A Kúria 7/2021. PJE határozata
A szerződésátruházás törvényi szabályozására – bár ezt a jogintézményt a korábbi bírói gyakorlat is elismerte – az új Ptk. keretében került először sor. A szerződésátruházás a Ptk. alapján a szerződésből kilépő felet megillető, illetve terhelő jogok és kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő olyan átruházását jelenti, amely a jogviszony folytonosságának fennmaradása mellett a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között jogutódlást eredményez.
A szerződésátruházás háromoldalú megállapodás, amelyről a Ptk. 6:208. § (1) bekezdése így rendelkezik: „A szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról.”
A szerződésátruházás azonban nemcsak szerződésen, hanem jogszabályon is alapulhat. Ez utóbbi esetben a szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség jogszabály rendelkezése alapján száll át másra. Ezzel kapcsolatban a Ptk. 6:211. §-a a következőket mondja ki: „Ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
A jogszabályon alapuló szerződésátruházással kapcsolatban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénynek (a továbbiakban: Ptké.) 2016. január 6-tól hatályos 53/C. § (1) bekezdése így rendelkezik: „Ha a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség Ptk. hatálybalépését követően jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, úgy erre a Ptk. 6:211. §-át kell alkalmazni.” A (2) bekezdés azonban ezt a következőkkel egészíti ki: „Az (1) bekezdés szerinti esetben a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél tekintetében a szerződést megszűntnek, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél tekintetében pedig a szerződést az átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell tekinteni.”
A Kúria jogegységi eljárás lefolytatását indítványozó tanácsa annak az elvi jelentőségű kérdésnek a megválaszolását kérte a Kúria jogegységi tanácsától, hogy a szerződésátruházással kapcsolatos vitás kérdések megítélése során a Ptk.-nak a szerződésátruházást jogutódlásként szabályozó 6:208. §-át és 6:211. §-át, vagy a Ptké.-nek a szerződésátruházást a szerződés megújításaként (novációként) kezelő 53/C. § (2) bekezdését kell elsődlegesen alkalmazni. E szabályok együttes alkalmazása ugyanis – bár szabályozási tárgyuk azonos – ellentétes tartalmukra tekintettel kizárt.
A Kúria egy korábbi ügyben eljáró tanácsa úgy foglalt állást, hogy a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésében foglalt konstrukcióra novációként kell tekinteni. Ezzel kapcsolatban az eljáró tanács az Alkotmánybíróság 22/2018. (XI. 20.) AB határozatára (72. pont) is hivatkozott. Ennek alapján pedig a mezőgazdasági haszonbérlet esetében a szerződésbe belépő fél nem válik a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél közötti korábbi, megszűnt szerződés alanyává.
Az indítványozó tanács álláspontja szerint ezzel szemben az, hogy a Ptk. 6:208. §-a a szerződésátruházást jogutódlásként szabályozza. Ezt pedig a Ptk. 6:211. §-a értelmében a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházásra is megfelelően alkalmazni kell. A Ptké. 53/C. § (2) bekezdése ezért, amely a szerződésátruházást novációnak tekinti, ellentétes a Ptk. 6:208. §-ával. Emiatt a Ptké. 53/C. § (2) bekezdése nincs összhangban a Ptké. rendeltetésével, szabályozási céljával, nem szolgálja a Ptk.-ban szereplő magánjogi szabályozás megfelelő érvényesülését, a jogrendszer koherenciájának megőrzése mellett történő, zökkenőmentes hatálybalépését. A Ptké. olyan jogintézményt (nováció) kíván életre kelteni, amelyet sem a régi Ptk., sem a Ptk. nem ismer, és amelynek fogalma, tartalma még a jogtudományban, a jogirodalomban sem tisztázott.
