Már harminc éves az Alkotmánybíróság

Interjú Dr. Sulyok Tamással, az Alkotmánybíróság elnökével az Alkotmánybíróság fennállásának 30. évfordulója alkalmából múltról, jelenről, jövőről

Tavaly volt harminc éves az Alkotmánybíróság, hogyan tudták megünnepelni fennállásának évfordulóját a pandémia által beárnyékolt rendkívüli évben?

Már 2019 elején elkezdtük szervezni az erre az esztendőre tervezett nemzetközi konferenciánkat, ám sajnos a járvány miatt ezt el kellett halasztanunk. Remélem, hogy az újabb kitűzött időpontban, idén júniusban már megvalósulhat, magunk mögött tudhatjuk a pandémiát. Ebben a rendkívüli helyzetben is, amely az egész világot érinti, igyekeztünk emléket állítani az elmúlt harminc esztendőnekszámos videokonferenciával, amelyekkel nem csupán a hazai, hanem egyúttal a nemzetközi kapcsolatrendszerünket is ápolni igyekeztünk. A Magyar Nemzeti Bank nemes kezdeményezéseként pedig egy szép emlékérme kibocsátásával is örök emléket állítottunk a történelmi évfordulónak.

Hogyan változtatta meg az Alkotmánybíróság életét, munkamódszerét a COVID-19 koronavírus járvány okozta veszélyhelyzet, mennyiben hátráltatta működését az óvintézkedések betartása?

Azt gondolom, büszkén mondhatom, hogy a környező országok alkotmánybíróságaival történő összevetésben is példaértékű módon kezeltük a veszélyhelyzetet. Rendkívüli gyorsasággal és rugalmassággal álltunk át a Testület üléseinek videokonferencia formájában történő megtartására. Maximális elismerésem az alkotmánybíró kollégáknak csakúgy, mint az Alkotmánybíróság munkatársainak, akik a gyors átállást lehetővé tették. Külön köszönet illeti a főtitkárság munkáját a kivételesen gyors és zökkenőmentes átállásért. Természetesen nálunk is rendkívüli fegyelmet követelt, és követel a mai napig a járványhelyzet. Igyekeztünk a személyes kontaktusokat a lehetőségeinken belül minimálisra szorítani. Összegezvén az elmúlt háromnegyed évet, nyugodt szívvel mondhatom, hogy a veszélyhelyzet nem hátráltatta az Alkotmánybíróság működését, sőt, kiemelkedően magas ügyszámot tudtunk kezelni.

Arra kérném, hogy tekintsen vissza, és értékelje az Alkotmánybíróság három évtizedét. Milyen szakaszokat, korszakokat tud megkülönböztetni a rendszerváltás emblematikus intézményének, a jogállamiság és az alapjogok védelmének legfőbb szerve történetében? Hogyan változtak a hatáskörök és ezzel együtt a” küldetések”?

A kérdés igen összetett, s egyben objektíve nagyon nehéz rá a felelet: az elmúlt harminc év valódi értékei csak részben látszanak még, a történelmi léptékű rálátás – az eltelt idő hiányában – még korlátozott.  Az Alaptörvény hatályba lépését követő időszakra ez mindenképpen igaz, erre az időszakra vonatkozóan tendenciák már látszanak, szándékok is tetten érhetők, de az értékeléshez mindez még nem elegendő. A kérdésre adható válasz másik eleme a korszakolás, amely, úgy vélem, hogy a tudomány feladata, s e kérdésben vannak is, lesznek is viták, ezért inkább gyakorlati aspektusból – a hatáskörök oldaláról- közelítenék a problémához. Az Alkotmánybíróság a rendszerváltás emblematikus intézményeként jött létre, s a szinte példátlanul széles absztrakt normakontroll hatásköre – actio popularis –  alkalmassá tette arra a feladatra, hogy a jogállami alkotmány alapján a diktatúra jogrendszerében megmaradó idegen zárványokat kiiktassa. Ebben hasonlított az olasz Alkotmánybíróságra a II. világháború utáni évtizedekben. Ugyanakkor az indítványhoz kötöttség szinte teljes hiánya a quasi hivatalból való absztrakt normakontrollra is lehetőséget adott, s ezzel egy politikai, hatalmi értelemben is igen erős, aktivista alkotmánybíráskodás jött létre Magyarországon. Az actio popularis ugyanakkor az indítványok olyan tömegét zúdította a testületre, amely már alig volt menedzselhető, s az egyéni alapjogvédelem ebben a hatásköri rendszerben alig jutott szerephez, az Alkotmánybíróság lényegében csak a törvényhozó hatalom felett volt képes alkotmányos kontrollt gyakorolni. Az Alaptörvény hatályba lépésével az Alkotmánybróság hatáskörének középpontjába az alkotmányjogi panasz intézményének kiterjesztésével az egyéni alapjogvédelem és az indítványhoz kötöttség került, kialakítva az alapjogi bíráskodás rendszerét, amelyben az Alkotmánybíróság mindhárom hatalmi ág felett alkotmányos kontrollt gyakorol.

