A francia legfelsőbb bíróság legutóbbi, 2025. július 9-i ítéletében úgy határozott, hogy nem tartja fenn korábbi, 2020. március 4-i ítélete óta fennálló gyakorlatát, amellyel a munkavállalóknak járó védelemben részesítette a platformalapú munkavégzésben foglalkoztatottakat. Az ügynek különös jelentőséget ad, hogy 2026 év végéig kell az uniós tagállamoknak átültetni a 2024/2831. irányelvet, amely éppen javítani kíván a platformalapú munkavégzés feltételein.
A Semmitőszék Szociális Tanácsa valójában a megváltozott jogszabályi háttér alkalmazásával változtatott korábbi ítélkezési gyakorlatán, így az új ítélet nem csorbítja a jogbiztonságot, éppen ellenkezőleg a jogalkotó új rendelkezéseit alkalmazza a gyakorlatban. Ugyanakkor a kérdéskör ezzel nem oldódott teljesen meg. Nem csak az irányelv átültetésével várható újabb jogszabályi változások miatt lesz szükség újbóli minősítésre, hanem azért is, mert a platform alapú atipikus munkavégzésre ezidáig Franciaországban sem sikerült megfelelő szabályozási modellt alkotni. Mindeközben a szereplők érdekei sem mindig egyértelműen mutatnak ilyen vagy olyan szabályozás irányába.
A francia ítélkezési gyakorlat 2020 tavasza óta egyértelműen munkavállalóként védte szükség esetén az Uber-sofőröket. Egyrészt a vonatkozó szabályozás szerint kérni tudták, hogy munkavállalónak minősítse őket a munkaügyi bíróság. Ehhez elegendő volt bizonyítaniuk, hogy folyamatos jogilag szabályozott alárendelt viszonyban álltak az őt foglalkoztatóval. Másrészt kérés nélkül is gyakran minősítette át a jogviszonyt hagyományos munkaviszonnyá jogvita esetén a bíróság, ahogy ezt a korábbi ítélkezési gyakorlatban is tette a már említett 2020-as ítéletében a Semmitőszék: az Uber-sofőr formailag ugyanis 2308 határozott idejű munkaszerződést kötött az Uberrel.
Időközben azonban megváltozott a francia szabályozás. Egyrészt a közlekedésfejlesztésére a francia Nemzetgyűlés egy stratégiai tervezési törvényt fogadott el 2019. december 24-én, másrészt megszületett ennek alapján a közlekedési platformalapú applikációk önfoglalkoztatóinak önállóságát erősítő kormányrendelet. Ezek alkalmazásában már a bíróság inkább azt köteles vizsgálni, hogy a sofőr mennyire szabad a munkavégzés során. Márpedig ha nincs versenytilalmi megállapodás, kizárólagosság, azaz dolgozhat más alkalmazásokkal is, továbbá szabadon dönt az útvonalról, a munkavégzés egyéb részleteiről, akkor egyértelműen önfoglalkoztatottnak minősül a sofőr.
Az új uniós szabályozás azonban a munkaviszony vélelmét javasolja, mely vélelmet a platform üzemeltetőjének kell meg döntenie. Ellenkező esetben a munkavállalót megilleti a védelem, például a nem ritka közlekedési balesetek kapcsán is. Az Uber-sofőrök és kerékpáros futárok azonban nem feltétlenül csak előnyökben részesülnek egy ilyen minősítés kapcsán. Munkavállalóként ugyanis például levonásra kerül az adóelőleg a munkáltatónál. Márpedig a rendelkezésre álló statisztikák alapján eddig 30 %-uk egyáltalán nem vallott be jövedelmet, de egyébként is jóval kevesebb jövedelmet vallottak be, mint amennyire a platformot üzemeltető cégek könyveléséből következtetni lehet.
Szerző: Kruzslic Péter
