Az ügy száma: Jep.II.60.060/2023/7.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozatában kimondta, hogy a 6/2022. Jogegységi határozatban foglaltak szerint az anyagi jogerőhatás csak a bírói úton érvényesített (rész) követeléshez kapcsolódik, azaz az anyagi jogerőhatás csak erre az igényre korlátozódik. Az alanyi jog nem érvényesített (érvényesített igény nélküli) része a későbbiekben önállóan érvényesíthető, így abban a kérdésben is önállóan szükséges megítélni a fennmaradó (rész)követelést, hogy társul-e hozzá a közvetlen bírói (állami) jogvédelem lehetősége.
Az érvényesített jogot és a jogerő tárgyi terjedelmét a fél kérelmére megítélt szolgáltatás határozza meg. Ebből egyrészt az következik, hogy ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelmében) saját döntése szerint az anyagi jogból eredő követelésének nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki az alperessel szemben az új eljárás megindítását a még el nem bírált követelésre. Másrészt azonban részkövetelés érvényesítése esetén a perindítással az elévülés megszakadása nem következik be a perben nem érvényesített követelésrész tekintetében. A Kúria álláspontja szerint kereset (fizetési meghagyás iránti kérelem) előterjesztése a nem érvényesített követelésrész tekintetében az elévülést megszakító joghatás kiváltására nem alkalmas.
A támadott határozat felperese (a panaszos) a Kúria fenti határozata ellen a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással terjesztett elő jogegységi panaszt. Ebben azt állította, hogy a támadott határozat jogkérdésben eltért a Kúria Pfv. 22.146/2017/8. (a továbbiakban: referenciahatározat), a Pfv.21.510/2021/8. és a Gfv.30.309/2020/11. számú közzétett és ezáltal precedensképes határozataitól úgy, hogy az eltérés nem volt indokolt, illetve ha indokolt lett volna, úgy ezt a Kúria csak jogegységi eljárás lefolytatása után tehette volna meg. Mindezért a támadott határozat hatályon kívül helyezését és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A panaszos álláspontja szerint a Kúria ítélkezési gyakorlata egyértelmű volt annak a jogkérdésnek a megítélésében, hogy a korábbi bírósági igényérvényesítés elévülést megszakító hatása kiterjed az olyan követelésrészre, amelynek érvényesítésére csak később, az elévülési idő leteltét követően, egy új eljárás keretében kerül sor. A panaszos ennek alapján azt állította, hogy a Kúria korábbi gyakorlata egyértelmű a fenti jogkérdésben: elévülést megszakító joghatást tulajdonított a korábbi igényérvényesítésnek.
A jogegységi panasz eljárásban eldöntendő elvi jogkérdés tehát az volt, hogy a bírósági igényérvényesítés elévülést megszakító hatása kiterjed-e egy olyan követelésrészre, amelynek érvényesítésére csak később, az elévülési idő elteltét követően kerül sor.
A Jogegységi Panasz Tanács ezzel kapcsolatban egyrészt kiemelte, hogy a 6/2022. Jogegységi határozatban elfogadott értelmezés szerint, ha a fél a korábban előterjesztett keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelmében) saját akaratelhatározása folytán az anyagi jog szabályai szerint őt megillető követelésének csak egy részét érvényesítette, úgy a korábban meghozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki a még el nem bírált követelésrészre az új eljárás megindítását. Másrészt azonban ez azt is jelenti, hogy a bíróság az új eljárásban a követelés korábban érdemben el nem bírált anyagi jogi feltételeit vizsgálja.
A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint a 6/2022. Jogegységi határozat tartalmával ellentétes lenne az a jogértelmezés, hogy egy részkövetelés bírósági úton történő érvényesítése az abban a bírósági eljárásban nem érvényesített követelésre is megszakítja az elévülést. Ennek alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy a referenciahatározatban elfogadott jogértelmezés a továbbiakban nem követhető, mivel az elévülés megszakadása kizárólag a bírósági úton érvényesített követelésre nézve következhet be az igényérvényesítés időpontjában.
A Jogegységi Panasz Tanács mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a Kúria a panasszal támadott határozatában indokoltan tért el a referenciahatározatban foglaltaktól, ezért a támadott határozatot hatályában fenntartotta.
dr. Bodzási Balázs
közjegyző, egyetemi docens
Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudomány Kar
Polgári Jogi Tanszék
A végrendeletet kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata a lehetőség szerint a legmesszebbmenően érvényre jusson és a végrendelet érvényes legyen (favor testamenti elve)