Az alkotmányjogi panasz, mint az egyik legfontosabb jogintézmény hogyan váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogyan fejlődött az évek során?

Az alkotmányjogi panasz normakontrollos formája 2012 előtt is létezett, az Alaptörvény fő újdonsága az úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz (a német Verfassungsbeschwerde) bevezetése volt. Ez nem csupán egy új bírósági eljárásjogi intézményt jelent, hanem az alapjogi bíráskodás rendszerének alapintézményét, amelynek révén minden bírósági eljárásban érintett személy az Alkotmánybíróság alapjogvédelmi eljárásának kezdeményezőjévé is válhat. Az alkotmányjogi panaszok száma dinamikusan emelkedik, s ami fontosabb, az indítványok szakmai minőségében is határozott javulás mutatkozik. Úgy vélem tehát, hogy az elmúlt időszakban a jogalkalmazók közössége befogadta és magáévá tette az alapjogi bíráskodás új rendszerét, érzékelve annak nélkülözhetetlenségét az egyéni alapjogvédelem szempontjából.

Milyen az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága közötti viszony az alkotmányjogi panaszok elbírálása tekintetében, amikor az indítványokban megjelölt alapjogok szoros tartalmi érintkezésben vannak az Európai Unió Chartájában rögzített alapjogokkal?

Az európai jogi térben 28 autonóm jogrendszer él egyfajta szimbiózisban, az ilyetén környezetben való eligazodást szolgálva született meg az Európai Unió Bírósága  korai gyakorlatában az uniós jog elsőbbségének elve. Ez az elv nagyon értékes és fontos, mert enélkül az uniós jog sui generis jogrendszerként nem volna fenntartható. A lisszaboni szerződésnek a nemzeti identitás unió általi tiszteletben tartására vonatkozó rendelkezése alapján felmerült a kérdés, hogy az említett szabállyal összeegyeztethető-e az uniós jog elsőbbségének abszolút felfogása, amely az elsőbbséget a tagállami alkotmányok valamennyi rendelkezésével szemben is elfogadhatónak tartaná. Amíg a szerződések urai a tagállamok – s jelenleg ez a helyzet– addig az uniós jogrend létezése a tagállami alkotmányokból ered, ezért az integráció jelenlegi fokán abszurditás az uniós jog elsőbbségének abszolút felfogása.

Az elsőbbségi elv relatív felfogása enged csak teret a tagállami alkotmánybíróságok számára az uniós jogi térben azon nemzeti identitás elemeknek a meghatározására, amelyek Unió általi tiszteletben tartásáról a szerződések rendelkeznek.

A tagállami alkotmánybíróságok és az Európai Unió Bírósága a konkrét ügyekben eltérő mércét alkalmaznak, azért nagyon ritka az olyan helyzet, amikor az alkotmánybíróságok előtt uniós jogot érintő kérdés is szerepel. Ha van ilyen, akkor a bírói fórumok közötti párbeszéd fogja megadni a döntés végső tartalmát. A magyar Alkotmánybíróság egyike volt az első európai alkotmánybíróságoknak, amely 2016-ban határozatban írta elő maga számára a bírósági dialógusban való részvételt. Ebből adódóan is, továbbá a személyes kapcsolatok erőssége miatt is, a magyar Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bíróságának viszonya igen jónak mondható, amelyet megpecsételt az a tény is, hogy az Európai Unió Bíróságának elnöke, Koen Leanarts úr mondta az egyik key notes speach-et a 2019tavaszán Budapesten megrendezett nemzetközi konferenciánkon.

Az egyes európai tagállamok, a szomszédos országok alkotmánybíróságait is hasonló kérdések foglalkoztatják, mint a magyar alkotmánybírákat, mennyire figyelik egymás döntéseit? A régiós bilaterális kapcsolatok példájaként említhető az állandó párbeszéd Ausztria Alkotmánybíróságával, és milyen a viszony a többi külföldi alkotmánybírósággal?

