Jogegységi határozat száma: 14/2025. JEH határozat
A Kúria előzetes döntéshozatali indítványt előterjesztő indítványozó tanácsa indítványában kiemelte, hogy szerződésre előírt írásbeli alakszerűség egyik kelléke a szerződés aláírása. Az aláírás nélküli okirat nem minősül megfelelő alakiságú nyilatkozatnak. Az aláírás mint alaki kellék teljesíthető személyesen, vagy képviselő útján (a személyhez kötött jognyilatkozatok kivételével). Más személy általi eljárás esetén a képviseleti jogosultságnak magából az aláírásból ki kell derülnie, a névaláírásnál a saját nevét kell az aláírónak megtennie, és utalni szükséges a képviseleti jogra.
Az indítványozó tanács álláspontja szerint az álképviselettől el kell határolni azt az esetet, amikor a szerződés megkötésénél más helyett (és nem nevében) olyan személy jár el, aki nem a szerződő fél, ennek ellenére a szerződésen aláíróként a szerződő fél nevét írja alá, magát a szerződő félnek adja ki. Az álképviselő felfedi saját személyét, tehát a képviselt képviseletében úgy ír alá, hogy feltünteti azt a fontos körülményt, hogy az aláírás nem a képviselttől származik, hanem a képviselőtől. Az álképviseletnél tehát el lehet különíteni a képviselt személyt és be lehet azonosítani a képviselő személyét, és a képviselő vonatkozásában a jogosultság meglétét vagy hiányát kell vizsgálni.
Ehhez képest nem lehet álképviseletről beszélni olyan esetekben, amikor a „képviselt” személy neve fölött az eljáró személy úgy ír alá, hogy abból harmadik személy arra a következtetésre juthat, hogy az aláírás közvetlenül a vele szerződő féltől („képviselttől”) származik, tehát nem lehet álképviseletnek nevezni azt az esetet, ha az aláíró a szerződő fél („képviselt”) aláírását hamisítja. Ilyen esetben az aláíró nem akarja személyazonosságát felfedni és nem akar jogi értelemben képviselőként eljárni.
Mindebből az indítványozó tanács szerint az következik, hogy az álképviselő ismeretlen, illetve be nem azonosítható személy nem lehet, és a hamis vagy hamisított jognyilatkozatot utólagosan jóváhagyni fogalmilag kizárt, mert a jóváhagyás jogalapja, a más személy nevében való eljárás ebben az esetben hiányzik. Utalt arra a legfelsőbb bírósági gyakorlatra is, amely szerint hamisított aláírással ellátott szerződéshez joghatások nem fűződhetnek, ilyen szerződésre jogot alapítani nem lehet.
Ennek alapján az indítványozó tanács szerint az ismeretlen személytől származó aláírást tartalmazó olyan szerződés, amelyre jogszabály szab kötelező írásbeli alakot, semmis. Ha a szerződésen szereplő aláírás hamisnak bizonyul, a szerződést a fél helyett (és nem a képviseletében) ismeretlen személy írja alá, a Ptk. képviseletre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. A képviseleti minőség megállapíthatóságának, a szerződő fél és a szerződést ténylegesen aláíró személy elkülöníthetőségének hiányában a Ptk. szerinti álképviselet szabályai sem alkalmazhatók, ezért a szerződés utólagosan nem hagyható jóvá.
A fentiekkel összhangban a Jogegységi Panasz Tanács is kiemelte: ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy egy jognyilatkozat megtételénél olyan személy járt el, aki álképviselőnek minősül, a jognyilatkozatból ki kell derülnie, hogy nem a fél személyesen, hanem nevében képviselő járt el, vagyis a képviselő személyének beazonosíthatónak kell lennie. Az álképviselet egyik lényeges vonása az álképviselővel szerződő fél által érzékelt képviseleti jog látszata.
Helyesen tért ki arra az indítványozó tanács, hogy „az álképviselő felfedi saját személyét”, tehát a képviselt képviseletében úgy ír alá, hogy feltünteti azt a fontos körülményt, hogy az aláírás nem a képviselttől származik, hanem a képviselőtől. Ebből következően álképviseletnél el lehet különíteni a képviselt személyt és be lehet azonosítani a képviselő személyét, és a képviselő vonatkozásában a jogosultság meglétét vagy hiányát kell vizsgálni.
Ehhez képest nem lehet álképviseletről beszélni olyan esetekben, amikor valaki a „képviselt” személy neve fölött úgy ír alá, hogy abból harmadik személy arra a következtetésre juthat: az aláírás közvetlenül a vele szerződő féltől („képviselttől”) származik, tehát nem lehet álképviseletnek nevezni azt az esetet, ha az aláíró a szerződő fél („képviselt”) aláírását tünteti fel a jognyilatkozaton. Ilyen esetben a képviselet szabályai nem alkalmazhatók.
Abban az esetben tehát, ha a szerződő fél nevében ismeretlen személy úgy írja alá a kötelező írásbeli alakhoz kötött szerződést, hogy a képviselt nevét írja le, a képviselet, illetve az álképviselet szabályai nem alkalmazhatók. A Jogegységi Panasz Tanács egyetért az indítványozó tanáccsal abban, hogy a képviselő (álképviselő) képviseleti minőségének magából az okiratból megállapíthatónak kell lennie, a szerződő fél és a képviselő elkülöníthetősége elengedhetetlen.
A kifejtettek alapján a Jogegységi Panasz Tanács arra a következtetésre jutott, hogy ha a jogszabály a szerződés megkötéséhez alaki követelményként írásba foglalási kötelezettséget ír elő, a szerződő fél helyett ismeretlen személy által aláírt szerződés esetén az álképviselet szabályai nem alkalmazhatók, következésképpen az alaki hiba nem orvosolható a szerződő fél utólagos jóváhagyásával.
A Jogegységi Panasz Tanács végül kiemelte azt is, hogy e jogértelmezést a tárgyalt jogintézmények főbb szabályainak egyezésére tekintettel – a jogbiztonság és a kiszámítható jogalkalmazás érdekében – a régi Ptk. és a Ptk. hatálya alatt indult ügyekben egyaránt alkalmazni kell.
DR. BODZÁSI BALÁZS
közjegyző, egyetemi docens
Károli Gáspár Református Egyetem
Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék
