Az ügy középpontjában egy francia szabályozás áll, amely a könyvek nem könyvesboltban történő átvétele (házhoz szállítás, átvevőpont stb.) esetén kötelező minimális szállítási díjat ír elő a kiskereskedők számára. A hatályos francia könyvár‑törvény tiltja az ingyenes könyvszállítást, és felhatalmazza a kulturális és a gazdasági minisztert, hogy rendeletben határozza meg a minimális szállítási díjat, figyelembe véve a postai piaci árakat és a könyvesbolthálózat fenntartásának szükségességét. A 2023. április 4‑i miniszteri rendelet ennek megfelelően 3 euró bruttó minimális díjat állapít meg 35 euró alatti könyvrendelés esetén, és valamennyi 35 euró feletti rendelésre is előír egy 0 eurót meghaladó, kötelező minimális szállítási díjat. Az Amazon EU – amely jelentős részben más tagállambeli raktárakból szolgálja ki a francia piacot – e rendelet megsemmisítését kérte a francia Conseil d’État előtt, arra hivatkozva, hogy a szabályozás sérti az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelvet, a szolgáltatási irányelvet (2006/123/EK), valamint az áruk szabad mozgását biztosító EUMSZ 34. cikket.
A francia kormány azzal védekezett, hogy a minimáldíj célja a szerkesztői és kulturális sokszínűség, illetve a helyi könyvesboltok hálózatának védelme, vagyis klasszikus könyvpiaci és kultúrpolitikai közérdek, amelyet a 2006/123/EK irányelv 1. cikk (4) bekezdése és 5. preambulumbekezdése kifejezetten tiszteletben hagy. A Conseil d’État ezért három kérdést tett fel az EUB‑nak. Először: a 2006/123/EK irányelv 1. cikk (4) bekezdése úgy értelmezendő‑e, hogy az ilyen, kulturális sokszínűséget célzó nemzeti intézkedést eleve kizárja az irányelv hatálya alól, vagy csupán annyit jelent, hogy kulturális indok alapján igazolható a 16. cikk szerinti korlátozás? Másodszor: ha a szolgáltatási irányelv alkalmazandó, kizárja‑e ez az elsődleges jog (EUMSZ 34., 56. cikk) szerinti vizsgálatot, vagy a nemzeti intézkedést az uniós alapszabadságok szempontjából is ellenőrizni kell? Harmadszor: az ilyen minimáldíj‑szabályt az áruk szabad mozgása (EUMSZ 34.) vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága (EUMSZ 56.) felől kell‑e megítélni, és tekinthető‑e az 1993. évi Keck–Mithouard ítélet szerinti „értékesítési módnak”, amely bizonyos feltételek mellett kívül esne az EUMSZ 34. cikken.
Az EUB először a szolgáltatási irányelv alkalmazhatóságát vizsgálta. Megállapította, hogy a könyvkiskereskedelem – a könyvek házhoz szállításával együtt – a 2006/123/EK irányelv 4. cikk 1. pontja szerinti „szolgáltatás” (díjazás ellenében nyújtott gazdasági tevékenység), ezért főszabály szerint az irányelv hatálya alá esne. Ugyanakkor a 2006/123/EK irányelv 1. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy az irányelv „nem érinti” a kulturális vagy nyelvi sokszínűség védelme vagy előmozdítása érdekében hozott, az uniós jognak megfelelő nemzeti intézkedéseket. E kifejezést és kontextusát értelmezve – a 11. preambulumbekezdés, a jogalkotási anyagok és a Cilevičs‑ügyben követett megközelítés alapján – a Bíróság arra jutott, hogy ez a klauzula valójában a szolgáltatási irányelv hatályát korlátozza: az ilyen kultúrpolitikailag indokolt intézkedések nem tartoznak a 2006/123/EK irányelv anyagi hatálya alá. Mivel a francia minimáldíj‑szabályt kifejezetten a kulturális sokszínűség, a szerkesztői pluralizmus és a könyvesbolthálózat védelmével indokolták, az EUB úgy tekintette, hogy az a 2006/123/EK irányelv 1. cikk (4) bekezdésének hatálya alá esik, ezért e konkrét ügyben nem a szolgáltatási irányelv, hanem közvetlenül az EUMSZ 34. és 56. cikk alkalmazandó. Hasonló érveléssel a Bíróság megállapította, hogy a 2000/31/EK elektronikus kereskedelmi irányelv 1. cikk (6) bekezdése ugyanezt a védőklauzulát tartalmazza, így az sem alkalmazható a kulturális sokszínűséget célzó francia intézkedésre.
A harmadik kérdésre adott válaszban a Bíróság azt vizsgálta, melyik alapszabadság az elsődleges. Mivel a vitatott szabály nem a szállítási szolgáltató és a kiskereskedő közötti szerződési viszonyokat, tarifákat vagy feltételeket rögzíti, hanem azt határozza meg, milyen minimális díjat kell a vevőnek fizetnie a könyv házhoz szállításáért, az intézkedés közvetlenül a könyv – mint áru – fogyasztói végárát érinti. Az EUB ezért úgy ítélte meg, hogy a nemzeti szabályozás elsődlegesen az áruk forgalmára hat, és azt kizárólag az EUMSZ 34. cikk – az áruk szabad mozgása – fényében kell vizsgálni; az EUMSZ 56. cikk (szolgáltatásnyújtás szabadsága) itt csak másodlagos, kapcsolódó jellegű. A Keck–Mithouard ítélet fényében a Bíróság azt vizsgálta, minősülhet‑e a minimáldíj‑szabály „értékesítési módnak”. Ezt kizárta, egyrészt azért, mert a szabály nem csupán a könyv „milyen feltételek mellett” történő értékesítésére, hanem a vevő által fizetendő teljes árra hat, másrészt pedig azért, mert a távértékesítést és az olyan szereplőket terheli jobban, mint az Amazon, amelyek elsősorban házhoz szállításra építik üzleti modelljüket. A szabály tehát a más tagállamokból érkező könyvek piacra jutását különösen terhelheti, és ezért az EUMSZ 34. cikk értelmében mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
Összességében a Bíróság kimondta, hogy kizárja a szolgáltatási irányelv hatálya alól az olyan nemzeti intézkedést, amely a kulturális sokszínűség védelme vagy előmozdítása érdekében minimális szállítási díjat állapít meg a nem könyvesboltban átvett könyvek értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásra. Az ilyen intézkedés uniós joggal való összhangját kizárólag az EUMSZ 34. cikk fényében kell vizsgálni, mert az elsősorban az áruk szabad mozgását érinti, és nem tekinthető a Keck‑féle „értékesítési módnak”. Az arányossági és igazolási kérdések – vagyis hogy a kulturális sokszínűség valóban igazolja‑e a forgalmi korlátozást – a nemzeti bíróságra hárulnak a továbbiakban.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: C-366/24. sz. ügy, Amazon EU, 2025. december 18-i ítélet, ECLI:EU:C:2025:990
