A törvényjavaslatot egyéni képviselői indítványként nyújtották be, a „pedofil bűnelkövetők elleni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” címmel. Elöljáróban megjegyzendő, hogy e címadás nem szerencsés, hiszen a kriminológiai, kriminálpszichológiai ismereteink szerint a Btk.-módosítással célzott, a gyermekek sérelmére szexuális bűncselekményeket elkövető személyek jelentős része nem pedofil hajlamú, hanem cselekménye szexualizált erőszaknak, magánéletbeli hatalommal való visszaélésnek tekinthető. A gyermekek sérelmére elkövetett, traumatizáló, súlyos bűncselekményekről van szó, és ezek súlya egyáltalán nem függ attól, hogy az elkövetőnek vannak-e pedofil hajlamai vagy sem. Szintén az alapvető kriminológiai tézisek közé tartozik, hogy a gyermekek ezen bűncselekmények áldozatává leggyakrabban a családi, hozzátartozói kapcsolataikban, vagy más nevelési-felügyeleti viszonyban válnak. Ezek a körülmények már eddig is minősített esetként szerepeltek a releváns bűncselekményi tényállásokban, büntetési tételeiket pedig e törvényjavaslat tovább szigorítja.
A törvényjavaslat kiterjesztené a feltételes szabadságra bocsátásból való kötelező kizárás eseteit a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni
bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személyekre. Ez gyakorlatilag valamennyi 12. éven aluli személy sérelmére elkövetett bűncselekményre igaz, de – a törvényjavaslat további módosításait figyelembe véve – e körbe esik már akár egyetlen gyermekpornográf kép átadása is, akár akkor is, ha az azon szereplő személy a tizennyolcadik évéhez közeli.
A további szankciós szabályok körében a törvényjavaslat pontosítja a foglalkozástól eltiltás kiszabásának kötelező esetkörét, abban a gyermekpornográfia bűncselekményét kifejezetten nevesítve, annak érdekében, hogy az eltiltás kötelező alkalmazási köre e bűncselekmény esetén – a de lege lata helyzettel ellentétben – már ne jogértelmezési kérdés legyen. A javaslat bővíti a pártfogó felügyelet kötelező alkalmazási körét: ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére szexuális bűncselekményt elkövető felfüggesztett szabadságvesztést kapna, akkor ez esetben kötelezően pártfogó felügyelet alatt fog állni. A jelenlegi joggyakorlatot és a törvényjavaslat szigorító rendelkezéseit is figyelembe véve ilyen helyzet legfeljebb a 12-14 év közötti sértettek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés (Btk. 198. §) legenyhébb tárgyi súlyú eseteiben, a szeméremsértés (Btk. 205. §) bűncselekményénél és a gyermekpornográf felvétel megszerzése vagy mondjuk e felvétel átadásának legenyhébb tárgyi súlyú eseteiben fordulhat majd elő. Kiemelendő, hogy a gyermekek sérelmére szexuális cselekménnyel elkövetett bűncselekményeket már a jelenlegi bírói gyakorlat is kifejezetten szigorúan, sok esetben hosszú tartamú végrehajtandó szabadságvesztéssel bünteti. Tekintettel arra, hogy e súlyosabb cselekmények elkövetői a feltételes szabadságra bocsátásból eleve kizártak lesznek, így az ő pártfogó felügyelet alá helyezésüket a törvényjavaslat nem veti fel.
A 12. éven aluli gyermekek sérelmére elkövetett szexuális erőszak akár már tényleges erőszak vagy fenyegetés alkalmazása nélkül is öt évtől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő, ha azt hozzátartozóként vagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követik el, vagy azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el. Megjegyzendő, hogy ez a büntetési tétel magasabb, mint az emberölés alapesetének büntetési tétele. Ha ezek a körülmények tényleges erőszak alkalmazásával vagy élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel párosulnak, a büntetés minimuma tíz évi szabadságvesztésre nő, ami az emberölés minősített esetével azonos szintű határozott tartamú szabadságvesztési tételt eredményez.
