A Kúria egyik eljáró tanácsa jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta, mert el kívánt térni a Kúria másik tanácsa által hozott határozatban foglaltaktól. Az indítványozó tanács abban az ítéletben foglaltaktól kívánt eltérni, amely szerint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontja nem azt írja elő, hogy a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés valamilyen teljes hiteldíj mutatót (THM) tartalmazzon, hanem azt, hogy a THM a szerződésben a valóságnak megfelelően szerepeljen. A pénzügyi jogi szabályozás szigorú, kötelező jellegű előírásokat tartalmaz, ezért nem képezheti mérlegelés tárgyát az, hogy a szerződés szerinti THM és a valós THM milyen eltérést mutat.
A jogegységi eljárást indítványozó tanács jogi álláspontja szerint ezzel szemben az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján a kölcsönszerződés semmissége csak akkor állapítható meg, ha a szerződés egyáltalán nem tartalmazza a százalékban kifejezett éves THM-et, valamint annak számítása során figyelembe nem vett (esetleges) költségek meghatározását és összegét. A semmisség oka a jogszabály rendelkezéséből következően a THM feltüntetésének hiánya, így a THM esetleges téves megjelölése nem eredményezi a kölcsönszerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét. A valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem gyakorol közvetlen hatást a szerződés érvényességére. Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét nem eredményezi.
A jogegységi tanács elsőként meghatározta a THM fogalmát. A THM egy százalékban megadott érték, amely éves alapon azt fejezi ki, hogy a kölcsön összes költsége hogyan aránylik a folyósított kölcsön teljes összegéhez viszonyítva. A THM központi jelentőségű lehet a kölcsönökkel járó anyagi terhek mérlegelésekor, ezért jogszabályi garanciák vonatkoznak a kiszámításának szabályaira.
Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja értelmezésénél indokolt figyelemmel lenni a 6/2013. PJE indokolására [III: 2. a)]. A THM kapcsán a PJE azt rögzíti, hogy az egész szerződés érvénytelenségét az eredményezheti, ha a THM mértéke nincs a szerződésben rögzítve. A PJE a rendelkezés értelmezése körében úgy foglalt állást, hogy csak a THM hiánya és nem annak téves (hibás) megjelölése eredményez semmisséget.
Ezt az értelmezést támasztja alá a fogyasztónak nyújtott hitelekről szóló 2009. évi CLXII. törvény 16. § (1) bekezdésének 8. pontja, valamint 16. § (5) bekezdése is.
A jogegységi tanács az Európai Unió Bíróságának irányadó döntéseit is megvizsgálta. Ennek során arra a megállapításra jutott, hogy a Bíróság által az elemzéshez használt „megtévesztő” megfogalmazásból következik, hogy értelmezése szerint a THM feltüntetése esetén a THM-ben közölt adattartalom megfelelőségének vizsgálata nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés kategóriájába esik.
Ezt követően a jogegységi tanács az rHpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontjában körülírt semmisségi ok nyelvi-nyelvtani elemzését végezte el. Ennek során megállapította, hogy a törvényszöveg „nem tartalmazza a[…] THM-et” megfogalmazásának szószerinti nyelvtani értelmezésével arra lehet következtetést levonni, hogy az rHpt. semmisségi okként a THM megjelölésének teljes hiányát írja körül. Ez alá nem érthető a jelentéstartalmában lényegesen eltérő helyzet, a THM hibás (téves) megjelölésének esete. Lehetséges olyan nyelvi-nyelvtani megfogalmazás, amivel ez utóbbi eset is a törvényi előfeltétel körébe vonható („nem, vagy nem megfelelően tartalmazza”), amiből a contrario következik, hogy ha nem ilyen megfogalmazású a normaszöveg, akkor a jogalkotói szándék, akarat nem terjedt ki arra, hogy a „nem a jogszabálynak megfelelően” előírt vagy számított THM-hez is semmisségi jogkövetkezményt fűzzön.
Miután a „nem tartalmazza” feltétel nyelvi-nyelvtani szempontból nem azonosítható a „nem megfelelően tartalmazza” megfogalmazással, ezért már ebből következik, hogy a semmisségi jogkövetkezmény jelentéstartalombeli kiterjesztéssel nem vihető át egy olyan jogi helyzetre, amit nem ír elő maga a normaszöveg.
A jogegységi tanács arra is felhívta a figyelmet, hogy a semmisségi okok köre kiterjesztő jogértelmezéssel nem bővíthető. A kiterjesztő értelmezés egyfelől sértené a jogbiztonságból fakadó kiszámítható normatartalom és a jogkövetkezmény kiszámíthatóságának alkotmányos elvét, másfelől nem állna összhangban az Alaptörvény 28. cikkében a jogértelmezésre kötelezően irányadó észszerűség követelményével sem. Ugyancsak a nem kiterjesztő értelmezést támasztják alá a magyar és uniós jogforrások jogalkotói akaratot tükröző indokolásai és a Bíróság fentebb ismertetett, e téren folytatott joggyakorlata is.
Mindezek alapján az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmissége akkor állapítható meg, ha az egyáltalán nem tartalmazza a THM-et (valamint az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét). Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a szerződés rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségét nem eredményezi. A valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem okozza a szerződés semmisségét, ilyenkor egyéb jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor. Ha pedig a feltüntetett THM magasabb a valósnál, nem a fogyasztó, hanem a pénzügyi intézmény kerülhet emiatt hátrányos helyzetbe a más pénzügyi intézmények által tett ajánlatokhoz képest, ez pedig a fogyasztó érdekében előírt jogkövetkezmény levonásának eleve nem lehet a hivatkozási alapja.
A THM-et feltüntető szerződések esetén a nem valós, vagy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően feltüntetett THM vizsgálatára és jogi következményeinek levonása nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés alapján kerülhet sor.
Megjegyzés:
A teljes hiteldíj mutatóval kapcsolatos részletes szabályokat mond ki a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 4. §-a a hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció (reklám), 6. § (1) bekezdésének 8. pontja a hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatás, 17/A. §-a a hitelszerződés feltételei kapcsán.
Szerző: Bodzási Balázs
Felszámolási eljárás és végrehajtási eljárás egymáshoz való viszonya