alkotmánybíróság jogértelmezése a „volt haszonbérlő” fogalmának meghatározásához használt „közvetlen megelőző” fogalom tekintetében ugyanakkor a Kúria fenti joggyakorlatától eltért. Az Alkotmánybíróság szerint az a kategorikus értelmezés, amely szerint a volt haszonbérlőt kizárólag akkor illeti meg az előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérbeadó még a szerződés időtartama alatt újabb szerződést köt, a nyelvtani értelmezés módszere alapján elfogadható, de bizonyos körülmények között nyilvánvaló ellentétbe kerül a jogintézmény céljával. A jogalkotó ugyanis a gazdálkodás folytatását kívánta biztosítani azáltal, hogy a földterület volt haszonbérlőjének első ranghelyen biztosította az előhaszonbérleti jogosultság gyakorlását.

Az Alkotmánybíróság szerint a kúriai jogértelmezés lehetőséget ad arra, hogy a haszonbérbeadó kijátssza a „volt haszonbérlőt” megillető előhaszonbérleti jogosultságra vonatkozó szabályokat. Ha ugyanis a szerződés lejártával bármilyen rövid időre a tulajdonos maga használja a termőföldet, úgy megszakítja a „volt haszonbérlő” lehetséges használatának folytonosságát.

A megállapított alkotmányos követelmény értelmében a volt haszonbérlőt a haszonbérleti jogviszonya jogszerű megszűnését követően is megilleti az előhaszonbérleti jog akkor, ha azt már a megelőző haszonbérleti jogviszonya idején is jogszerűen gyakorolta, de a joggyakorlása rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre.

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a Földforgalmi tv. kérdéses rendelkezései alkotmányos követelményeknek megfelelő értelmezése alapján a haszonbérlő a rajta kívül álló okok, tőle független körülmények következtében nem veszítheti el volt haszonbérlői státuszát, ez ugyanis ellentétes lenne a jogi szabályozás céljának megfelelő, kiszámítható jogalkalmazás követelményével. Különösen nem vezethet ilyen eredményre szerződésének adminisztratív okból történő ideiglenes megszűnése, tekintet nélkül arra, hogy volt-e egyáltalán rajta kívül olyan személy, aki a köztes időszakban a földet haszonbérelte.

• A Kúria gyakorlata az AB határozat meghozatalát követően az alábbiak szerint változott:

A Kúria egy közzétett határozatában megállapította, hogy a „volt haszonbérlői” minőség a „közvetlen megelőző” időbeli kapcsolat megszakadása esetén nem automatikusan áll fenn. Az alkotmányos követelménnyel összhangban azonban vizsgálni kell, hogy a haszonbérlő joggyakorlása rajta kívül álló, neki fel nem róható, tőle független körülmények folytán szűnt-e meg.

A Kúria egy közzé nem tett határozatában, a szerződés megszűnése vizsgálata körében rámutatott, hogy összhangban az AB határozatban foglalt alkotmányos követelménnyel, a volt haszonbérlő fogalma nem kizárólag a nyelvtani értelmezésre alapítottan vizsgálandó. Nem vezet ezért a „volt haszonbérlői” minőség elvesztéséhez az, ha a földhasználat folyamatossága közvetlenül az új haszonbérleti ajánlat közlését megelőzően, a közlési folyamatra vonatkozó jogszabályi határidők alatt, a közlés teljesítése érdekében előírt ügyintézés eredményeként szűnt meg. Az ilyen adminisztratív körülménynek kizárólag a földhasználat időbelisége tekintetében van jelentősége, de a földhasználat folyamatosságát – figyelemmel az AB határozatra – tartalmilag nem érinti.

A Kúria további közzétett határozataiban megerősítette: akkor lehet megalapozott következtetést levonni a „volt haszonbérlői” minőség fennállása tárgyában, ha a bíróság vizsgálja a közzétételi idő, mint adminisztratív ok kihatását a földhasználat tartalmi folyamatosságára.

A Kúria egy még közzé nem tett határozatában pedig az előzőekhez képest azt is kifejtette, hogy a korábbi kúriai határozatokat továbbra is követhetőnek tartja azzal, hogy ha a volt haszonbérlő rajta kívül álló, neki fel nem róható okra hivatkozik az előhaszonbérleti joga fennállása körében, akkor ezt vizsgálni kell. A Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja és 47. § (1) bekezdése alkalmazásakor a nyelvtani értelmezés az AB határozatban megjelenő szempontokkal együtt vezet helyes következtetésre.

2. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa kiemelte, hogy az alkotmányos követelmény megállapítása a Kúria számára jogegységi feladatot teremtett, ugyanis a Kúria korábbi, a BHGY-ban is közzétett gyakorlatát érintette, annak módosítását eredményezte. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság – hatáskör hiányában – az alkotmányos követelmény megállapításával nem oldotta fel a közzétett korábbi kúriai határozatokhoz kapcsolódó precedens-hatást, jogegységi eljárás lefolytatása vált szükségessé.

A Kúria kiemelte: a jogegységi eljárás az egyetlen olyan eljárás, amelyben a BHGY-ban közzétett kúriai határozatokhoz fűződő kötelező erő feloldható és a jogkérdésben indokolt eltérésről és a bíróságokra kötelező értelmezésről határozat hozható. Mivel az előzőek szerint az alkotmányos követelmény megállapítása a Kúria korábban közzétett gyakorlatát is érintette – annak módosulását eredményezve -, így szükségessé vált az érintett határozatok meghaladásának megjelölése, amelyet a BHGY-ben fel kell tüntetni.

A Jogegységi Panasz Tanács végül kitért indoklásában arra is, hogy az indítvánnyal érintett kérdések nagyobb részét megválaszolni nem volt lehetősége, ugyanis a jogegységi eljárás alatt a jogalkotó 2023. január 1-jei hatállyal módosította a Földforgalmi tv. 47. §-át, kiegészítve az (1a) és (1b) bekezdésekkel, ezáltal a jogszabálymódosítás az alkotmányos követelményekben foglaltakat törvényi erőre emelte, továbbá meghatározta a joggyakorlás korlátait is.

A Jogegységi Panasz Tanács az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása körében – figyelemmel elsősorban a jogszabályváltozásra – arra szorítkozott, hogy az alkotmányos követelmény megállapítása előtt hozott határozatok kötelező erejét feloldja. Mindezekre tekintettel a Kúria határozatában kimondta, hogy a Kfv.III.37.328/2016/7. és Kfv.III.37.301/2017/4. számú határozatai a jövőben kötelező erejű határozatként nem hivatkozhatók.

Hivatkozott döntés: 2/2023. JEH határozat

Szerző: Nagy Álmos Lukács