A Negyvenhetedik Jogász Vándorgyűlés „Felelősségi kérdések a magánjogban” című szekciójában Bodzási Balázs közjegyző, egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének oktatója a polgári jogban felmerülő felelősségi kérdésekről tart előadást.
A felelősség polgári jogunk egyik alapintézménye. Bár a két kifejezést egymás szinonimájaként is használjuk, a felelősséget el kell határolni a helytállási kötelezettségtől. A fogalmi tisztázás azért sem könnyű, mert mind a felelősségnek, mind pedig a helytállási kötelezettségnek több jelentése is van. Szűkebb értelemben felelősség alatt egy kötelezettség megszegésének szubjektív alapú (szubjektív feltételű) jogkövetkezményét értjük. A szubjektív felelősségi szankció alól mindig van helye kimentésnek. Ennek két tipikus esetköre a kontraktuális és a deliktuális felelősség. Ezzel szemben helytállási kötelezettség alatt egy kötelezettség nem teljesítése vagy nem megfelelő teljesítése esetén beálló objektív jogkövetkezményt értünk, amely független a szankcionált magatartást tanúsító személy tudati és akarati állapotától, így ez alól kimentésnek sincs helye. A helytállási kötelezettséget kimondó jogszabályi rendelkezéseket ezért kockázattelepítő szabályoknak is tekinthetjük. A társasági jogban például a társaság tagjainak korlátolt felelőssége egyúttal azt is jelenti, hogy a társaság üzleti-gazdasági tevékenységével együttjáró kockázatokat a jogi szabályozás végső soron a társaság hitelezőire telepíti.
A felelősség kapcsán a kötelem fogalmát is érinteni kell, amelyhez a felelősség szankcióként kapcsolódik. A felelősség másik elengedhetetlen feltétele pedig a kötelemszegés. Ezért a felelősség kapcsán a kötelem, illetve a szerződés teljesítésére, valamint a szerződésszegésre vonatkozó szabályokra is ki kell térni. A szerződésszegéshez kapcsolódik a kontaktuális felelősség, amelyet a Ptk. – a korábbi kódextől eltérően – élesen elválaszt a deliktuális felelősség szabályaitól.
A kötelem teljesítéséért a kötelezett teljes vagyonával köteles helytállni (teljes vagyonával felel). Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kötelezett rendelkezik is megfelelő vagyoni fedezettel a kötelem teljesítéséhez. Önmagában az nem minősül szerződésszegésnek (kötelemszegésnek), ha az adósnak a kötelem létrejöttekor nincs kellő vagyoni fedezete a kötelezettség teljesítésére. Megfelelő vagyoni fedezettel a teljesítéskor, a teljesítés felajánlásakor kell rendelkeznie a kötelezettnek.
A polgári jogban főszabályként érvényesülő korlátlan helytállási kötelezettség nem jelenti azt, hogy a kötelezett ténylegesen korlátlan forrásokkal is rendelkezik a kötelezettség teljesítéséhez. A korlátlan helytállási kötelezettség csak annyit jelent, hogy nincs a kötelezett vagyonának olyan eleme, amely ne lenne igénybe vehető a követelés kikényszerítése során. Ennek ellenére is lehetnek azonban jogi következményei annak, ha valaki úgy vállal kötelezettséget, hogy már a kötelezettségvállaláskor tisztában van azzal, hogy nincs kellő vagyoni fedezete a kötelezettség teljesítésére. Miként annak is lehetnek, ha eredetileg volt ugyan reális esélye a teljesítésre, azonban utóbb a meglévő vagyona oly mértékben csökkent, hogy abból már a teljesítés nem lehetséges. Ezekre az esetekre ugyan a polgári jog nem, a büntetőjog azonban reflektál. A bírói gyakorlat szerint ugyanis bűncselekménynek, csalásnak minősülhet, ha valaki úgy köt szerződést, hogy tudatában van annak, hogy később sem lesz képes teljesíteni, és nem is áll szándékában a teljesítés (lásd BH 2021.251.).
