Regionális Szakmai Nap Kehidakustányban

A Magyar Jogász Egylet Zala Vármegyei Szervezete 2024. október 4-én regionális szakmai napot szervezett Kehidakustányban. A telt házas rendezvénynek a Deák Ferenc Emlékház adott otthont.

A megjelent szakmai közönséget Dr. Szabó Ernő Csaba, a Magyar Jogász Egylet Zala Vármegyei Szervezetének elnöke, majd pedig Lázár István úr, a települést több mint két évtizeden keresztül vezető korábbi polgármestere köszöntötte. Ezt követően dr. Trócsányi László, a Magyar Jogász Egylet elnöke nyitotta meg a Regionális Szakmai Napot, melynek témája az atipikus szerződések voltak.

Dr. Cseh Tibor, a Magosz főtitkára a gyakorlatban legtöbbször előforduló agrárszerződésekről tartott egy figyelemfelkeltő előadást. A magyar agrárium aktuális helyzetének rövid áttekintését követően az előadó kiemelte, hogy az agrárszerződésekre vonatkozó szabályok döntően közjogi jellegűek. Ebből következően a felek, sem a Földforgalmi törvény, sem pedig a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fttv.) rendelkezéseitől nem térhetnek el. Ez számos nehézséget okoz a gyakorlatban, de a termőföld sajátosságai indokolják ezt a szigorú szabályozást. Kitért az elővásárlási joggal kapcsolatos kérdésekre és kiemelte a családon belüli ügyletekre vonatkozó speciális szabályozást is.

A gyakorlatban az eljárási kérdések mellett a vételár megfizetésének időpontjával, valamint az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatban merültek fel értelmezést igénylő kérdések. Külön csoportot alkotnak a földhasználati szerződések. A haszonbérleti szerződéshez kapcsolódó kérdés, hogy a határozott időtartam elteltét követően meddig tekinthető a korábbi földhasználó „volt haszonbérlőnek”, illetve előfordulhat-e az, hogy egy kívülálló harmadik személy előnyt élvez a volt haszonbérlővel szemben az új szerződés megkötésekor. Az osztatlan közös tulajdonban lévő földekkel kapcsolatban az előadó a használat megosztását, a bekebelezést és az elhunyt tulajdonosok földjeit érintő kérdéseket emelti ki. Hangsúlyozta, hogy az öröklési jogi szabályok közelmúltban bekövetkezett módosítására is figyelemmel kell lenni (lásd 2020. évi LXXI. törvény).

Végül kiemelte a nemrégiben kodifikált gazdaságátadási szerződés jelentőségét (lásd az agrárgazdaságok átadásáról szóló 2021. évi CXLIII. törvényt), amelynek a közeljövőben várhatóan még nagyobb lesz a szerepe. Előadását azzal zárta, hogy a mezőgazdasági termeltetői szerződéshez kapcsolódóan azonosítottak néhány olyan kérdést, amely valószínűleg a jogalkotó beavatkozását fogja igényelni.

Dr. Kupai Mihály, a Magyar Franchise Szövetség elnöke előadását a franchise gazdasági jelentőségének a bemutatásával kezdte. Az összetett franchise jogviszonyt illetően kiemelte, hogy különbséget kell tenni a szerződés és az átadó által alkalmazott működési kézikönyv között. Ez a kétszintű szabályozás azt jelenti, hogy a szerződés csak a jogviszony lényegét érintő rendelkezéseket tartalmazza, míg a részletszabályok a kézikönyv szintjére tartoznak. Ez azért is lényeges, mert a kézikönyvet az átadó egyoldalúan is módosíthatja, a szerződés tartalmát azonban a felek – főszabály szerint – csak közösen változtathatják meg. A kézikönyv átadó általi módosítása nem tekinthető egyoldalú szerződésmódosítási jognak, de nem gyakorolható visszaaélésszerűen. A franchise szerződés egy olyan ernyőszerződés, amelyet számos, külön okiratba foglalandó szerződés kísér (pl. nagykereskedelmi, ügynöki, marketing, ügyfélszolgálat, közösségi oldalak kezelése, CRM-, ügyviteli rendszer, adatbázis-kezelés). Fontos elvárás a szerződések és a kézikönyv összhangjának a megteremtése.

A kézikönyvek szerepe azért is meghatározó, mert ezek tartalmazzák azt az előre kidolgozott know-how-t (védett ismeretet), amelynek a gondozása, fejlesztése, értékének fenntartása folyamatos kötelezettség a jogviszony fennállása során. A franchise átvevő köteles elsajátítani a know-how-t, ennek elmulasztása súlyos szerződésszegés. Az átadó részéről a napi ügymenettel kapcsolatos bármilyen utasításnak összhangban kell állnia a kézikönyvvel. A jogviszonyt is érintő lényeges változásokra a kézikönyv módosítása útján kerül sor. Mindkét fél a kézikönyv alapján kérhető számon.

A felek közötti együttműködési kötelezettség a franchise szerződéseknél fokozott követelményként jelenik meg. Ezt tükrözi az a követelmény is, hogy a franchise-átvevő megfelelő belépő képzést kapjon a tevékenység megkezdésekor, annak érdekében, hogy a sikeres működéshez szükséges ismereteket el tudja sajátítani. A betanítást (képzést) és a folyamatos támogatást is érintő további kérdés az átadó részéről adható utasítási jog, valamint az utasítások megtagadása. Az utasításokra alapított gyakorlat helyett a konzultatív menedzsment a járható út, a megfelelő együttműködés lehetőségét kell biztosítani a szerződésben.

