A Magyar Munkajogi Társaság több tagja nemcsak munkaügyi szakigazgatási tisztviselőként, munkaügyi bíróként, valamint munkaügyekre szakosodott ügyvédként dolgozik, hanem fő-, vagy mellékállásban részt vesz az egyetemi oktatásban és munkatudományi elméleti kutatói és szakirodalmi munkásságot is kifejt. Közülük többen, különösen a főállású munkajogi és munkaügyi oktatók, valamint kutatók tudományos és oktatói előmenetelük szempontjából érdeklődnek a felől, hogy milyen feltétele teljesítése mellett tudnak sikeresen habilitálni, vagy a már habilitáltak egyetemi tanári kinevezésre sikeresen pályázni. Ugyanez a helyzet a Magyar Jogászegylet más jogterületein bíróként, ügyészként, ügyvédként, valamint közigazgatási jogászként dolgozó kollega esetében is, akik szintén mellékfoglalkozásként valamelyik egyetem jogi, közgazdaság-, vagy más társadalomtudományi karán, műszaki, valamint agráregyetem jogi tanszékén oktatnak és tudományos munkát is folytatnak. Vannak olyanok is közülük, akik a Kúria tanácsadó testületének a tagjai. Többen azonban azért tettek le mind a kettőről, mivel mind a kettőnek a feltételei, vagyis a követelményrendszere részben túl szigorúan, vagy más okokból alig teljesíthetően kerültek megállapításra. Örvendetes hír, hogy új feltétel rendszer kerül kidolgozásra a MAB részéről mind a habilitációs, mind pedig az egyetemi tanári kinevezés feltételeinek meghatározása tekintetében.
Ugyanis a korábbi feltételrendszer két vonatkozásban is alkotmány-, illetve alaptörvény sértő volt. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy feltételként jelent meg, hogy mind a habilitációra, mind az egyetemi tanárii kinevezésre vonatkozó pályázatnál előírás volt, hogy a pályázat elbírálása idején a feltételek tekintetében előírt Q 1 és Q 2 folyóiratok akkor is e minőéggel rendelkezzenek, amikor a pályázat elbírálását a MAB végzi. Ez az elvárás a pályázót a kért jog megszerzése tekintetében teljes bizonytalanságban tartja és a MAB a már korábban megszerzett feltételt a pályázótól független körülmény alapján elvonhatja, vagyis tőle független körülménytől függ, hogy a pályázó megfelel-e a habilitálás feltételeinek, illetve egyetemi tanárrá vállhat-e, vagy sem, holott ő minden feltételt teljesített. Ez megszerzett jogosultság méltánytalan és közvetve alkotmánysértő figyelmen kívül hagyását jelenti és ez által sérti az Alaptörvény XV. cikkelye (2)-ik bekezdésének az utolsó fordulatát, miszerint „Magyarország az alapvető jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen…egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül biztosítja”. Szükségesnek látom figyelembe venni a (4)-ik bekezdést is, miszerint „Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.” Ez a külön intézkedés az Esélyegyenlőségi törvényből fakad, amit leront a MAB eddig érvényben volt feltételrendszere.
Másrészről esélyegyenlőséget sért az is, hogy a MAB által javasolt habilitációs feltételek között az egyetemi tanári kinevezés mással ki nem váltható feltételei között szerepel az is, hogy a habilitálni kívánó jelöltnek is a pályázata benyújtásakor legalább egy általa témavezetőként sikeresen védett doktort (Ph.D) tudjon felmutatni, vagy két sikeresen védett doktorandusz esetében társ témavezető volt. Ezt a feltételt általában azok a Ph. D-vel rendelkező oktatók nem tudják teljesíteni, akik a saját tárgyukat olyan egyetemen, pl. jogot közgazdaság tudományi, vagy több irányú műszaktudományi karon oktatják nem fő-, hanem csak melléktárgyként, amely azonban az adott szakmában szükséges szakjogágként szerepel. Ilyen az agrárjog, a munkajog, a szabadalmi jog, amelynek művelői és oktatói kiváló tudósok lehetnek, de nem tudnak előre lépni, mert nem tudnak doktoranduszt szerezni, mivel az ilyen szakma-orientált egyetemeken és főiskolákon hiányzik a felhozott példák esetében a jogi kar. Ez az eddig érvényesült megkötöttség közvetlenül az Esélyegyenlőségi törvény közvetlen előírásán túlmenően közvetve az Alaptörvény XV. cikkelyét, különösen a (4). bekezdését sérti.
Mindezek figyelembevételével javasolnám a Q-s folyóiratok feltételként történői figyelmen kívül hagyását, már csak azért is, mert egyes folyóiratokat a habilitálásra, valamint egyetemi tanárságra pályázók „művileg” ál Q-s minőségnek megfelelőre „felépítik” és emiatt sok olyan Q minősítésű folyóirat van külföldön, amelyet az adott szakma nem olvas, figyelmen kívül hagy. Ugyanakkor az is fennáll több rangos, vagy kevésbé rangos külföldi folyóírat részéről, hogy a szerzőktől a tanulmányuk közzétételéért forintban milliós nagyságrendű befizetést igényelnek valutában, többnyire euroban, vagy dollárban, esetleg svájci frankban.
Ezen túlmenően a habilitációs témavezetéssel kapcsolatos feltételrendszert is szükséges lenne kiválthatóvá tenni, pl. más karral történő tudományos együtt működéssel lehessen helyettesíteni. Sőt a Q minősítés „lutri” jellege miatt eltörlését javasolnám és a hazai, valamint a külföldi folyóiratok stabil besorolási minősítését javasolnám csak figyelembe venni. Abból kiindulva, hogy manapság az a gyakorlat, hogy a fiatal oktatók a PhD. értekezés néha ambivalens módon sikeres megvédését követően azonnal témavezetésre törekszenek, mégpedig úgy, hogy az idősebb habilitált oktatóktól elorozzák, gyakran a kari vezetés támogatásával doktoranduszaikat, sokszor a védés előtt, arra hivatkozással, hogy már neki meg van a habilitációja és/vagy az egyetemi tanári kinevezése. Ez által az eredeti témavezető fáradságos előzetes munkájának a gyümölcsét méltatlanul más aratja le.
Ezeket a problémákat „A tudományos fokozatszerzés és az egyetemi habilitációra bocsájtás feltételeink problémái” című cikkemben a „Magyar Tudomány” 2025/3. számának Vitafórum rovatában (E-folyóirat) megírtam. (580-583. p.) Javaslom a MAB-nak az ottleírtak figyelembevételét.
Prof. em. Dr. Prugberger Tamás D. Sc.
az MTA. Eötvös József babérkoszorús doktora, a Magyar Munkajogi Társaság tagja, Miskolci Egyetem, Állam és Jogtudományi Kar