Az indítványozó tanács álláspontja szerint a Ptké. rendeltetése, hogy a Ptk. hatálybalépését segítse, ezért nem tartalmazhat olyan normát, amely a Ptk. tételes szabályát írja felül. A szerződésátruházással kapcsolatos vitás kérdések megítélése során ezért a Ptké. 53/C. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
A jogegységi tanács a feltett kérdés megválaszolása során elsőként arra mutatott rá, hogy a bírói gyakorlat a régi Ptk. alkalmazása során – a szerződési szabadság elvéből kiindulva – elfogadta, hogy a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél háromoldalú megállapodásával a szerződési pozíció átruházható. A szerződésátruházásra a korabeli bírói gyakorlat úgy tekintett, hogy a jogviszony folytonosságának fenntartása mellett valósít meg alanycserét a kötelemben, tehát a szerződési pozícióban bekövetkező változás jogutódlás, amely nem eredményezi a szerződés megszűnését és új szerződés létrejöttét.
A szerződési pozíció átruházása tehát a gyakorlatban a Ptk. hatálybalépése előtti időszakban is széles körben alkalmazott megoldás volt, amelynek a lehetőségét a bírói gyakorlat is elismerte. A bírói gyakorlat általában úgy tekintette, hogy a szerződésátruházás jogutódlást eredményez, amely a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között nem keletkeztet új szerződést.
A Ptk. a szerződésátruházást önálló jogintézményként szabályozza azzal, hogy kiegészítő jelleggel az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő (6:210. §). A szabályozás értelmében a szerződésátruházás sui generis háromoldalú jogügylet, amely a szerződésben maradó, a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között jön létre. A fennálló kötelem megújítására irányuló elemet, vagyis novációs megoldást azonban a Ptk. nem tartalmaz. Nem írja elő a Ptk. azt sem, hogy a szerződésátruházással az elévülés, vagy bármely határidő folyása megszakadna. Mindezekből a jogegységi tanács álláspontja szerint az következik, hogy a jogviszony folytonosságát a szerződésátruházás nem érinti, vagyis a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között a szerződésátruházás eredményeként jogutódlás következik be.
A jogegységi tanács arra is felhívta a figyelmet, hogy a Ptk. 6:208. § (3) bekezdésének 2016. július 1-jei hatályba lépett módosításával az egyetlen novációra utaló elem is kikerült a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályozásából. A hatályos normaszöveg így szól: „A szerződésbe belépő félre átszálló jogosultság biztosítéka fennmarad. A szerződésbe belépő félre átszálló kötelezettség teljesítésének biztosítéka megszűnik, kivéve, ha a biztosíték kötelezettje a szerződésátruházáshoz hozzájárul.”
A jogegységi tanács álláspontja szerint a szerződésátruházás a Ptk. hatályos szabályozása értelmében a szerződést nem újítja meg, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között nem keletkeztet új szerződést, hanem jogutódlást eredményez. A jogviszony folytonossága a szerződésátruházást követően is megmarad.
A jogegységi tanács az Alaptörvény 28. cikkének értelmezése alapján is arra a következtetésre jutott, hogy a Ptk.-ban szabályozott szerződésátruházás nem nováció, hanem a szerződési pozíció tartalmát jelentő jogok és kötelezettségek olyan átruházása, amely a jogviszony folytonosságának fennmaradásával jogutódlást eredményez.
Ha a szerződésből származó jogok és kötelezettségek összessége jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a Ptk. 6:211. §-a a szerződésátruházás szabályait rendeli alkalmazni. Speciális előírásokat a törvény e körben nem tartalmaz. A Ptk. szabályai tehát nem tesznek különbséget a háromoldalú megállapodáson és a jogszabályon alapuló szerződésátruházás joghatásai között. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályon alapuló szerződésátruházás sem minősül a Ptk. szerint novációnak, hanem a jogviszony folytonosságának fennmaradása mellett jogutódlást eredményez.