Az előadó kiemelte, hogy a hibás teljesítés szabályainak alkalmazása a franchise esetében problémás, emellett pedig az átadó jellemzően kizárja a kártérítési felelősségét. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta azt is, hogy a szerződések aszimmetrikus jellegére tekintettel fokozott figyelemmel kell lenni az átvevő jogaira, nem lehet ellehetetleníteni az igényérvényesítését.

A szerződés megszüntetésére jellemzően rendkívüli felmondással kerülhet sor, tekintettel a franchise szerződések határozott idejére. Bizonyos esetekben azonban álláspontja szerint a rendes felmondás lehetőségét is biztosítani kell. Ez elsősorban azért lehet indokolt, mert a minden szabályt betartó, előírásokat követő átvevő is lehet sikertelen, amely sok esetben külső okokra visszavezethető.

dr. Batiz József, a Magyar Lízingszövetség Jogi Bizottságának vezetője előadásában a történeti előzmények bemutatását követően elsőként a jogintézmény fejlődése szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezményt emelte ki. Ezt az egyezményt Magyarország 1997-ben hirdette ki. Ekkor azonban a lízing már megjelent a hazai jogi szabályozásban, a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény ugyanis már adott egy definíciót. A lízinget üzletszerűen ekkor még csak kereskedelmi bank vagy szakosított hitelintézet végezhette. Ezt követte az 1996. évi CXII. törvény (az régi hitelintézeti törvény) szabályozása, amelyet a ma is hatályos 2013. évi hitelintézeti törvény (Hpt.) váltott fel. Ezt követően került az új Ptk.-ba a pénzügyi lízingszerződés.

Az előadó külön is kiemelte, hogy a Ptk. és a Hpt. szabályozása nem fedi egymást és ebből adódnak problémák a gyakorlatban. Így például lehetséges, hogy egy gazdasági társaság fő tevékenységként pénzügyi lízingnek nevezze az általa nyújtott szolgáltatást anélkül, hogy az MNB felügyelete alá tartozna. Pozitív fejleményként említette a nyilvántartásba vételi kötelezettséget, amellyel a szakma régi vágya teljesült.

Az előadó a szavatosság kérdését is érintette, amely egyaránt jelent kellékszavatosságot és jogszavatosságot. Végül kitért a használattal, a kárveszéllyel, a lízingdíj fizetésével és a felmondással kapcsolatos kérdésekre is. A kölcsönhöz képest két speciális felmondási okot emelt ki: a nem rendeltetésszerű használatot és azt az esetet, amikor a másik fél felhívás ellenére sem tett eleget szavatossági jogainak érvényesítésére irányuló kötelezettségeinek.

dr. Bodzási Balázs közjegyző, egyetemi docens előadásában kiemelte, hogy a szerződések nemcsak a kötelmi jogban, hanem a polgári jog más területein, sőt más jogágakban is (pl. munkaszerződés, közigazgatási szerződés) jelen vannak. A kötelmi jogi szerződések többféle csoportosítása ismert, legjellemzőbb a nevesített és a nevesítetlen szerződések közötti felosztás. A tipikus és az atipikus szerződés a nevesített szerződések csoportjába tartozik, a vegyes és az ún. innominát szerződések pedig a nem nevesített szerződések körébe. A szerződések minősítésének nemcsak dogmatikai, hanem gyakorlati szempontból is jelentősége van. Egyrészt ez alapján tudjuk meghatározni az adott szerződésre alkalmazandó anyagi jogi jogszabályokat, másrészt a kereseti kérelem tartalma szempontjából is fontos szerepe van a megfelelő jogcímnek, jogalapnak.

Az atipikus szerződésekkel kapcsolatban megfigyelhető az a folyamat, hogy idővel tipikus szerződéssé válnak. Így nyert szabályozást a Ptk.-ban a pénzügyi lízing, a faktoring és a franchise szerződés is. A gazdasági, technológiai fejlődéssel együtt folyamatosan jelennek meg új szerződésfajták, így például az adathozzáférést és adatfelhasználást szabályozó szerződések (ezekről a 2023/2854 EU rendelet, az ún. Adatrendelet rendelkezik).

Az eladó kitért az atipikus szerződések megszegésével, illetve megszüntetésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre is. A szerződésszegés köréből a lehetetlenülést, a szerződés megszüntetésével kapcsolatban pedig a felmondást és az elállást emelte ki. Ez utóbbival kapcsolatban külön is kitért arra, hogy az elállási jog csak akkor gyakorolható, ha az azt gyakorló fél az eredeti állapotot helyre tudja állítani. Konkrét példákat is bemutatott a gyakorlatban előforduló atipikus szerződésekre vonatkozóan, majd külön hangsúlyozta az atipikus munkaszerződések jelentőségét.

Előadását azzal zárta, hogy a szerződési jog fejlődésének teljesen új szintét jelenti az ún. okos (intelligens) szerződések megjelenése. Az okos szerződés egyfajta számítógépes protokoll, amely a blokklánc technológia alkalmazásával, bármilyen köztes szereplő (közvetítő) közreműködése nélkül, automatikusan hatja végre önmagát, és egyúttal automatikusan rögzíti az ügyletet egy adatbázisban. Az okos szerződés az elektronikus úton történő szerződéskötés egy továbbfejlesztett formája, amelytől elválaszthatatlan a mesterséges intelligencia alkalmazása. Ez alapjaiban érinti a 19. századi elvekre épülő szerződési jogi szabályainkat.

Az előadásokat követően dr. Trócsányi László, dr. Szabó Ernő Csaba és dr. Tóth Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium jogalkotásért felelős államtitkára – a jelenlévők kíséretében – főhajtás mellett megkoszorúzták Deák Ferenc szobrát.