A Btk.-t módosító javaslat alapjaiban átszabná a gyermekpornográfia jelenlegi tényállását. A büntetési tételek valamennyi esetben szigorodnának, és alapvető – jogtárgyi szempontból is érdekes kérdést felvető – változás, hogy a felvétel készítése a legsúlyosabb alapeseti magatartások, azaz a kereskedés és nagy nyilvánosságra hozzáférhetővé tétellel azonos, öt évtől tíz évig tartó szabadságvesztéssel lenne büntetendő. Ha pedig a gyermek a tizenkettedik életévét nem töltötte be, akár egyetlen felvétel készítése is az emberölés alapesetével azonosan, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő; sanyargató vagy erőszakkal való elkövetés esetén pedig húsz évre emelkedne a büntetési tétel maximuma. Új minősítő körülményt képezne, ha a bűncselekményt hivatalos személy e minőség felhasználásával követné el. A törvényjavaslatról megjelent számos sajtóhír ezt a minősítő körülményt Kaleta Gábor volt perui nagykövet esetével hozta összefüggésbe. Ezt a laikus megközelítést mindenképpen korrigálni szükséges, hiszen önmagában az, hogy valaki hivatalos személy, a minősített esetért való felelősséghez nem elegendő. Sőt, más ilyen minősítő körülményt tartalmazó bűncselekményekkel – pl. a zsarolással [Btk. 367. § (2) bekezdés c) pont] vagy a személyes adattal visszaéléssel [Btk. 219. § (4) bekezdés] – ellentétben világosan prognosztizálható, hogy a gyermekpornográfiánál a hivatalos személyi jellegnek nem lesz valódi gyakorlati megállapíthatósága. Az elkövetők e cselekményeiket magánemberként követik el. Puszta szimbolikus jogalkotásról lenne tehát szó.
Szintén alapvető koncepcióváltást jelent, hogy a gyermekpornográfia törvényi fogalmába a valódi gyermekekről készített felvételek mellett bekerülnének a nem létező személyről készített valósághű ábrázolások is. A törvényjavaslat ezzel a vonatkozó 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk c) pontjának IV. alpontját implementálná a magyar jogrendszerbe. Az előterjesztői indokolás hangsúlyozza, hogy ez alatt a valósághoz megtévesztésig hasonló ábrázolást kell érteni, amikor nem lehet és nem is várható el annak megítélése, hogy valóságos-e az ábrázolt személy. A rajzfilmek és a festmények tehát nem értendők ide. E magyarázattal együtt is valószínűsíthető, hogy az ügyészi és bírói gyakorlatot komoly jogértelmezési kérdés elé fogja állítani a különböző animációs, digitális technikák büntetőjogi minősítése.
A Btk.-t módosító javaslat szimbolikus üzenete világos: a gyermekek, kiemelten a 12. éven aluliak sérelmére elkövetett nemi bűncselekményeket, ideértve a gyermekpornográfiát is, a Btk.-ban létező legsúlyosabb bűncselekmények közé emeli. E cikk keretein belül nem kívánunk a jogtárgyi kérdésekbe, és a jogtárgyvédelem arányossági kérdéseibe, más jogi tárgyakkal való összevetésbe bocsátkozni, pusztán egyetlen példával, a szexuális bűncselekményi körön belül, tehát azonos jogtárgyi körben érzékeltetjük a törvényjavaslat által célzott helyzet rendkívüli aránytalanságát. Ha az elkövető a 13 éves sértettel – konszenzuálisan – szexuális cselekményt végez, szexuális visszaélés miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha erről a szexuális cselekményről más – a gyermekkel érintkezésbe nem kerülve – képfelvételt készít, alapesetben is öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a szexuális cselekményt végző személy tizennyolc éven aluli, akkor ő nem követ el bűncselekményt [Btk. 198. § (1) bekezdés]. Ellenben a fiatalkorú osztálytársa, aki erről a szexuális cselekményről felvételt készít, gyermekpornográfia miatt akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető lesz [figyelemmel a Btk. 109. § (3) bekezdés c) pontjára], ha a javaslat törvényerőre emelkedik.
A törvényjavaslat elérhető itt: https://www.parlament.hu/irom41/16365/16365.pdf
Szerző: Szomora Zsolt
A részvételi díj meghatározása utazási csomag értékesítése esetén