A jogalkotó 2016. január 6-ai hatálybalépéssel a jogszabályon alapuló szerződésátruházásra vonatkozóan új rendelkezéseket iktatott a Ptké.-be. Ez az új szabályozás a jogszabályon alapuló szerződésátruházást a háromoldalú megállapodás alapján megvalósuló szerződésátruházáshoz képest részben eltérő joghatással ruházza fel, hiszen kimondja, hogy a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél tekintetében a szerződést új szerződésnek kell tekinteni. A Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének szabályozása ugyanakkor kizárólag a régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződéseket 2016. január 6-án vagy azt követően, jogszabály rendelkezése alapján érintő szerződésátruházásokra terjed ki. Nem vonatkozik azonban azokra a szerződésekre, amelyek esetében a szerződésátruházásra – akár a Ptk. hatálybalépését megelőzően, akár azt követően – a felek háromoldalú megállapodása alapján került, illetve kerül sor. Nem vonatkozik emellett azokra a régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződésekre sem, amelyeknél 2016. január 5-ig jogszabály rendelkezése alapján szálltak át másra a szerződésből származó jogok és kötelezettségek, és nem irányadó a Ptk. hatálybalépését követően kötött, később jogszabályon alapuló szerződésátruházással érintett szerződésekre sem.
A Ptké. 53/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt több indítványozó is az Alkotmánybírósághoz fordult, a Kúria egyik tanácsa pedig egyedi normakontroll-eljárást kezdeményezett. Az Alkotmánybíróság a 22/2018. (XI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Ptké. 53/C. §-ában nem határozta meg a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházás részletszabályait. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság felhívásának a megadott határidőben, illetve a mai napig sem tett eleget, nem alkotott részletes szabályokat a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházásra.
A jogegységi tanács mindezek alapján megállapította, hogy a nováció konkrét tartalmát, joghatásait sem az Alkotmánybíróság nem határozta meg, sem pedig a jogalkotó nem alkotta meg azokat a külön szabályokat, amelyek alapján ezek a joghatások, illetőleg a Ptk. szerződésátruházási szabályainak és a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének az egymáshoz való viszonya egyértelműen megállapítható lenne. Mindezekre figyelemmel a Kúriának jogértelmezéssel, az irányadó jogszabályoknak alapvetően az Alaptörvény 28. cikke és a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése szerinti értelmezésével kell a Ptké. 53/C. § (2) bekezdése szerinti novációs konstrukció tartalmát, joghatásait megállapítania.
A Kúria jogegységi tanácsának álláspontja szerint a Ptk. és a Ptké. között funkcionális kapcsolat áll fenn, a Ptké. rendeltetése, szabályozási célja ugyanis a Ptk. alkalmazásához szükséges átmeneti rendelkezések megfogalmazása volt. A Ptké. alkalmazása ezért nem vezethet a Ptk. rendelkezéseivel ellentétes eredményre, hanem éppen a Ptk. szabályainak érvényesülését kell biztosítania.
A jogegységi tanács mindezek figyelembevételével úgy foglalt állást, hogy a Ptk. szerződésátruházási szabályainak és a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének együttes értelmezése alapján az a következtetés vonható le, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésekből eredő jogok és kötelezettségek összességének jogszabály rendelkezése alapján 2016. január 6-án és azt követően bekövetkezett, illetve bekövetkező átszállása esetén is jogutódlás valósul meg az egyik szerződő fél pozíciójában úgy, hogy a szerződés tartalma, a feleket a jogviszony alapján megillető valamennyi jog és kötelezettség változatlan marad. Tartami szempontból tehát a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél között a jogviszony a szerződésben maradó és a szerződésből kilépő fél közötti jogviszony folytatásának tekinthető. A szerződésbe belépő felet – a kilépő fél személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a szerződésből kilépő felet.
A felmerült kérdés jogalkotás útján történő rendezésére megfelelő alkalmat kínálhat a 22/2018. (XI. 20.) AB határozatban foglaltak teljesítése, vagyis a jogszabályon alapuló szerződésátruházás részletszabályainak a megalkotása.
Szerző: Bodzási Balázs
A sajtószerv kiadója nem minősül a sajtó-helyreigazítási perben a helyreigazítás iránt perelhető sajtószervnek