Említettem már a bírósági dialógus elengedhetetlen fontosságát az európai jogi térben, melyre a német terminus –  a Verfassungsgerichtsverbund – adja a legadekvátabb meghatározást. Az európai integráció jelenlegi fokán különösen fontos szerep hárul a tagállami alkotmánybíróságokra a nemzeti identitás konkrét tartalmi meghatározásában, illetve a tagállami alkotmányos felhatalmazások, az úgynevezett Európa-klauzulák tartalmi kereteinek meghatározásában annak érdekében, hogy az Unió hatáskörei ne léphessenek túl az adott szerződéses felhatalmazások keretein. De természetesen igen sok alapjogi érintettségű ügy – melyek a különböző tagállami alkotmánybíróságok előtt folynak –  is mutathat hasonló karaktereket, s ez is megalapozza a bírósági párbeszédet. A tagállami alkotmánybíróságok közös érdeke, hogy egyre többet hivatkozzák egymás határozatait, ennek egyik fő akadálya a nyelvi sokféleség. A magyar Alkotmánybróság 2021-es célkitűzése, hogy javítson ezen a helyzeten, és a költségvetése adta keretek között segítse elő olyan adatbázis működését, illetve olyan kutató-elemző műhelymunka folytatását, amely a tagállami alkotmánybíróságok határozatainak tematikus feldolgozásával elősegíti bizonyos releváns határozatok kölcsönös hivatkozhatóságát. Úgy véljük, ez valamennyi alkotmánybíróság közös érdeke.

Az előzőektől eltér a tagállamok közötti intézményi kapcsolatok kérdésköre, ebben támaszkodhatunk a magyar Alkotmánybíróság  30 éves története során kialakult történelmi kapcsolatokra  – például az osztrák Verfassungsrerichtshof-al – , de példaértékűek a szomszédos államok alkotmánybíróságaival fennálló kétoldalú kapcsolataink is. Emellett a nyugat – és dél-európai államok alkotmánybíróságaival is igen intenzív kapcsolatrendszerünk alakult ki, amely jól látszott a 2019-ben megrendezett nemzetközi konferenciánk előadóinak listáján is.

Hogyan jellemezné az Alkotmánybíróság rendes bíróságokhoz való viszonyát, versenytársakként vagy együttműködő partnerekként tekintenek egymásra?

Az Alaptörvény 28. cikke, illetve az ún. valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével megvalósuló alapjogi bíráskodás rendszere 2012-től teljesen átformálta az Alkotmánybíróság rendes bíróságokhoz fűződő viszonyát. Az Alkotmánybíróság megfelelő indítványra ugyanis nem csak azt vizsgálhatja, hogy a bíró által alkalmazott jogszabály alkotmányos-e, hanem azt is, hogy a konkrét ügyben a bíró által alkalmazott szakjogi normát a bíró az Alaptörvényben biztosított jogokkal összhangban értelmezi, illetve alkalmazza-e. Az alapjogi bíráskodás rendszere azonban csak akkor képes az egyéni alapjogvédelemnek érvényt szerezni a gyakorlatban, ha az Alkotmánybíróság alkotmányos üzeneteit a bírói gyakorlat magáévá teszi, s ezek mentén történik a szakjogi jogértelmezés. 2012 óta az Alkotmánybíróság párbeszédre, együttműködő partnerségre törekszik a rendes bíróságokkal, különösképpen a Kúriával, amelynek alapja az eltérő hatáskörök, illetve a határozatok eltérő hatályának kölcsönös tiszteletben tartása és célja az alkotmánybírói illetve a bírói munka színvonalának emelése, a jogkeresők minél színvonalasabb kiszolgálása érdekében.

Jelentős mérföldkő a Magyar Jogász Egylet történetében, hogy az Alkotmánybíróság és az Egylet hosszú távú együttműködési megállapodást kötött egymással. Hogyan tekint az együttműködésre, miben látja ennek a közös gondolkodásnak a jelentőségét?

Amiként a korábbi kérdésekre adott válaszaimból is kiderül, hiszem, hogy jól érzékelhető: mindennemű párbeszédnek híve és támogatója vagyok. Úgy vélem, a jogász szakma összefogása, és a közös célok támogatása egyben közös feladatunk is. A közel másfél évszázados Magyar Jogász Egylet igen sokat tett a hazai jogtudomány fejlődéséért. Alapító elnöke az a Csemegi Károly volt, akinek nevéhez a Csemegi-kódex fűződik. Hiszem, hogy az a momentum, hogy életének eme fő művét a francia kormány lefordíttatta, és kiadta, mintául és például szolgálhat az összefogásra, együttműködéseink termékenységére. Trócsányi László elnök úrral közös célunk, hogy a jogász szakma minél szélesebb köréhez szólhassunk, az új jogászgeneráció fejlődését, tanulását szolgálhassuk. Az alkotmánybírósági határozatok nyelvezete még a képzett jogászok számára sem könnyen befogadható, ezért is szükséges az ezekben foglalt üzenetek egyre közérthetőbb kommunikálása a jogász szakma legszélesebb köre, illetve valamennyi jogkereső számára. A Magyar Jogász Egyletre ezen célkitűzésünkben is számítani tudunk.

Budapest, 2021. január 6.

A kérdéseket összeállította és az interjút szerkesztette: dr. Dobrotka-Mayer Annamária